Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-04-17 / 15. szám
Thursday, April 17, 2003 Amerikai Magyar Szó 9. Háború és a tavasz A politika sosem volt a kenyerem, de most valahogy úgy érzem, hogy tollat kell ragadjak és szót kell emeljek a szenvedőkért. Tavasz van és táncot jár a szellő, a krókuszok, a hóvirág hirdetik, hogy a Tavasz Tündére megérkezett. Élvezzük a melengető napsugarat s Bittó Boldog Klára hosszú és kegyetlen tél után. De sajnos a napsugárban árnyak vegyülnek, sokszor teljesen eltakarva az istenáldott napot. Kitört a háború! Az irakiakkal nem lehetett zöldágra vergődni békés utón. Pedig elnökünk hosszú időt adott, hogy Saddam Hussein gyilkos fegyvereit leadja, de a hirhedt gyilkos nem sajnálva népét és hazáját inkább választotta, hogy Amerika és az amerikai kialicióba tartozó csapatok megkezdjék a támadást Irak ellen. Azóta is folyik a háború, Bagdadot nap, mint nap bombázzák, fiaink a sivatagban nem csak az ellenséggel harcolnak, de a homok viharok lehetetlenné teszik az előrehaladást. Ezek a fiatalom sose láttak háborút. Amerika mindent megadott - talán túl sokat is -, hogy békésen éljék életüket. Most ott kell szenvedniük az idegen földön, ahol száz veszély fenyegeti őket, itthon hagyva szeretteiket és a megszokott jó életet. Na, de a másik oldalról sem feledkezhetünk el. Innen egy néhány adat, ami felett egy jó érzésű ember nem nézhet keresztül. Bagdadnak kb. 5 millió lakosa van, ebből a fele gyerek, akikre naponta hullik a bomba Hogy éreznénk mi magunkat egy ilyen helyzetben? Mit lehet tenni: A világon nagyon sok jó ember van és főleg bölcs ember. Miért nem hagyjuk, hogy azok csináljanak békét? Békét a zöld asztalnál és ne a harcmezőn, ahol ártatlan emberek ezrei halnak meg. Mire való az ENSZ: Az ENSZ kötelessége, hogy az új Hitlereket és Sztálinokat időben megsemmisítse és megszabadítsa a világot egy új világháborútól Az ima minden bajban segít. Imádkozzunk, hogy e szörnyű helyzetből kikerüljünk és valóban mindenki örülhessen a csodás tavasznak és tele reményekkel nézzenek fiaink a jobb és szebb jövő felé. Bittó Boldog Klára Olvassa a | Magyar S^ó-t Feltámadás Ha visszagondolok gyermekkorom húsvétjára, sose a piros tojásokra emlékezem. Pedig hát kaptam én is bőven, amikor végiglocsoltam kölnivízzel az utcánk lányait. Siheder koromban már nem szagos vizet vittem a kabátom belső zsebében, hanem szódásüveget lóbálva léptem be a lányos házak kapuján. Megkínáltak néhol pálinkával is, ahogy szokás volt faluhelyen, de nekem mégsem ezek a locsolkodásoktól lármás hétfők maradtak meg emlékezetemben. Hanem a nagypénteki kukoricapattog- tatás szertása. A mama ősi paraszti mozdulatokkal rá- zogatta a rostát a gyenge tűz fölött, mintha lisztet szitálna. Emlékszem a feltámadási körmenetre való készülődésre, egyik évben új ruhát varratott nekem a mama, apám esküvői ruhájából készült, s abban feszítve mentem én is a többiekkel, ájtatosan várva, hogy a körmenet induláskor megszólaljanak a két nap óta néma harangok. Akkor még azt hittük, hogy Rómába mentek nagypénteken. Fogtam a mama kezét, énekeltem a többiekkel, lépkedtem a tömegben zsolozs- mázva, s amikor visszaértünk a templomba, s megálltam bámészkodva az ajtóban, megdöbbenve láttam: a sor legvégén egy rongyos ember halad. Akkor először döbbentem meg azon, vajon őt miért nem váltotta meg Krisztus? Olyan nagy talán a bűne? Ezt a döbbenetét sokáig őrizgettem magamban, aztán beírtam egy kockás füzetbe. A bal oldali lapra jegyeztem fel minden olyat, amit akkoriban nem értettem, s ami fájdalmasan érintett, a jobb oldali lapon meg a bűneimet soroltam fel. Mert húsvét előtt meg kellett gyónnom, és hát melyik gyerek tudta sok-sok bűnét a fejében tartani? Felírtam hát sorjában, s elsőnek azt is, hogy sokszor nem fogadtam szót a mamának. Küldött szegény a boltba, küldött a kertbe, a padlásra és én nem mentem. Aztán: szomorúságot okoztam apámnak, durcáskod- tam, hazudtam neki, hogy iskolában voltam, közben elkerültem és fociztam Bakos Andrissal a gyepen. Kinevettem a szomszéd Pista bácsit, mert dadogott, megnyomta a gránát az első világháborúban, amikor a hazáját védte. A lányokat nézegettem mise alatt, ó, mi szörnyű nagy vétkem! Húsz bűnöm is összegyűlt ilyenkor, húsvét táján, s azokat nehéz szívvel rebeg- tem el öreg plébánosomnak, várva a penitenciát és a dorgálást. Utána mintha könnyebb lett volna, galambként repdesett bennem valami, azt hiszem, a jóság feszegetett. Erre a régi jóságra vágyakozva vettem elő unokám kockás irkalapját, és kiteregettem magam elé az idei húsvétot várva. Mit is írnék ma a bal oldalra? Arról, ami fáj, ami bánt, ami szomorúsággal tölt el a szívem? Láttam egy nyugdíjast a sarki önkiszolgálóban. Tejért mentem az üzletbe, s akaratlanul megfigyelhettem, amint elmajszolt egy kiflit. Volt ott sajt is bőven, vaj, tejföl a poharakban, azokhoz nem nyúlt, csak ezt az egy kiflit morzsába félénken kapkodva a tekintetét, jaj, csak senki meg ne lássa. Elfordultam. De most is megkérdezhetném, mint régen, azon a feltámadási körmenten: Őt miért nem váltotta meg Krisztus? Mi lehetett a bűne, hogy ide süllyedt emberségében? Vagy nem is az ő bűne? És a füzet jobb oldalára írhatnám saját bűneimet. Megdöbbenek, mert eszembe jut: lám, már két napja nem gondoltam a mamára. Holnap virágot viszek neki a remeione. u is on ui maja ünnepi asztalunknál, s képzeletemben Ő meri a levest a tányéromba. De jó volna bűneim listájára írni még egyszer azt is, hogy már megint ellógtam az iskolát, meg hogy fociztam a gyepen. Mindent bevallanék, csak még egyszer végigfuthatnék a Gyepsoron lasztival a hónom alatt, amit nagyapával kötöttünk rongyból. Ülök a papír előtt, gyónnom kellene most, húsvét van, de lám, egy betűt se tudok leírni, béna a kezem. Talán azért, mert a bűnök felsorolása helyett valami nagyon szépet szeretnék írni az ünnepekre. Erdélyi menekültekről, akik újra hazára leltek nálunk. írjam oda a kiflit tördelő nyugdíjasokat is, akik krisztusi irgalmat várnak az ünneptől? Nem az ünnep adja ezt. S ahogy ülök töprengve, hallom a Rómából visszatért harangok szavát, s a régi zsolozsmás énekeket új hittel, zengeni. Nedves lesz előttem a papír és megértem, mitől sugárzik úgy bennem a gyermeki tisztaság. A régi ünnepi asztalok emléke adja az erőt, amikor nagyapám megszegte a sonkát és azt mondta: "Krisztus feltámadott!" Akkor ugyan mi, gyerekek kuncogtunk és egymás lábát rugdostuk az asztal alatt, de ma már glóriás fényben látom azt a régi húsvéti asztalt. És nemcsak a sonka íze maradt meg a számban: annál sokkal több! A családi szeretet összetartó ereje is a szivemben. Ezért hiszek a feltámadásban. Nemcsak a Biblia által igértben, hanem a nemzetében is. Legyen Ön is támogatónk! Hungarian I W Magazine of Queens Értesítjük nézőinket, hogy adásaink időpontja január 1-től megváltozott. Az új időpont a QPTV p7-es csatornán pénteken du. 1:30 tol 2:30 ig es este 9:30 tői 10:30-ig fogható Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira vagy fordítva Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer - szerkesztő Tel: 718-721-2824 Fax: 718-626-7566 > E-mail uszhatvani@hotmail.com % ^ ^ ^ ^ ^ ^ T ^ ^ ^ ^ & J HUSVET J- Nagypénteken délután, sötét felhők szálltak, * A Golgota hegytetőn, a keresztek már álltak Két lator közt függött, Jézus a kereszten, Hogy az emberiség bűneiért, ottan megszenvedjen ét „ jée 0 ártatlanul, önzetlenül vállalt kereszthalált értünk, ét Pedig a bűneinkért nekünk kellett volna, jLb a halált elszenvednünk éf. Jézus halálával adott példát, a hű szeretetnek, 4 Hogy legyen fogalma a szeretettől, majdan ^ az embernek. ét A holtan függő Jézust, néhányan nevették, ^ ét Hogy örökre meghalt, tévesen azt hitték. Cje De amikor harmadnap, jött húsvét napja, Jézus ismét életre kelt a rideg barlangba. jjjé Jézus ottan örökre lgyőzte a halált, És a világ felismerte, az igaz Isten fiát. így jöttek rá, hogy Jézus, az ég és föld királya é£. Aki ismét jönni fog majd, a földi világra Tibor Fábián, Chicago
