Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-09-26 / 37. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Sep. 26, 2002 Nagy Abrahám Az élő nyelv fölénye Honosodásunkat megelőző időszakban, de azután is rengeteg felvételt készítettünk a Metropolis nevezetesebb helyeiről, a Kodak felvevő készülék állandóan velünk volt. Az előhívott felvételek egy harmadát postán küldtük haza, a többit családi albumba ragasztottuk. így próbáltuk a kapcsolatot fenntartani az otthoni pereputtyái. Manapság csak olyankor kerül le a polcról az album, amikor egy újabb képet akarunk beragasztani. Ilyenkor a korábbi fényképek nézegetése nosztalgiázásra ad alkalmat; megelevenedik a kezdeti időszak, amikor sorompókon kellett átvergődnünk. Az új környezetet lassan megszokja az ember, a legnagyobb nehézséget az anyanyelvvel megszakadt kapcsolat jelenti. Az anyanyelv áramköréből kivált fül, az idegen beszédet nem képes regisztrálni, a hangskálák nincsenek erre a hullámhosszra beállítva, hiányérzet támad a fül gazdájában. Vergődünk mint busák a hálóban. Mentőöv után kutatunk, Adriadné-fonala ilyekor jól jönne, kisegítene a labirintusból. A New York-i magyar rádióadások hétvégenkénti hallgatása anyanyelvűnkön, íródott sajtó böngészése, több hangszalagra rögzített magyarnyelvű anyag hallgatása sem segít, nem oltja nyelvszomjunkat. Elő szóra vágyunk, amikor szemtől-szembe szólhatunk egymáshoz, anyanyelvűnk ismerős hangcsoportjait, azok vibrálását, kicsengését dobhártyánkon érezzük. Nyelvünk illatára, zamatjára van szükségünk, amit a hang képes, a betű képtelen nyújtani nekünk. Fülünknek úgy hiányzik a magyar szó, akár a búza-vetésnek az eső cseppje, a májusi nap sugara. Mit tesz ilyen helyzetben az ember? New Yorkban az East-sied-n, akkor még létezett néhány magyar üzlet, vásárlási szándék nélkül is benyitottunk, a fal mellett álldogálva hallgatóztunk, hegyeztük fülünket, megtöltöttük nyelvünk hanganyagával, aztán észrevétlen távoztunk. A Püski-Corvin könyvkereskedésben húzamosabb időt töltöttünk el, jól esett a polihisztor tulajdonossal szóba elegyedni. Kaláka volt a neve a magyar tanyának, a Catskill-i hegyek lábánál. Hétvégék eltöltésére, nyaralásra nagyon kedvező hely. Nehezen találtunk oda, mert térképen a hely nincs feltüntetve, a magyarok nevezték így ezt a kis oázist, amit főleg a nyári hónapokban sokan felkerestek. A telken bungalók voltak felépítve. B.I. a helyszínen lakott családostól, nála lehetett a kis nyaralókra üzletet kötni. Az erdélyi származású színésznő D.A.-ék kijövetelük után ott horgonyoztak le. Korábbi ismerettség kapcsán egy hét végén vendégül láttak. A lugas- szerűen kiképzett bungalójuk előtt fonott karosszékékben hosszan elbeszélgettünk, élő szóban anyanyelvűnkön, kiöntöttük egymásnak lelkünket. Akik idegen nyelv-zónában élnek és hosszú ideig nem érintkeznek anyanyelvükön, az olyanoknak jól jön egy ilyen beszélgetés. Akkortájt nyári hétvégeken Kalákát feltöltötték a magyar ajkúak. Több mérföldes távolságokról érkeztek, hogy megfürdessék fülüket anyanyelvűk hangjegyeinek zuhanyozójában. Voltak családok, akik nyári szabadságuk jelentős részéi Kalákán töltötték el főleg a fenti okok miatt. Olyan kikapcsolódásra vágytak, olyan zúgba kívánkoztak, ahol az anyanyelv hangfoszlányai töltik ki az étert. Nemcsak a mi fajtánk érzett így. Jövet, az egymásba ölelkező domborulatok árnyas hajlatain, az úttól kődobásnyira apró nyaralók sorakoztak: etnikum csoportok (lengyelek, litvánok, esztek) talákozó helyei voltak. Ők is azért keresték fel "zöld oázisaikat", hogy anyanyelvűk élő színeivel találkozhassanak. Nagy Ábrahám Pitymallat Ami boldogít Nem figyeltem a beszéd zsongásában a szavakra, mégis meghallottam a nagy zsivajgásban tisztán, otthono- ' san csengőn: "Ha a következő vonattal elindulunk, pity- mallatra otthon leszünk. Es jókor ..." Egy meglett férfi mondta batyut cipelő társá- . nak. És elindultak. Gondolatomban követtem őket. Nem virradatra, napfelkeltére, hajnalra érkeznek, hanem pitymallatra. Erre Arany János is helyeslőén rábólintana. Nekem meg felrémlenek a nagy hajnalhasadások, a korai kelések, pitymallatok abban a régi világban, amelyet magamban hordok. Dűlőutak, búzatáblák, asztagok, mezők dajkálta, akácfáktól őrzött tanyák, a nagy csendbe belebőg néha-néha egy tehén is: tán a borját siratja. Elegendő volt ez az e- gyetlen szó, máris ott igyekszem én is egy hajnali csapattal, korán kelőkkel, akik szerszámokkal felszerelve sietnek munkába. Mert a gazdával úgy egyeztek meg, hogy pitymallattól napestig elvégzik. Abban az időben még kapálták, ritkították a kukoricát, sietni kellett, mert eső után porhanyós volt a talaj. Aztán a napsütésre úgy kiszáradt néha, hogy szikrázott a kapa éle, amikor belevágott. Pitymallattal indultak a szekerek is a faluból a határ felé vezető úton, s most szinte látom őket a városi villamosok helyett, ahogy vonulnak, a kocsiderékban az eke vagy a borona, a lőcsön pléhvödör himbálódzik az itatáshoz. A tanyákon a cseléd kelt fel elsőnek, a gazda ilyenkor még nyújtózott egyet a nyo- ■ szolyában, nagyot ásítva. Ébredeztek a tehenek is, s ez volt a pillanat, amikor megszólalt az első madár valamelyik fán. Az almozó béres kitolta a trágyát, ilyenkor indulnak Pesten az első villamosok és autóbuszok. A tömésre befogott kacsák hápogni kezdenek a kisóiban. Tollászkodva előbújik a baromfi is, a macska nyújtózik, nyalja magát, mosakszik, mindjárt indul a háziasszony a sajtárral, hogy megfejje a • teheneket. A vonat már kirobogott a hazafelé igyekvő két utassal, füstje sem maradt, mert villanymozdony vontatta. Azóta Cegléd felé jár, de én még mindig hazagondolok a váróterem korlátjának támaszkodva. ízlelgetem a szót: pitymallat! Otthon, a szülői ház udvarán, az eperfa alatt biztosan még mindig ott repdes a mama szava, az anyai szó, mert az ott maradt a fák a- latt, a kertekben, a dűlőuta- kon, a tanyákon, a bácskai ugar fölött. A virágok is úgy beszélnek egymáshoz meg az érett kalászok, ahogy a mama beszélt valaha hozzám. Wass Albert egyik nagyon szép versében Erdélyt követelte vissza, a tilinkószótól hangos hegyeket. Nekem a bácskai rónákat adjátok vissza, a Tisza kanyargó alsó folyását, a virágzó falvakat, amelyek udvarán, ketjében ott gubbaszt még az anyanyelv íze, anyánk szava. Vannak, lám, szavak, amelyek úgy működnek, akár egy rozsdás nagykulcs, ajtót nyitnak, ablakot tárnak a szí- . vünkben. Csak állok tétovázva a pályaudvar nyüzsgésében, nem tudom merre menjek tovább, szálljak tán vonatra én is, vagy ballagjak ki a buszhoz, amely hazavisz? Haza ebbe a másik otthonomba, ahol nem pitymallat a kora reggel, mert nem ébresztenek énekelve a madarak, ahol altatóval alszom el, és keserű szájízzel ébredek a rádiószóra vagy a telefon berregésére. Egy gyötrő nap elteltével visszabujok majd a vackomba, mint a medve, s várom az álmot, amely suhogva szárnyakon visz haza az e- perfák, az akácok alá, ki a kertekbe, ahol tubarózsák nyíltak ilyenkor. Azon tűnődöm: meddig tart még az éjszaka? Lesz egyszer igazi virradat? Nem olyan, mint eddig: keserű ébredés eldorbézolt éjszaka után. Hanem igazi. Amely dalolva kezdődik, amely bíbor lesz. Amely után kibékülünk és összeölelkezünk. Megtaláljuk egymást, s rálelünk magunkra. Én úgy érzem: pitymallik... Illés Sándor " Az öregkort nem megérni, hanem elviselni művészet" Goethe " Akinek nincs szíve, az a fülére hallgat." Pascal Legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek magyarul péntek du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarian Magazin Extra szombaton de. 10 óra a 34-es Cabel-csatorna Manhattan Hungarorama szombat este 7:30-kor az 56-os Cabel-csatorna Manhattan Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő A boldogság nem állandó állapot: egy-egy eufórikus pillanat, csodálatos perc, egy-egy szép nap az életünkben, amikor ki merjük mondani a szót. (Néha csak utólag) Amit általános értelemben boldog időszaknak, boldog életnek tartunk, az nem más, mint a harmónia tartós megléte. Ahhoz pedig nem kell luxusautó, föld körüli utazás, sok pénz. Kellene k viszont gazdagító, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok: társsal, szülővel, gyermekkel, testvérrel, barátokkal, munkatársakkal, szomszédokkal. Aztán kell olyan munka, amit szívesen csinálunk, olyan otthon, ahová jó hazamenni. S mindehhez jó egészség! Ennél több nem is kell a napi közérzethez. .. : Újlaki Agnes BALESETEK * SÉRÜLÉSEK 1-888-LOT O’ CASH vagy 1-888-568-6227 (Díjtalan hívások) Ha elsőnek minket hív... Mindketten nyerünk! RÓNAI & RÓNAI és TÁRSAI - Baleseti Ügyvédek CAZ ÜGYVÉDI IRODA. ^ELY^OH/^N£M_A^ZIt;Í^ NY Iroda - 450 7th Ave., 20 emelet, New York, NY 10123 NJIroda - One Exchange Place, Suite 1000, Jersey City, NJ 07302 Képviselettel rendelkezünk MINDEN ÁLLAMBAN! * Ingyenes Konzultáció Láthat minket a legnagyobb TV csatornákon! ÜG YVÉDI DÍJAZÁS CSAK SIKER ESETÉN!
