Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-08-01 / 31. szám
Thursday, Aug. 1, 2002 Amerikai Magyar Szó ITT-OTT konferencia Lake Hope tónál A Magyar Baráti Közösség gondnoka, Fülöp László ajánlja a harmincadik Lake Hope-i Magyar Hét programját, amely augusztus 17-től 24-ig tart. A Hét programja az "Emelkedő Magyar Megmaradás" témája köré építődik fel. A szórványban létező pozitívan tevékenykedő magyar létünket és kapcsolatainkat, a magyar diaszpóra formáit, céljait s eredményeit kívánjuk vizsgálat alá vetni. Meghívunk előadókat Észak- és Dél-Amerikából, Nyugat-Európából és a Kárpát medence országaiban élő magyarok közül is. A jelen magyar élet szempontjai egymáshoz tartozásunk erősítésének gondolatai, gyakorlata festik alá a téma komolyságát. A táborkonferencia keretén belül programmal emlékezünk az Illyés Gyula centenáriumról. Magyarországról a kormány dinamikus, amerikai képviselői Kerék-Bárczy Szabolcs főkonzul és volt miniszterelnöki tanácsadó, Szenáky Gyöngyi kultúrális attasé, és dr. Józsa Fábián, Jeszenszky Géza, magyar nagykövet speciális tanácsa, dója, Márton András a New York-i Magyar Kultúrális Központ igazgatója, Erdélyből Beder Tibor a Magyarok Székelyföldi Társaságának vezetője, Rév. Szánthó Harrington Anikó és Willman Walter az Ernyő szerkesztői, Rt Rév. Pátkai Róbert, az Angliai Magyar Tükör főszerkesztője, Kárpátaljáról dr. Orosz Ildikó, a beregszász Magyar Tanárképző iskola igazgatója. A Keleti Partról Dömötör Gábor cserkészvezető, Kanadából Aykler Zsuzsa a Rákóczi Alapítvány egyik vezetője, Dél-Amerikából dr. Némethy Judit, valamint Budai Ilona és Havas Judit előadóművésznők. Budapestről Csik János és zenekara és mások jönnek közénk, hogy a "Magyar Megmaradás" témát megbeszéljék velünk. Magyar tárgyú könyvek az USA-ban Simon András (Andrew Simon) a magyar kultúra és tudomány jeles amerikai hírvivőjévé, kiadójává vált. Honlapján 200 különféle angol nyelvű történelemkönyv között találnak jónéhány Trianon után kiadott magyar vonatkozású könyvet, amelyeket generációk óta nem lehetett megkapni. Egyesekről a hazai olvasók még csak nem is hallottak. E könyvek a "Hungary" kulcsszó alatt találhatók. A "Trianon" címszó alatt is található számos, régóta nem kapható könyv, amelyek nagy része pro-magyar. (Pl. Repington, Smuts, Cramer, stb.) Hála a modern elektrotechnikának, ezek a régen elveszett könyvek újra a világpiacon vannak. Simon Bandinál Andrássy, Apponyi Maccartney, és mások könyvei is kaphatók. Andrew L. Simon publicher Honlapja: http://www.SimonPublication.com Amerikai Magyar USPS 23-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July, first two weeks in August, last 2 weeks in Dec. Owner: Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003 László Papp President, Miklós Péterváry, Vice President, Attila Micheller Secretary, Sándor Murray Treasurer. Editor: Kinga Molnár Editorial Board: Ervin Bán, Budapest, Julianna Bika, New Orleans, Gyula Bikkál, New York. Klára Bittó Boldog, New Jersey, Pál Deák, New York, Klára Györgyei New Haven, Balázs László Brüsszel, Ábrahám Nagy, Poughkeepsie, Károly Nagy, New Brunswick, László Papp, New Canaan, Zita Vilmányi, New York. Periodicals postage paid at New York, N.Y. and additional mailing offices. Subscription in USA: 1 Year $30.- 1/2 year $16.- Canada $ 35.- Hungary & other foreign countries $42.- Postmasten Send address changes to: Amerikai Magyar Sz6, Hungarian Word Inc. 130 East 16th St New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő-kiadó álláspontját és azok tartalmáért mindenkor a cikkíró a felelős. A béküldött cikkeket nem díjazzuk. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A választások után Többféleképen lehet elemezni a magyarországi választások eredményét: ebben az elemzésben a társadalom, a hozzáállások, az értékek kirajzolódását keresem. Csaknem közhelynek számít a magyar társadalom kettéosz- tottsága: egyefelől vannak a "liberálisok", másfelől a "polgáriak", de ez így magában csupán a legelemibb szinten fedi a valóságot. A választások következtében látjuk például a pártpolitikai különbséget a nagyváros és a vidék között. A 32 budapesti körzetből a baloldal 28-ban győzött, tehát a Fidesz csúfos vereséget szenvedett. Egy-két kivétellel a többi nagyvárosban is sikeresen, ill. nagyon sikeresen szerepelt az MSZP-SZDP. Egy másik választóvonal a nyugat és a kelet közti különbség: a Dunántúl majdnem teljesen polgári, amíg a Dunától keletre eső országrészek erősen a baloldalt támogatták. A 35-en aluliak zöme a Fideszre szavazott: egyes feltételezések szerint, a fiatal korosztályoknak talán kétharmada, háromnegyed része kötelezte el magát a jobboldal irányába. Ezek a törésvonalak önmagukban is érdekesek, már csak azért is, mert mutatják a mai magyar valóság összetettségét, így az általánosítás egyben nehézségét. Egy tényező eléggé egyértelmű azonban: a szakadék mélysége, a távolság a két fél között és ennek a különbségnek az átpolitizáltsága. Alapvetőig, jóllehet megszokás dolga ebben az összefüggésben "jobb" ill. "bal-oldalról" beszélni, de ezek a fogalmak csak részben tükrözik a magyarországi kétosztatúság mélyebb elemeit. Hagyományosan, tehát mondjuk még 1989 előtt, a jobboldai inkább a személyi szabadságot támogatta, amíg a baloldal az egyenlőség mellett kardoskodott. Ez a fogalompár teljesen összeku- szálódottnak tűnik, amikor a baloldal nagyobb nyitottságot ígér a nyugati tőkének és a jobboldal ígéri a társadalom gyengébb elemeinek a védel- . mezését. Tehát ezekből a tényezőkből arra lehet következtetni, hogy a hagyományos, a kommunizmusból átörökölt társadalmi struktúrák és a velejáró értékek változnak, minden bizonnyal rohamosan. A változás részben anyagi, például a dunántúli városok felvirágzása, de mégin- kább kulturális. Ugyanakkor azok, akik nem részesülnek a növekvő jólétből, az új értékek betöréséből, egyre kevésbé értik, hogy mi történt, mi történik velük. Ennek következtében: félnek, félnek a valóság értelmezhetetlensé- gétől . . . A félelemnek, mondani se kell. rengeteg vetülete van, de egy hatását nem lehet megkérdőjelezni. Aki fél. az ragaszkodik, általában görcsösen ragaszkodik a múltjához, mivel tudja, érzi, hogy a változásnak ő a vesztese, az eddig szerzett életmódja, értékrendszere, tudása, társadalmi státusa mind veszélyeztetve vannak. Ez a félelem, akármelyik megnyilvánulási formájáról lenne szó, őszinte, és aki nem számol vele, az téves következtetésekre jut, még akkor is, ha Magyarországon mostanában tényleg nem kell félni. Tévedés lenne mindent a puszta félelemre leszűkíténi, ezzel az egy tényezővel magyarázni a nagyon is bonyolult magyar politikai valóságot, de a téma kikerülhetetlen, még akkor is, ha nem igen szefepel a nyilvánosságban. Gondoljuk csak meg: kevesen fogják a képernyőn bevallani, hogy igen, ők félnek, azonban ez nem jelenti a félelem eltűnését, mivel szerepe a politikai viselkedési formában tovább él. Nézzük meg például a baloldal sikerének egyik rugóját a kampány idején: a kiengesztelésre fektetett hangsúly, a szerénység, az "árkok eltüntetése" mind a félelemhez intézett üzenetnek számítható, még akkor is, ha nincs így tudatosítva. Ugyanígy magyarázható az új kormány a hatalomátvétel utáni elbocsátásainak kíméletlensége, radikalizmusa: mindenáron meg kell szabadulni a jobboldalra, ill. sikereire emlékeztető maradványokra, még akkor is, ha az érintett elbocsátott emberek szaktudása, professzionalizmusa megüti a kívánt mércét. Nem a szaktudásról van szó, hanem arról, hogy aki fél, az mindig túlkapásokkal él. Tehát itt egy kettős válaszadásról van szó a baloldal részéről. A jobboldal erősen ráijesztett a baloldalra, elsősorban azzal, hogy létrehozott egy olyan politikai alternatívát, amellyel képes felvenni a versenyt a baloldallal és a társadalom felét megnyerni; a baloldal számára ez nehezen lenyelhető, mivel az "európai progresszió" mindig is magáénak gondolta az ésszerűség, a modernség monopóliumát. Ennek következtében a baloldal szelíd hangot ütött meg a választási kampányban, amikor a szavazókhoz szólt, de utána kőkeményen nyilvánult meg az ellenfelei irányába, többek között hogy saját félelmét leküzdje. Schöpflin György Angliai Magyar Tükör Az Országgyűléshez Adjátok vissza a nép tulajdonát: hazáját, hitét, jogát, birtokát. Adjatok neki létező jogot - koldusbot helyett, boldog holnapot. Nyissátok meg a szellem kapuját, hogy félelem nélkül hallassa szavát... A szóbeszéd ne legyen bilincs - Az igazmondás legyen drága kincs. Ne érje vád, ha múltja fénykorát több világrészre villogtatja át. Adjatok neki érdeme jogán több szabadságot a magyar hazán. ínséges, korai halál helyett, adjatok neki hosszabb életet. Ápoljátok, és védjétek hitét - Adjátok vissza féltett Istenét. S ne ámítsátok! mert ő tudja azt: mikor mit tett, miért, s mit akart... Múltja verőfény, jelene sivár, mely meglátásra, a megoldásra vár. Adjátok vissza népem hírnevét, szabadságát, és ősi szellemét. O rátalál az útra, melyen át jövendőt tárón indulhat tovább. És most, midőn egy újabb ezredév meresztgeti ránk villogó szemét... nézzünk bátran farkasszemet vele - ha így kívánja jövőnk érdeke. William Bernáth 3.
