Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)

2002-11-07 / 43. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov. 7, 2002 Némethy Kesserű Judit Az Argentina-i magyarokról Lakossága ma 36 millió, a fővárosé, Buenos Airesé külvá­rosaival együtt 13 millió. Egész Magyarország lakossága bőven elférne Nagy Buenos Aires­ben Az évek óta menekülttábo­rokban tengődő közép- és kelet-európai "dípík" számára elsőnek Argentína nyitotta meg kapuit. Perón elnöknek akkortájt'tervszerű népesítési szándéka volt, ugyanis évente 50 ezer személyt akart betele­píteni Spanyolországból és Olaszországból. Kellő számú jelentkező hiányában a hivata­los verbuváló megbízottak a nyugat-európai menekülttábo­rokba mentek érdeklődők után nézni. Finnek eredményeként 1947 és 1949 között több ezer magyar menekült érkezett Buenos Aires kikötőjébe. Az akkori igen jó gazda­sági viszonyok között szinte mindenki azonnal talált munkát és bérlakást is. Ebben páratlan segítségükre volt a már ott élő ún. "régi" magyarok széles rétege, akik tolmácsolással, tanáccsal, összeköttetéssel, sok esetben pénzkölcsönnel, kezeskedés­sel, bútorral, vagy egyéb ház­tartási felszereléssel önzetle­nül ellátták az újonnan érke­zetteket. A "régi" és "új" magyarok társadalmi háttere és érdek­lődési köre viszont merőben különbözött. Az újonnan jöttek nem szívesen vettek részt a már meglévő magyar klubok életében: saját gyüle­kezőhelyre, kulturális intéz­ményekre vágytak. így történt, hogy két éven belül, - a semmiből - hatal­mas szellemi életet hoztak! létre: központi székházat nyitottak Centro Húngaro néven, működött szabadegye­tem, tudományos akadémia, színház, volt magyar könyvki­adás, sajtó, s emellett számos társaság alakult: a Magyar HarcosokBajtársi Közössége (MHBK), a férficserkészek, az argentin-magyar kulturális társaság, később a tüzérek, a mérnökök egyesülete. Egy kis statisztika: Köny­vek: 7 könyvkiadó az évek' során (1948 és 1968 között) 155 magyar könyvet adott ki: kiváltaképpen magyar| klasszikusokat és olyan szer- j zők műveit, akik otthon tilt- . va voltak. Sajtó: 1948 és 1968 között , 62 emigrációs lap jelent meg Argentínában, amelynek 34 százaléka öt évnél tovább élt. Ma az egyedüli túlélő a Dél- Amerikai Magyar .Hírlap, amely az 1929-ben megala pított Dél-Amerikai Magyar­ságnak egyenesen jogfolyto­nos utóda. Szerkesztője évti­zedek óta a ma már 82 éves Czanyó Adorján. Létrejött a Mindszenty Akadémia és Pázmány Péter Szabadegyetem, ahol előadás-sorozatok, ankétok, vitaesetek, tanfolyamok zaj­lottak. Voltak ezenkívül színi- előadások is. Magyarország legjelesebb színészeivel (Pá- ger Antal, Vaszary Piroska, Szeleczky Zita, Hajmássy Miklós, Cselle Lajos, Szilassy László, Komár Júlia, Eszényi Olga játszott - eleinte együtt, egy színpadon!) Húsz év alatt összesen 117 előadást tartottak Argentínában, és 99 darabot adtak elő. A színját­szó nagyszámú vendégsze­replést rendezett Brazíliában, sőt még Venezueláig is elju­tott. Hajmássy és Komár kivételével mindnyájan to­vábbvándoroltak. Ezen a téren az argentí­nai emigráció érte el a leg­nagyobb eredményeket. Az odaérkezett nagyszámú pe­dagógus és nevelő között dr. Girsik Géza és felesége, Piri néni kezdtek hozzá elsőkként - már 1949-ben - a kolónia apró gyerekei oktatásának, folytatva azt a munkát, ame­lyet 1945-ben, az innsbrucki menekülttáborban indítottak. Magyar gyereknyaraltatást is szerveztek, kihasználva a Fundación Éva Perón ingye­nes programját. így adódha­tott, hogy 1950-ben egy egész kis csapat emigráns magyar gyerek együtt nyaralhatott ingyen. Emellett nagy volt az ifjú­ság kulturális igénye és ez irányban való szervezkedése. így indult be a Centro Húngaro ifjúsági csoportja. 1950-ben havi irodalmi délu­tánokat rendeztek, szavala- tokkaltarkítottelőadásokkal. Ebben a Mindszenty Akadé­mia tagjai is közreműködtek, előadásokat tartottak. így jött létre 1952-ben a Páz­mány Péter Szabadegyetem, az ifjúság igényeit kielégíten­dő. Ifjúsági vonalon az Ar­gentínába érkezett katolikus Angolkisasszonyok Rend végezte a legjelentősebb munkát. Ők teremtették meg a Plátanosi Intézetet, amely eleinte bentalkóként fogadta a kolónia gyerekeit. Az inté­zet nagyrészt az egész koló­nia közadakozásából jöhetett, létre: az apácák családról családra járták végig a koló­niát, és mindenki anyagi le-' he tőségeihez mérten vásárolt tőlük ún. "téglajegyeket". Máter Juhász Mária is angolkisasszony volt és az ő leleményességének, szemé­lyes varázsának, és nem utol­só sorban pedagógiai tehet­ségének köszönhető a Zrínyi Ifjúsági Kör megteremtése 1952-ben. Utolsónak említem u- gyan, de fontosságban elsőd­leges a külföldön működő Magyar Cserkészszövetség munkája, amelynek elejétől kezdve Bodnár Gábor volt a spiritus rectora, egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig. Az e szövetség kö­telékébe cserkészcsapatok­nak meghatározó szerepük volt - és van még ma is! - az ifjúságnevelésben, valamint az utánpótlás biztosításában. Argentínában már 1948- ban megindult a szervezke­dés, a valódi cserkészmunka pedig ifjúsági szinten 1952- ben kezdődött el. Ekkor ér­kezett ugyanis Argentínába Nt. Leskó Léla ev. lelkész, aki Buenos Airesben fiú cserkészcsapatot alapított. Buenos Airesben a fiú- cserkész-szeivezkedés' nem­sokára a lánycserkészmunka is követte, a szintén angolkis­asszony Máter Bodolai Mar­gitnak köszönhetően. 1955- ben már négy cserkészcsapat működött. A 60-as évek ele­jén együttesen 250-nél több aktív cserkészt tartottak szá­mon. Argentína állandó jellegű politikai és gazdasági válsággal küzd. Ezek óhatatlanul kiha­tással voltak (és vannak ma is!) a magyar koloniális élet­re. Már az 50-es évek végén, az első gazdasági krízis alatt, egész családok kezdtek to­vábbvándorolni az Egyesült Államokba és Kanadába. Igen sok fiatal került így el Argentínából. Már akkor kezdett csökkenni a kolónia létszáma. Többnyire minden emig­rációról megállapítható, hogy a második generáció után tö rvé nysze r űe n fe lgyorsu 1 egy természetes asszimilációs folyamat: a kezdeti beillesz­kedés után szükségképpen bekövetkezik a környező vi­lágba való felszívódás, amely általában "a nyelv és gyakran az identitástudat elvesztését jelenti. Az asszimiláció tehát elkerülhetetlen, magyar ber­kekben is. Ezért érdekes tü­net, hogy Dél-Amerikára vonatkozóan mindez csak részben érvényes. Némikép­pen ugyanis kitolódott ez az asszimilációs folyamat, jól­lehet semmi "friss vér" nem érkezett a kolóniákba az 1956-os magyar forradalom óta. Churchill és Magyarország John Lukács, a Magyar Corvin-lánc kitüntetéssel jutalmazott amerikai történészprofesszor és író a budapesti Brit Nagykövetsé­gen tartott előadást a fenti címmel. Megemlítette, hogy az angol államférfiaknak elképesztő tárgyi tudása volt a világtörténelem adatairól és fordulatairól, s amikor fiatalon családtörténeti köny­vet írt, abban oldalakon át foglalkozott Magyarországgal, különö­sen a Rákóczi felkeléssel, Dikács szerint Churchill leírásai nem­csak pontosak, de teljesen elfogadhatóak még a sok mindenre kényes magyar történészek számára is. 1919-ben, mint Lloyd George kormány tagja, egy kabinet ülésen az osztrák-magyar birodalom feloszlását negatív fejleményként ítélte meg, s megjósolta, hogy "Kelet-Európa új államai szoronga­tott helyzetbe kerülnek a bolsevik Oroszország és a háborús vereségből magáhoztérő Németország között. Churchill az 1920- as évékben szinte egyedül állt a vezető nyugati polittkusoK sorá­ban azzal a nézetével, hogy a versaillesi és a trianoni egyezmény egyaránt elhibázott volt, és revízióra szorul. Mintegy tíz évvel később pedig azt írta egy cikkében, hogy "két területi problémát feltétlenül revizíó alá kell venni Európában. Az egyik Danzig, a másik Erdély kérdése." Winston Churchill Sztálint és Rooseveltet egyaránt helyreigazí­totta, amikor Magyarországról tévedéseket állítottak. Sztálin arról beszélt neki, hogy Oroszország határos Magyarországgal, Roose­velt pedig a Balkánra helyezte országunkat. John Dikács szerint Churchill előre látta, hogy a kommunizmus egy idő után meg fog bukni, a szovjet birodalom pedig fel fog oszlani. 1944-ben Franciaország felszabadulása után, de Gaulle tábornokkal beszélgetett. De Gualle aggodalmát fejezte ki, mert az Egyesült Államok nem akadályozza meg, hogy a Szovjeliunió Kelet-Európábán úgy garázdálkodjon, mint "egy éhes farkas a birkák között". Churchill azt felelte, hogy a farkas falánkságát majd kemény gyomorégés fogja követni. Moszkva nem lesz képes megemészteni a felfalt Kelet-Európát. 1952-ben pedig azt mondta személyi titkárának, Jock Colville-nek, hogy ha megéri a hetvenet, akkor még láthatja majd hogyan tűnik el a kommunizmus Európa e részéről. Sajnos Colville viszonylag fiatalon meghalt, de a nyolcvanas években lett volna hetven. John Lukács Bismareckot idézte, aki úgy vélte, hogy egy nagyon bölcs államférfi a legjobb esetben öt évre lát előre. Ehhez tette hozzá, hogy Churchill több mint harminc évre kitekintve is tudott helytállónak bizonyult jóslatokat tenni. Sárközi Mátyás Richard Hislop MAGYARORSZÁG 1956 Ahol a rabság láncai lehulltak, Most élni kezd a lelkiismeret. Fölkelt egy nép és romjain a múltnak Kossuth nevével kezd új életei. Kik holt apáik örökébe léptek, Kiket hajdan a nagy Kossuth dicsért, Harcolnak újra, Európa, érted, S a szabadságért hullatják a vért. Fennen lobog a porba hullott zászló, A szabad népek büszke . zászlaja . Csodáid Nyugat - a némasága vádló, Ki fé! világgal harcol egymaga. Hát állj meiié és sújtsál ie a drága Szabadságunknak újabb zsarnokára! Angolból fordította: Toiias Tibor Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort . közvetít a Manhattao. CabeI-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom