Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-10-31 / 42. szám
Ara: 75 cent Olvassa New York 100 éves magyar nyelvű hetilapját AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584-----------------■............. ■ = --------- 11 1----- ■ --, ;r ' • •' u Az első magyar irodalmi Nobel-díjas: Kertész Imre Önkormányzati választások Budapest SZDSZ, Debrecen FIDESZ, Szeged MSZP párti polgármestert választott. Az MTI előzetes jelentése szerint október 20-án önkormányzati választások fölényes kormánypárti győzelmet eredményeztek. Budapesten hét kerületben váltotta fel kormánypárti jelölt az eddigi ellenzékit. Demszky főpolgármester (SZDSZ) mellett a . kerületi alpolgármesterek közül 17-en az MSZP-SZDSZ jelöltjei voltak, 4-en a FIDESZ, ketten pedig független szinekben indultak. A 22 megyei jogú városban 13 MSZP, 5 FIDESZ, 2 SZDSZ párthoz tartozó, és 2 független lett a polgármester. A megyei tanácsokban két kivételével mindenütt MSZP tanácstag kapta a legtöbb szavazatot, Vas megye a kivétel, ahol a FIDESZ- MDF-MKDSZ 21 taggal, az MSZP 14, az SZDSZ 1 szavazattal rendelkezik. Zala megyében a FIDESZ-MSZP arány azonosan 15 képviselő, míg 10-en vannak a kisebb, független pártokból, illetve szervezetektől Érdekes, hogy még Hajdú-Bihar megyében is, ahol Debrecenben igen erős FIDESZ többség van, a megyei képviseletben az MSZP vezet 21 képviselővel, a FIDESZ-MDF előtt (14). így majdnem minden megyében kormánypárti, illetve a koalíciós pártok részvételével létrejövő szövetségek vezetik majd a közgyűléseket. Az MTI számításai szerint míg 1998-ban a FIDESZ és szövetségei 408 megyei közgyűlési mandátumöt szereztek, most csak 341-et. Az MSZP önállóan az 1998-as 250-el szemben most 372 mandátumot kapott. Ehhez jön még az SZDSZ-el közösen szerzett 20 hely., A többi pártok mind veszítettek 1998-hoz képest. Az SZDSZ 47 helyett 25-öt, a MIÉP 13 helyett 2-öt tartott meg, a független és civil szervezetek részvétele 106-ról 75-re aladt. A Munkáspárt az előző 10 helyett most egyetlen képviselethez sem jutott. Meglepetés és nagy boldogság fogott el, amikor október 10-én meghallottam a hírt. Az öröm érthető, a meglepetés azért volt, mert évtizedek óta hiába jelöltem s lobbiztam többekkel, hogy válasszanak egy magyart erre a díjra, soha nem "jött be". Végre sikerült: a svéd Akadémia ezúttal jól választott. A magyar és a nemzetközi reakció igen pozitív volt, de én, mint Kertész régi jó barátja arra gondoltam: milyen ironikus, hogy mennyire ismeretlen maradt otthon (bár hivatalos helyeken "jegyezték", pusztába kiáltott szó volt, amit mondott, írt. Gyakran vigasztaltam azzal, hogy senki nem próféta saját hazájában. Érte Németországban rajonganak, kiadják minden művét, mindenki ismeri, tiszteli. Utoljára egy héttel a hír előtt beszélgettünk nevetgélve erről egy partin, szép kis lakásukban, imádott felesége Magdi születésnapját ünnepelve. Mint mindig csodáltam mély humanizmusát, meleg emberségét, óriási tudását, kedves derűjét s nem utolsó sorban remek humorát, ami csodálatos volt, ha meggondoljuk, hogy élete nagy részét a szörnyűség, a gyűlölet, az embertelenség és népirtás tanújaként, túlélőjeként élte meg. Kertész 1929-ben született Budapesten, 14 évesen deportálták, több koncentrációs tábort megjárt. Hazatérte után érettségizett, s utánna azonnal újságíró lett (sose járt egyetemre), 1951- től gyári munkásként tengődött, de állandóan írt és fordított (Freud, Canetti, Nietzsche, Schnitzler s sok más németnyelvű müvét magyarította remekül) s tovább gyűjtötte anyagát későbbi regényeihez. A svédek által külön kiemelt önéletrajzi regénye a Sorsta- lanság 1975-ben jött ki s azonnal óriási visszhangot váltott ki (további regényei csak a 80-as, 90-es években súlyosbították hírnevét otthon és külföldön s biztosították végre megélhetését számára. A Sorstalanság főhőse egy kamasz fiú, aki végigjárja Auschwitz és Buchenwald iszonyát s egy tizenéves szemszögéből (és stílusában) meséli el, hogy érlelődtek benne a náci haláltáborok rémes tapasztalatai. A holokauszt téma végigkísérte egész életművét: Kad- dis, A meg nem született gyermekért, A nyomkereső, Kudarc, Jegyzőkönyv, Az angol lobogó (novellák) Gályanapló, Valaki más, A gondolatnyi csend, Amíg a kivégzőosztag újratölt (hogy csak a legfontosabbakat említsem.) Ezek a briliáns stílusban írt, nem mindig könnyű, posztmodem írások az emberi lelkekben élő embertelenségnek, a szabadság és jellemesség megtartásának még a legrémesebb diktatúrában is, a holokauszt téma lezárhatatlan- ságának ragyogó testamentumai. Jelenleg Berlinben (ösztödíjasként) új könyvén dolgozik (címe: Felszámolás), mellyel, ígérete szerint, lezárja a holokauszt témát. Müveit több nyelvre lefordították, német nyelvterületen irodalmi szupersztárrá lett (többek között megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia F. Gundolf fődíját, a Herder- díjat, majd tagja lett a német Becsület-rendnek), de otthon is hullottak rá a kitüntetések az elmúlt tíz évben: József Attila, Füst Milán, Artisjus, Déry Tibor, Öriey, Soros Alapítvány, Márai Sándor és Kossuth-díjjal tüntették ki. A csúcs a nemzetközi tekintélyt véglegesítő elismerést persze a lehető legmagasabb irodalmi díj, a Nobel jelentette. A hír bejelentése után pillanatok múlva kaotikus állapotok uralkodtak a kis német lakásában: Magdi nem győzte a telefonáradatot, az újságírók tömege várakozott interjúra, köszöntötte a kitüntetettet. Magyarország elnöke, miniszterelnöke, az Ország- gyűlés elnöke, a kultuszminiszter, különböző szervezetek, a határon-túli irodalmi vezetők, és így tovább. Otthon szinte minden író, gondolkozó, filozófus, esztéta megszólalt, az újságok főcímben lelkesedtek. Ez a kitüntetés óriási elismerést jelent az egész magyar irodalom számára. Büszke vagyok, hogy ezt megélhettem: gratulálok és csókoltatom aranyszívű igaz barátomat Györgyei Klára Orange,CT A magyarországi, az összrnagyar, az "egyetemes magyar" irodalmi élet mániája, kényszermeurózisa volt mindig a Nobel-díj. Hogy nem kaptuk meg. Maga voll a turáni átok, a belletrisztikai Mohács. Hát most megkaptuk. Egyébként Kertész Imre is osztozik valamelyest ebben a régi bánatban. "Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek; a magyar nyelv mindig másodrendű, félreismert, félreértett nyelv lesz; a magyar kultúrának soha nem lesz helye ebban a kultúrában, amely számit, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismeri, félreértett kultúrának látja önmagát. Illúzió, amit művelek, és erre tékozlom az életemet, amely úgyszintén illúzió. Es mégis, akár a rovar, amely azonnal újrakezdi csápjában cipelni az építőanyagot, bár a hangyabolyt széttaposták, eláztatta az eső stb.: én is mindig újra elkezdek egy mondatot, egy konstrukciót. Ki lát? Isten? (1985: "Gályanapló".) folytatás a 3. oldalon # ISSN 0194-7990
