Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-10-17 / 40. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Oct. 17, 2002 Epilógus 1956-hoz Ifjú hősök vére hullt ötvenhat őszén Reménységünk lángragyúlt ötvenhat őszén; Lengett a zászló, szólt a fegyver, egységbe forrt a nép Láncunk lehullt, s hazánk felett kiderült ránk az ég. Segítséget nem kaptunk ötvenhat őszén Árván magunk maradtunk ötvenhat őszén, Gyáván figyelték hősi harcunk, szavaknál semmi több, Az ellen meg erre várt csak, s új szabadságunkra tört. Csilingelő gyermekkacaj rohamzajba fúlt, Átkozott annak neve, ki más hazáján dúl; Ifjúságunk, áldozatuk századokra szól: Isten! nézz le reánk s adj vigasztalót: Levert harcból győzteskent él, szenved hallgat, a magyar nép: Él, szenved, alkot e büszke nemzet Eggyé vált ezer év: Halottaink emléke bennünk tovább él, Jólétben és békében: harcra ösztökél. Bárhol is élj a nagyvilágon múltunk arra kér: Szállj síkra, hogy ártatlanul ne folyjon több vér: Légy bátor és vívd a harcot, s szabad lesz, szabad lesz a magyar nép. Los Angeles 1961 szeptember A fenti verset Czövek István és Neszlényi P. Judith írta, fotémája és befejező tétele az "In Memóriám 1956" Kantátának amely 1969-ben Arany éremmel lett kitüntetve a Clevelandban székelő Árpád Akadémia által A magyar nyelvről A magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos ódon fejlődött és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatok benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függőnaptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padolatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége, még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot boncoland, annak is az első tételét. "Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige" Sir John Bowring (Kivonat: Sir John Bowring angol nyelvész sok nyelvet bészélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. Kiadott egy verseskötetet is - Poetry of Magyar's - amelynek előszavában írta nyelvünkről az itt közölt elismerő megállapítást 1830-ban. Bowring 1792-1872-ig élt) : Fekete Furcsa az élet. Megeshet . velünk, hogy egészen jelentéktelen dolgok miatt teljesen át kell rendeznünk magunk körül a világot. Sokszor elég ehhez egyetlen szó, egy tétova mozdulat. Akár egy hír: üzenet a múltból. Vagy valaminek a látványa. Egészen gyanútlanul tettem fel a kérdést a múltkoriban egyik hozzám látogató földimnek: "Az ám, és hogy van az öreg Zséli Temerin- ben?" Összecsapta a kezét: "Az öreg Zséli? Hiszen már évekkel ezelőtt meghalt!..." A megdöbbentő válasz óta egészen másképp látom azt a régi temerini utcát a Gyepsoron, amelynek egyik sarkán egy kidöntött fatörzsön az öreg Zséli üldögélt. Beszélgetőtársra várva megmegemelte a kalapját az arra szekerezőknek. Nekem mindig a kezét nyújtotta, és hunyorogva kérdegetett a látókörén kívül eső világ dolgairól. Vagy egy másik döbbenet: az ősszel otthon jártam, és beléptem a szülőházam udvarára. Nekidöntöttem a hátamat a hátsó udvart elválasztó kerítésnek, és akkor a torkomnak ugrott valami. A keserűség. Hiányzott a hátsó udvarból a nagy eperfa és mellőle a kis ól, ahol a mama a kacsákat tömte. Mindez szorosan hozzátartozott az életemhez, emlékeimhez: az ól félrebillent, rokkant szárnya s előtte a mama, amint egy zsákdarabon ülve tömi a fulladozó kacsákat. Hirtelen úgy éreztem. hogy szegényebb lettem. Emlékszem Kiss Örzse . nénire is, ő volt Temerin legöregebb asszonya gyermekkoromban. Az a hír járta róla, hogy Rózsa Sándor szeretője volt. A betyár mindig éjszaka érkezett hozzá lóháton, s nem zörgetett az ablakán, hanem egyszerűen átugrott a nagykapun. Amikor Örzse néni meghalt, vele tért sírba a betyár legendája is minden romantikájával. Lehet, hogy a mesefigurák is így halnak meg bennünk korosodásunkkal, apránként, a körülöttünk élővilág elmúlásához kapcsolódva? De a nyarak, azt hiszem, azok örökké megmaradnak bennünk! Surrogva lépkednek a nyomunkban, hogy végigkísérjék életünket. Varázslatként él bennem az a régi kert is a gyümölcsfákkal és lekaszált füvének szénaillatával. Ha behunyom a szemem, akárhol vagyok is, látom azt a nyarat. Emlékszem: belopakodtam fülledt nyári napokon a hűs pelyvásvarjak! serege ba, és ilyenkor velem som- fordált Raszkolnyikov is, mert a hónom alatt vittem Dosztojevszkij könyvét. Dumas testőreit a diófánk lombjai között ismertem meg, a vén fa egyik ágas törzsébe kapaszkodva olvastam, elrejtőzve, nehogy megbíz- zom a mama valami házimunkával. Éjszakánként a gangon vackolt szalmazsákon arra riadtam fel, hogy valaki hatalmas léptekkel jár a sötétben. Kiáltást is hallottam, talán valakit keresnek! Csak nem engem? Ugyan ki kiálthatott értem? Talán az őseim üzentek valamit, amit még ma sem értek?! Vagy a fekete barázdában elhunyt parasztok és napszámosok hangját hallottam segítségért kiáltani? A Bácska kiáltott tán? Ha az öreg Zséli még élne, megmondhatná, mert ő tudná a választ. Ő mindent hallott, kileste az éjszka titkait. De nem él már, ezért csak képzeletben állok most mellé a kezét keresve a sö-. tétben. Érzem is tenyeremben bütykös, munkától eldurvult ujjait. És hallom a hangját egészen tisztán, mint akkor, amikor egyszer félrehívott, s a kapu boltozata alá állva mesélte el-elfulladva a Bujdosó Ferenc bácsi meggyilkolását. Az utcánk végén lakott Feri bácsi; később re- . gényt is írtam róla. Amikor 1944-ben a partizánok berontottak a faluba, elhurcol- ■ ták, és arra akarták rábírni a községháza udvarán, hogy köpje le a magyar zászlót. Nem tette, csak sírt. Erre kivágták tövestül a nyelvét, majd agyonverték. Prókai Pálnak, aki a sarkon lakott, levágta egy partizánnő az orrát, és a kezébe adta, hogy fújja ki, mert náthás. Őt is megölték aztán. Hallom múltra emlékező hangját. Reszkető, síró: "Amikor a temetőben már mindenkit belelőttek a tömegsírba, akkor a Varga gyerek, több sebből vérezve. még tovább énekelte a Himnuszt a haláláig. A magyar himnuszt, fiam! . . . Ne feledd el soha, amit mondok . . . Meztelenül, véresen állt a tömegasír szélén és énekelt." Semmit sem felejtettem el, Zséli bácsi! Ha arra járok, megállók majd a farönk mellett, ahol esténként üldögélni szokott, és magam elé képzelem alaját a kopott subában, amely szétnyílt, a- mikor ölelésre tárta felém a karját. Mint két nagy madár szárny, olyan volt. Mintha nagy sasok suhogtak volna fölöttem. Sasok? - tűnődöm. Hiszencsak károgó fekete varjak serege köröz még ma is a bácskai ugar fölött . . . Illés Sándor DR. GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológiai szakoryos ________________RENDELŐ:________________ ! 1 57 East 72nd Street, New York, NY i0Q2lj (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese és hólyagdaganatok * Nemi betegségek 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ Megrendelő Kérem küldjék részemre az Amerikai Magyar Szó-t. Mellékelem az előfizetést egy évre, 30.- dollárt. Név:.......................................................... Cím:........................................................... Megújítás Megújítom a lapom előfizetését egy évre $.............. fél évre $.............. adományom: $.............. Név:........................................... Cím:.......................................... .... V \ Amerikai Magyar Szó 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003
