Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-10-10 / 39. szám
Ara: 75 cent Olvassa New York 100 éves magyar nyelvű hetilapját ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Magyar-Amerika másképpen 180 ezerrel kevesebb a magyarok száma az Egyesült Államokban Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Mádl Ferenc találkozása Adrian Nastase miniszterelnökkel BUKAREST. A magyar-román kapcsolatok dinamikus fejlődését hangsúlyozta Mádl Ferenc köztársasági elnök és Adrian Nastase román miniszterelnök a két vezető október 2-án Bukarestben tartott | megbeszélése után. Nagyon sok okból rendkívül fontosak | vagyunk egymás számára - emelte ki a í találkozó után Mádl Ferenc, aki annak a reményének adott hangot, hogy mostani látogatása valóban új lendületet ad a jó kapcsolatok fejlődésének. Elmondta, hogy a megbeszélés során áttekintették a két ország nemzetközi együttműködését. Ebben fontos szerepet játszik az euroatlanti integrációs folyamatban való közös érdekeltség. Biztosította Adrian Nastasét arról, hogy Magyarország támogatja Románia csatlakozását a NATO-hoz, és abban is érdekelt, hogy Románia EU-csatlakozása mielőbb bekövetkezzen. A találkozón szó volt a nemzetiségekről, helyzetük további javításáról. Mádl Ferenc kiemelte, hogy milyen fontos szerepet játszik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Románia politikai életében, stabilitásában. Kivánatos tovább erősíteni nemzetiségeink anyanyelvi oktatásának feltételeit, különösen a felsőoktatás területen - mondta. Adrian Nastase hangsúlyozta, hogy nagy érdeklődéssel várja decemberben tervezett magyarországi látogatását, amelyen a két ország XXI. századra szóló európai stratégia partnersége lesz a fö kérdés. Az Újvilág magyarjainak számáról megoszlottak a vélemények: a tippelésnek a másfél milliótól a hatmillióig terjedő skálán mozogtak. Sokan úgy vélik, alig akad család az anyaországban, amelyben nincs tengertúli rokona. A nagy kivándorlási hullámok azonban régen befejeződtek, ma már elenyészően kevés azon magyaroknak a száma, akik egy szál ruhában vágnak neki az ígéret földjének, abban bízva, hogy odaát sikerül családjuknak jobb életet biztosítva egyéni karriert csinálniuk. Ma inkább az az jellemző, hogy ott ragadnak azok, akik eredetileg tanulási céllal repülték át az óceánt, és sokszor a hiányszakmák magasan képzett magyar szakemberei döntenek a vándorlás mellett, őket már többnyire munkahely és biztos egzisztencia várja. Külön kaszt a bébiszittereké, akik a zöldhasú bankók mellett nemritkán férjet is keresnek maguknak, így haza már csak látogatóba mennek. Azt is mondják, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb politikai-gazdasági hatalma. Az egy esztendővel ezelőtti terrortámadás világméretű hatása még azok számára is igazolta ezt a tézist, akik korábban csak legyintettek az USA befolyásolási erejét döntőnek vélő elemzőkre. Nem kell nagy kockázatot vállalnia annak, aki kijelenti: "Amerikával jobb jóban lenni, s a minél zavartalanabb kapcsolatok kiépítésében eddig talán eléggé fel nem ismert szerepük lehet azoknak az amerikai magyaroknak, akik kettős kötődésük okán nem csak pillanatnyi érdekek által vezérelve tesznek ez irányba. Ők ugyanis nem csak azért fontosak, mert időként hazalátogatva Magyarországon. költik el a pénzüket vagy netalán befektetnek az anyaországban, hanem azért is, mert kapcsolataikra, ismeretségükre és nem utolsósorban gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok építhetők ki a két ország között. És az sem lé nyegtelen, hogy az itt született. amerikaiul gondolkodó magyarok segítségével jóval árnyaltabb képet kaphatunk a híradásokban többnyire csak fekete-fehér klisékkel ábrázolt országról." A klasszikus értelemben vett magyar Amerika egy ideje a múlté. Ma már csak Manhattan idősebb lakói tudják megmondani, hogy melyik utcát nevezték annak idején a "Gulyás Avenue- "nak, mert a magyar éttermek közül csak a Mokka tart még nyitva. Eladó az utolsó magyar könyvesbolt, de hogy jó hírt is mondjunk, pár hete a 82. utca egy szakaszát első királyunkról King Stephen of Hungary Way-jé keresztelték át. (István király utcája) A kétezredik évi népszámlálási adatok lassan nyilvánosságra kerülő számai alapján az USA-ban tavalyelőtt összesen közel egymillió négyszázezer polgár vallotta magát magyarnak. Ez a szám 181,000-rel kevesebb, mint tíz esztendővel ezelőtt. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány statisztikája alapján a legtöbb magyar származású embert Ohio államában találták a kérdezőbiztosok: szám szerint 193,951-et. New York államban 56,000-rel kevesebbet és itt tapasztalható a legnagyobb fogyás is, hiszen majdnem ötvenezerrel élnek most kevesebben, mint az 1990-es cenzus idején. Százezernél több magyar még további három államban él: California (133,988), Pennsylvania (132,184), és New Jersey (115,615). Michigan és Florida alig szorult a százezres szám alá, a többiben pedig feleennyien sem élnek magukat magyarnak vallók. Ha figyelmesen végigböngésszük az adatsort, találunk olyan államokat is, ahol nőtt nemzettársaink száma: Észak-Carolinában például több mint 3,300-zal. A kérdezőbiztosoknak adott válaszokban egyébként háromszor szerepelhetett a "hungarian" kifejezés: amikor a származást, a családban használt nyelvet és a kulturális identitást kérdezték. Nagyon érdekes adat, hogy a magukat magyar származásúaknak vallók csupán tíz százaléka használja rendszeresen a családja körében is ősei nyelvét. (Ez nagyjából azonos arány az 1980 és 1990-es adatokkal) Ha a százalékos arányt nézzük (forrás: American Hungarian Panorama magazin), a leg- magyarabb állam szintén Ohio, leheletnyivel több, mint kétszázaléknyi magyarsággal. Őt követi New York 1.84 és New Jersey 1.83 százalékos magyar kisebbséggel. Tíz éve egy százalék fölötti magyar lakossága összesen hat államnak volt (a már említettnek kívül Michigan, Pennsylvania és Connecticut). A népszámlálás összered- ményét figyelve, kiderül, hogy az Egyesült Államok 281 milliós összlakosságának fél százaléka számolt be magyar gyökerekről. Ezzel megelőzzük például az arabokat és a görögöket, de az oroszok kétszer annyian vannak. Amerikában a kegtöbben német és ír ősökkel büszkélkedhetnek (negyvenhárom-, illetve harmincegymillió). Az összlakosságnak egyébként csak a nyolcvanhét százaléka született az Államokban és a két népszámlálás közt hivatalosan tizenhárommillióan vándoroltak be. A máshol születettek többsége Latin- Amerikából érkezett. Otthon angolul az ország lakosságnak 82 százaléka beszél, a spanyol nyelvet használók száma 10 százalék körül van. Bár Amerikában nem tartják politikailag korrektnek a bőrszínről beszélni, a kérdőívek mégis tartalmaztak ilyen kérdéseket A lakosság háromnegyede fehér, tizenhárom százaléka afro-amerikai, majd ugyanennyi latin, három és fél százaléka ázsiai (a számokat összeadva azért kapunk több mint száz százalékot, mert a vegyes eredetet választók egy második bőrszínt is megjelölhettek). Az adatokból kiderült tehát, hogy a világot összeolvasztó multi-kulturális folyamat a rendszer működtetőjét sem kíméli. Márai jóslata beválik, legfeljebb nem csákány koppan, amikor a nevekről lehull az ékezet, hanem a számítógép billentyűzete nem ismeri a magyar karaktereket. Hogy ez mennyiben volt törvényszerű, arról lehet vitatkozni, ám tudomásul kell venni a tényeket: a másod- és harmadgenerációs amerikai magyarok számára már csak kuriózum a származás, nem a hétköznapokban is megtapaszható nyelvi-kulturális realitás. Ügyanakkor megfigyelhető egy másik folyamat is, amely gyökeresen ellentétes a kivándorlók esetében nemritkán tapasztalható, mindenáron beolvadni vágyással: a másod- vagy harmadgenerációs, magyarul már egyáltalán nem beszélő amerikaiknak egyre fontosabbak lesznek a gyökerek és keresni' kezdik egymást a közös cselekvéshez. Ők már ameri kai fejjel gondolkodnak és nem a régi sérelmek vezérlik őket. Profik, a szó jó értelmében: hatékonyak, gyakorlatiasak és kiválóan eligazodnak a tengertúli politikaigazdasági életben. Nekik az anyaország nem egy olyan hely, ahonnan menekülniük kellett, hanem egy egzotikus, új világ, érdekes kultúrával és jókora gazdasági lehetőségekkel. Ha sikerül őket megszólítani Magyarországról, akkor hatékony politikai és gazdasági lobbi indulhat általuk. Valahogy úgy, mint ahogyan azt az örmények vagy ukránok csinálják: előbbiek sokszor még a Törökországnak szánt hadi szállítmányokat is meg tudják akadályozni annak ellenére, hogy az ország partnere Amerikának a NATO-ban. Az amerikai népszámlálások eredményei elgondolkodtatok, de nem tragikusak. Új stratégiára van szükség, új eszközökkel. Ugyanakkor az óhzának is újra kell gondolnia a viszonyát Amerikához és azon belül a^ újvilági magyarsághoz. Érdemes megtalálni a közös hangot. Lukács Csaba
