Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-03-28 / 13. szám
Amerikai Olvassa New York 100 éves magyar nyelvű hetilapját Ara: 75 cent ISSN «194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY lODÖJjr Tel: (212) 25*0397 Fax: (212) 254-1584 A Benesi Dekrétum ókról Olvasóink két hónappal ezelőtt egy levelet találtak az újságban, a kérelemmel, ■ hogy küldjék el azt aláírásukkal az Egyesült Nemzetek Emberjogi főbiztosához, Mary Robinson asszonyhoz Genfbe. A levél tárgya az úgynevezett Benesi Dekrétumok voltak, vagyis azok az elnöki rendelkezések, amelyeket a Csehszlovák elnök hozott közvetlenül a második világháborútkövetőévekben. A kérdés most újra napirendre került. Mik voltak ezekben a rendeletekben? Nemrégen a Magyar Nemzet megjelerttet- te a Benesi Dekrétumok szövegét és hátborzongató azok passzusait olvasni. Akik nem tudják, hogy miről beszélünk, ime néhány szemelvény. "Állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni a német, vagy magyar nemzetiségű személyeket. Német, vagy magyar nemzetiségűnek tekintendők azok a személyek, akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német, vagy magyar nemzeti- ségüeknek vallották magukat, vagy pedig a német, vagy magyar nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok, vagy politikai pártok tagjai lettek". A németek, a magyarok, mint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei, mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról is született egy paragrafus: "Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira elkobozzuk azt a mezőgazdasági vagyont, amely német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában van, állampolgárságukra való tekintet nélkül". Persze ezek csak kiragadott példák. Összességükben 1945 és 48 között több mint nyolcvannyolc ilyen rendelet született Csehszlovákiában, a- melyek az általános rendelkezéseken túl intézkedtek az állampolgári jogok, a tulajdonjogok, a személyi státus, a választói jog, a bérleti szerződések, az egyesülési szabályok, a munkaviszonyok, a földbirtok ügyeiről és szinte az élet minden területére ' kiterjedtek.. A rendelkezések, amelyeket a német és magyar lakossággal szemben alkalmaztak a kollektív bűnösség elvén alapult. Természetesen, a Tiso vezette szlovákokkal szemben, akik valóban a németek "utolsó csatlósai" voltak, mindez nem volt érvényben. A milliós nagyságrendű szudéta németeket valóban kitelepítették, a magyarok kitelepítése azonban a nemzetközi tiltakozás eredményeképpen több tízezer ember kitoloncolása után megállt. Ekkor jött létre a lakosságcsere megállapodás Csehszlovákia és Magyarország között, amely szintén sok magyart eltávolított ősei földjéről. A mindenki által igazságtalannak tartott Benesi-Dekré- tumok ügye a rendszerváltozás után a magyar Parlamentben is napirendre került. 1995-ben egy hatpárti egyetértés született a Dekrétumok hatályon kivül helyezéséről. Az 1995 áprilisi határozati javaslat szerint: a Magyar Köztársaság Ország- gyűlése felkéri a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát, hogy a két ország által 1995 március 20-án Párizsban aláírt alapszerződés szellemében helyezze hatályon kivül az úgynevezett Benes-féle Dekrétumot". Ezt akkor mind a hat párt képviselője aláírta és volt is erről egy szavazás a Parlamentben. Véleményeltérés az alkalmazandó módszerrel kapcsolatban van. Az MSZP-SZDSZ kétoldalú tárgyalásokat javasolt, a FIDESZ véleménye a mai napig az, hogy ez a probléma majd az Európai Unión belül megoldódik. A kérdést a magyar társadalmi (NGO=Non Government Organization) szervezetek is igyekeztek a nemzetközi fórumok előtt napirenden tartani. így például már 1995 decemberében a Varsóban rendezett EBESZ (OSCE) Európai Biztonsággal foglalkozó Végrehajtási Konferencián több magyar, köztük Pásztor László és Pordány László is felszólalt. Akkor Kardos Béla következő nyilatkozatot tette: "A Szlovák Köztársaság megtagadja, hogy eleget tegyen Magyarország azon kérelmének, miszerint vonja vissza azt a Dekrétumot, mely kollektív bűnösséggel bélyegezte meg a magyar nemzeti kisebbséget. Ez a Dekrétum megfosztotta őket az állampolgárságuktól, majd a földjeiktől, üzleti vállalkozásaiktól, minden kultúrális és vallási intézményüktől, továbbá vagyonuktól." Majd 1996. novemberében a Bécsebn rendezett EBESZ (OSCE) Felülvizsgálati Konferencián a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség érdekében ismét felemlítették a Dekrétumok felszámolásának szükségességét. A kérdést most újra előhozta az, amikor Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió Külügyi Bizottságában Jörgen Schröder német parlamenti képviselő kérdésére azt válaszolta, hogy "...az EU csatlakozástól azt várjuk, hogy törölni fogják automatikusan mind Szlovákia, mind Csehország jogrendjéből a Benesi Dekrétumokat Ez egy olyan maradványa a huszadik századi történelemnek, amit semmikép nem szabad átvinnünk a husznegyedik századba". A magyar miniszterelnök kijelentése annyira felbőszítette a cseh és szlovák vezetőket, hogy a tervezett "visegrádi" négy országot érintő összejövetelen való részvételüket lemondták. Később Lengyelország is kivonta magát. Viszont most, március 11-én a "Kis Dunai Csúcsértekezlet" Esztergomban foglalkozott a kérdéssel. Itt Orbán Viktor, Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, Erwin Teufel, Baden-Wür- tenberg miniszterelnöke és Erwin Huber bajor miniszterelnök egyetértett abban, hogy a Benesi Dekrétumokat el kell törölni, bár nem kötötték ki, hogy ez meg kell történjen még mielőtt az érdekelt országok az Európai Unió tagjaivá válnak. Papp László Minden kedves olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kívánunk A remény ünnepe Pénteken elsötétült az ég, de vasárnapra felragyogott. Péntek a halálé, de a vasárnap már a feltámadásé. A három nap világfordító, szívszorító és vigasztaló drámájában az asszonyok látszólag mellékszereplők. Férfiak jegyzik az eseményeket, ők ítélnek és hajtják végre az ítéletet, ők az árulók és az elárul, tak, ők a hitványak és az ártatlanok, ők a tanítványok és ők az ellenségek. És mégis Jeruzsálem pénteken a keresztúton zokogó lányai, asszonyai szembesülnek először az üres sírral, a feltámadással. A beteljesült csodával. A húsvét a hit ünnepe. Az emberiség reménységéé, hogy úrrá lehetünk a halálon. Minden évben más ez az ünnep, hiszen másként szembesülünk vele. Békeidőben szeretteink elvesztésére nyújthat vigaszt, gyászunkat enyhítheti, ha fegyverek dörögnek, mint most, a megbékélés ígéretét hordozza, azt a hitet, hogy az életen csak időlegesen kerekedhet felül a halál, nem végérvényesen. Hogy azok az asszonyok, akik mint Jeruzsálem lányai nagypénteken, a szenvedőt siratják, előbb-útóbb elnyerik jutalmukat. Azok, akik védtelenül megmenekülnek kisgyermekkel egyik karjukon, öregeiket támogatva a másikkal, akik férjüket, apjukat, gyermeküket óvnák, újra otthonra találnak. Azok, akik fogságba esett fiaikért aggódnak, visszakapják-e őket. Hogy az ő gyötrelmeik, anyai, hitvesi fájdalmaik megindítják a sziveket. Az asszonyok, nem a fegyverek erejében bíznak, nem hisznek a világ legtökéletesebb haditechnikájában sem. Mint a történelem során annyiszor, már-már irracionálisán reménykednek, hogy a tanítványnak-ellenségnek szegődött férfiak nem akarják oktalanul újra és újra keresztre feszíteni egymást. Az ő reménységük közös húsvéti reményünk. Osztovits Agnes, Budapest
