Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-31 / 5. szám

Thursday, Jan. 31, 2002 Amerikai Magyar Szó 3. Szomorú évfordulóra Hogy a föld beválthassa Ígéreteit Szomorú évfordulóra emlékezünk január 23-án. 1945-ben ezen a nagyon hideg téli napon üldözték el otthonukból a csurogi magyarokat. A reggeli órákban puskával a kezükben törtek be minden magyar otthonba a helybeli szerbek és a . partizánok, felszólítva a magyarokat - öt percet adva a pakolásra -, hogy azonnal hagyják el otthonukat, mert különben lelövöldözik őket. A magyar otthonokban ekkor már többnyire árvák és özvegyek éltek. 1944 őszén ugyanis az életerős férfiakat kivégezték. A gyászoló családokat január 23-án újabb kegyetlenség érte. A nagy fájdalom és gyász mellett el kellett hagyniuk az otthonukat, amit szorgos kétkezi munkával teremtettek. Öt perc alatt amit tudtak összepakoltak, és lovaskocsira rakták akinek volt, vagy vállukra vették csomagjaikat. Az anyák a gyermekeiket a karjukon vitték, kézen fogva vezették, meleg ruha nélkül, mert öltöztetésre nem adtak időt. A magyar asszonyok, öregek és gyerekek csomaggal a kezükben, puskás kísérővel a hátuk mögött haladtak a piac felé. Ezen a nagyon hideg téli napon reggel 9 órától délután 4 óráig ott álltak az emberek a piactéren, várták sorsuk betelje­sülését. Egyes partizánok a bosszútól fűtve az összes csurgói magyart a Tiszába akarták lövetni. Utána egy följebbvaló parancsára négy óra után elindították az agyonfagyott magya­rokat Járek felé. Csak néhány kisgyermeket, családot raktak tehervonatra. Térdik érő hó volt. A könnycsepp ráfagyott az arcukra a megalázott, kifosztott magyaroknak. Zsablyán áthaladva a zsablyai magyarok pokrócot és meleg ruhát dobáltak az átfagyott embereknek. Ekkor még nem gondolták, hogy egy hét múlva, január 29-én ugyanez a sors vár rájuk is, majd márciusban ugyanerre a sorsra jutottak a mozsori magyarok is. 'Öt hónapon keresztül éheztették, kínozták a járeki tábor­ban a magyarokat. Majd öt hónap után Gajdobrára hajtották őket, itt dolgoztattak velük, de már enyhébb bánásmódban volt részük. Itt a halottaknak már deszkából ládát szögeitek, és úgy temették el őket. Majd 1945 szeptember elején a csontig soványodott, megalá­zott kisemmizett emberi méltóságuktól megfosztott magyaro­kat elbocsátották, papírral a kezükben, hogy szabadok, bárhova mehetnek, de haza többé soha. Sem Csurogra, sem Zsablyára, sem Mozsorra. így váltak földönfutóvá e három község magyar lakosai. Irta: Telek Júlia "Keresem az apám sírját" és Visszatekintés a múltba" c. köny­vek írója az ártatlan kivégzett 45.000 magyar emlékére. Megjelent a Vajdasági Magyar Szó-ban Amerikai Magyar USPS 23-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July, first two weeks in August, last 2 weeks in Dec. Owner: Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003 László Papp President, Miklós Péterváry, Vice President, Attila Micheller Secretary, Sándor Murray Treasurer. Editor: Kinga Molnár Editorial Board: Ervin Bán, Budapest, Julianna Bika, New Orleans, Klára Bittó Boldog New Jersey, Pál Deák New York, Klára Györgyey New Haven, Balázs László BrüsszelÁbrahám Nagy PoughkeepsieKárofy Nagy New Brunswick, László Papp New Canaan, Zita Vilmányi N.Y Periodicals postage paid at New York, N.Y. and additional mailing offices. Subscription in USA: 1 Year $30.- 1/2 year $16.- Canada $ 35.- Hungary & other foreign countries $42.- Postmaster: Send address changes to: Amerikai Magyar Sz6, Hungarian Word Inc. 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 A névvel aláírt cikkek nem szükségképpen fejezik ki a szerkesztő-kiadó álláspontját, és azok tartalmáért minden­kor a cikkíró a felelős. A beküldött cikkeket nem díjaz­zuk. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A ma Vajdaságként emle­getett történelmi táj az egyik legősibb magyar településte­rület a Kárpát-medencében. Egyes források arra utalnak, I hogy "Verecke híres útja" mellett az Al-Duna mentén is jöttek be az Alföldre a magyar honfoglalók, minden­esetre Belgrád és Szeged között számos 10. századi magyar temetőt tártak fel a régészek. Talán éppen mivel annyira természetes része volt a középkori Magyar Ki­rályságnak, a történelmi em­lékezetben. A magyar mito­lógiában az egykori Délvidék nem foglal el olyan önálló 1 helyet, mint Erdély, az erdő- kön-hegyeken túli "Tündér­kert" vagy a romantikus várak földje, a felvidék. Pedig ha fülünkben cseng Arany János figyelmeztetése, "Ne feledd a tért/Ahol eles­tek ők", akkor nagyon is in­dokolt ennek a véráztatta földnek a különleges tisztele­te. A Balkánon előretörő török hadak már a 15. szá­zad kezdetétől be-betörtek ide, romboltak, raboltak, rabszíjon vitték el a népet. Az egykori magyar végvár, j Nándorfehérvár, a mai Béig- j rád védői és a déli harang­szóval emlékezetessé tett 1456-os hatalmas győzelem hősei jórészt erről a vidékről kerültek ki. Száz évvel ké­sőbb esett el Temesvár, majd újabb százötven éven át szin­te szünet nélkül hadszíntér volt az egész Dél-Alföld. Az eredmény a lakosság ki­pusztulása: elhurcolása rab­szolgának janicsárnak, jobb esetben elmenekülése, így a 18. század elejére, amikor az európai keresztény seregek végre kiűzték a kontyos török hadakat, Európa egyik legtermékenyebb vidékéből elmocsarasodott, elnéptele­nedett pusztaság lett. Sokkal vonzóbb, sokkal többet ígérő volt a 18 szá­zadban a háborúk után újjá­épülő újra benépesülő Ma­gyarország, s ezen belül is a legendásan termékeny Dél- Alföld, a Bácska és a Bánát. Szervezett telepítések kereté­ben vagy spontán nekivágva tízezrek hajóztak le a Dunán Németországból vagy még távolabbról, hogy éljenek a beígért előnyökkel, a szabad , földdel az adómentességgel ] és a mocsarakat lecspolva ismét termővé fordítsák a í Duna, a Tisza, a Maros, a Temes és a Bega által közre- i fogott földeket. Az idillt egy időre ugyan megzavarta a bécsi udvartól és bigott vallá­si vezetőktől felhergelt szerb katonaság 1848-49-ben, de a következő évtizedekben a nemzeti-vallási feszültségeket jórészt feloldotta a szerb és a román egyházak autonómiá­ja, az egyéni jogokat biztosí­tó törvények, nem utolsósor­ban pedig a növekvő gazda­sági jólét. 1918 végén ez a világ At­lantiszként elsüllyedt, s ami 2000-ig a Vajdasággá lett Délvidéken történt, az egy lidercnyomásos rémregény, amit csak rövid és korláto­zott érvényű szünetek enyhí­tettek időlegesen. Hosszabb- rövidebb ideig minden itt lakó nép átélte a rettegés, a megalázottság, a létében fe­nyegetettség időszakát, per­sze nem egyforma arányban és nagyon különböző vég­eredménnyel. Tárgyilagos elemző aligha vitathatja, hogy az 1920-as trianoni békediktátum óta a kisebbségi helyzetbe került magyar közösségeket rendkí­vül sok sérelem és igazságta­lanság sújtotta. Ezekkel szemben a magyarok soha­sem folyamodtak a terroriz­mushoz, az erőszak és a tör­vénytelenség módszereihez. Különösen szembeötlő a bé­kés, alkotmányos eszközeivel vívott jogvédő küzdelem 1990, a rendszerváltozás óta. A kisebbségben élő magyar közösségek politikai pártjai és mozgalmai - csakúgy, mint az egymást váltó magyar kor­mányok - higgadt politizálás­sal próbálják elérni alapvető céljukat, azt, hogy a magyar szó és kultúra a következő századokban is fönnmarad­jon mindenütt, ahol 1100 éve magyarok élnek. Dr. Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet Támadás a csángók ellen A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a romániai Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte a Curentul című román napilap. A lap szerint a megyei tanfelűgyelőség a bákói és a sepsi­szentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékeny­séget, mivel a Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen - Klézsán és Pusztinán - a magyar nyelv iskola utáni tanítását és mivel a megyei tanfelűgyelőség az érvényben lévő román oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékeny-- ség, de az anyanyelv ápolása igen Őrizetben a volt boszniai belügyminiszter BELGRAD. Az Interpol körözése alapján elfogták Bosznia volt belügyminiszterét Alija Delimustaficet, akit azzal vádol­nak, hogy visszaélt hivatali helyzetével és okiratokat hamisí­tott. Delimustafic a boszniai hárorú előtt volt az első többpárti bosnyák kormány belügyminisztere, és jelenleg hamis személy­igazolvánnyal tartózkodott az ország területén. Delimustafic az egyik legnagyobb boszniai pénzintézetnek, a BH banknak volt a tulajdonosa, az ő kezében volt egyebek mellett az ország egyik legnagyobb külkereskedelmi vállalata is, amikor forró lett a lába alatt a talaj elhagyta Boszniát, s mostanáig senki sem tudta, hogy hol rejtőzködött Balesetek - Sérülések Ügyvédi díjazás csak siker esetén Jövünk hozzátok, házhoz kórházba HÍVJATOK ÜGYVÉDET! Victoria Weinman 61-25 Utopia Pkway, Fresh Meadows, N.Y. 11365 Telefon: 718-463-3700 Beszélünk magyarul!

Next

/
Oldalképek
Tartalom