Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-05-23 / 21-22. szám

24. Thursday, May 23-30, 2002 Amerikai Magyar Szó VLADIMIR Folytatás az előző oldalról ban aludt és miért a napali szoba díványán. Ahogy felkelt, hirtelen eszébe jutott minden. Vladimir telefonja, hogy vőlegény. És mindennek vége . .. Arra is emlékezett, hogy milyen borzasztó dolgo­kat hazudott neki, hogy meg­bántsa, megalázza. Arra is, hogy elkeseredésében majd­nem leugrott az emeletről.. , Túl sok vodkát ivott, méghozzá é hgyomorra, ő, aki életében nem nyúlt italhoz. Már aludt, mikor Vladi­mir eljött. Mégis szereti, fütyül a lengyel lányra és ma repül­nek Las Vegasba, ma esküsz­nek . . . Istenem, édes Isten, kö­szönöm neked! Hamar bepakol, mert hétre itt lesz Vladimir. De hol a bőrönd? Hol? Itt volt a szoba közepén, hiszen Vladimir leemelte. Nincs itt a bőrönd, ez érdekes . . . Odament a gardrószek rényhez és felnézett. Ott, a legmagasabb polcon, amit ő nem tud elérni, ott volt a piros bőrönd. Ott. . . Senki sem vette le. Vladimir tehát nem volt itt. Csak álmodta, hogy itt volt, a mély, kábult álmában. Vladimir nem bánta meg, vége vele . . . Vége. Megnő­sül. A lengyel lányt veszi el, nem őt... Nincs Las Vegas, nincs békebíró, nincs semmi . . . Megint üres az élet, cél­talan, mint mikor Laci meg­halt. Most megállt Laci ezüst­keretes képe előtt és addig nézte, míg a szemei megtel­tek könnyel. Lassan, gépiesen, lélekte- lenül járkált a lakásba. Kávét főzött magának, de valahogy ennek is vodkaíze volt. Az új ruháját már levetet­te és beakasztotta szekrény­be. Vladimir ezt sohasem fogja látni. Miatta vette, neki akart tetszeni benne, csak neki . . . A ruha megvan, de ő már nem . . . Milyen groteszk iróniája a sorsnak, hogy egy ruha tovább tart, mint egy nagy szerelem. Odakint a folyóson most valami zajt hallott. Kinézett. Az újsághordó volt, a vasár­napi New York Timest tette le az ajtó elé. Nóra behozta az újságot, ledűlt az ágyára és megpró­bált olvasni. De semmi sem érdekelte. Az olajsejkek tárgyalása . .. Elraboltak egy diplomatát Argetínában. Richard Burton feleségül veszi a jugoszláv hercegnőt... Most csak az érdekelte, hogy Vladimir feleségül vesz egy lengyel lányt. E körül forgott csak a világ, az ő vi lága . . . Megszólalt a telefon. Az első csengetésre fel­kapta a kagylót-. Vladimir volt.- Remélem, Nórám, nem ébresztettelek fel?- Nem. De mit akarsz tőlem ezek után?- Ne haragudj, hogy este nem tudtam jönni és telefo­nálni sem tudtam. Apám meghalt. Szívroham . . . Be- ! mentem vele a kórházba, de már késő volt. Már a mentő- autóban, mikor az oxigént adták . . .- Vladimir! Te tegnap este nem hívtál fel engem?- Nem. A kórházból akar­talak hívni, de szegény anyá­mat nem hagyhattam magá­ra, egyetlen pillanatra sem .- Szóval nem hívtál fel?- Meg kell értened, Nó­rám, képtelen voltam. Most a temetkezési intézetből be­szélek, kedden lesz a teme­tés. Majd kérd el magad a könyvtárból, hiszen te már a családhoz tartozol .- Igen, Vladimir, hozzád tartozom . . . Hozzád és sze­retlek, nagyon, nagyon sze­retlek . . .- Tudom, Nórám ... Az bánt, hogy szegény apám már nem érhette meg az es­küvőnket . . . Erről akartam tegnap beszélni neked . . . Most majd csak egész csend­ben esküszünk . . - Igen ­lehelte bele a telefonba. Most tudta, hogy nem álmodik. Most nem . . . Az üres vodkásüveget kivitte a konyhába, aztán odament a szekrényhez, hogy kikérésén egy fekete ruhát. Megállt Laci képe előtt. A beömlő napsütés cikázott az ezüstkereten. Kis, finom porszemek táncoltak a levegőben. És Laci, szegény, drága Laci, mintha mosolygott volna rá . A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga. Anatole France Abraham Lincoln-nak igaza volt: "You can fool all of the people some of the time, some of the people all the time, but you can't fool of the people all of the time" (Elnézést az angolért.) Az viszont mégiscsak meg­döbbentő, hogy mennyi em­bert lehet milyen sokáig fél­revezetni! Ez viszont realitás. Talán ez az oka annak, hogy most már több mint nyolcvan éve a Nyugat félrenéz és nem akar elszámolni azzal a ténnyel, hogy az általuk kö­tött szerződés miatt több milliót keibrudalt emberi lény emberi alapjogok nélkül él, és hogy ennek a behemót ballépésnek folytatólagos következményei vannak - tehát aki nem tanul a múlt­ból az megismétli. Amellett viszont ha egy halk jaj-szavat hallatnak ezek az emberi jogoktól megfosz­tott szenvedő emberek, vagy ha egy magyar ember zászlót lobogtat, akkor azonnal kör­mére tapintanak - néha arcul is verik, testileg és szimboli­kusan is - azzal, hogy: nacio­nalista. Támadják, kigúnyol­ják próbálják megszégyeníte­ni, megfélemlíteni mert mer egyenjogságot kérni (nem is követelni!) mert meri a bán­talmazást ellenezni! Óriási különbség van a na­cionalizmus és a hazafiasság között! Az első a másik em­ber megtörésére igyekszik, a második saját jogai fenntar­tására. Végülis, ezen alapul a szabadság. Számomraelképesztő, hogy ezt még magyarázni is kell. Egyetértek Nagy Károly hozzászóló szavaival - Ame­rikai Magyar Szó május 2. - és csak annyit változtatnák rajta, hogy az utolsó mondat végét nem kérdőjelezném, tehát nem: "És nekünk nyu­gati magyaroknak megint az jut osztályrészül, hogy kü­lönbséget tegyünk a nemzet és a rendszer között, amikor továbbra is támogatni igyek­szünk testvéreinket a Kárpát­medencében?" hanem pontot tennék - talán még felkiáltó jelet is! Hiszen mi vagyunk a nemzet emlékezete. Simándy Zsuzsa véterffy Gyöngyi Sumas széf) gjcmámná Zuhan a nap hull az árnyék peregnek a levelek itt vagy megint itt a játék fogom - fogjad a kezemet sápadozó fasorokon tűnt emlékek pirulnak széllel táncolt levelekről néznek vissza-a múltak - Az a játék mindig megvan az a nap mindig ragyog úgy ölellek sugarával bízva várhass holnapot Akit lelkem dédelgetett sohsem lehet szomorú tovább adva fut a játék láncból lesz a koszorú Arcodról a derű pírja simogasson arcokat az a derű ami mindig vidította napunkat - Együtt vagyunk sohsem félhetsz fogva - fogom a kezedet szeretetem erejével bátorságod építed - Távolba szőtt vágyainkkal tekintünk az ablakon azért látod mindig szebbnek a bizonytalan holnapot Szépnek lássad mindig szebbnek megszenvedett gyermekem az a boldog aki mindig önzetlenül szeretett Sterling Va. 1992. február 21. Terjessze a 100 éves Magyar Szó-t r i ► Előfizetett hívó kártya : 1 5.9 cent/perc (Magyarországon hívott Mobil és házi telefonra !!!!) ä ;t ► (800) elő hívó számmal : 1 1.9 cent/perc ► Direkt hivás( 011-) : 20 cent/perc 4 ( Magyarországon hívott Mobil és házi telefonra !!!!!!) I ► USA-n belül : 5.9 cent/perc " 4 ^§1/ ► Magyarországról az l SA-ba: 27 cent/perc ~ Románia 18.9 c/p Bucharest 12.9c/p előhívó számmal | ~ Románia djrekt hívás (011). 22 cent/pere Bucharest 15 cent/p ! Németország, Ausztria, Kanada, Ausztrália, Swéd, Svájc, Francia, UK= 6.9c/m . UBíéíamKhíAishBméiéImS^m^^^mDSSI^IIÍIIII 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom