Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-10-11 / 37. szám
Thursday, Oct. 11, 2001 Amerikai Magyar Szó 5. Időjárás, mint örök beszédtéma Déltájt még szikrázik a temérdek fény, a Nap parazsa hevesen izzik, de már nem sokáig. Fordul az évszak. Fokozatosan lelankad a meleg, a nyár színei rendre kifakulnak. Aratás után a szántóföldek légterében, tapadós vékony szálakon utazik az ökörnyál... A manapság széltében-hosszában divatba jött felmérésekből megtudható, hogy az embereknél az időjárásra utaló beszélgetések mindig napirenden voltak. Ezen a téren ma sincs változás. Ha két ember összetalálkozik mindjárt erre terelődik a szó. Ez a téma mindig kéznél van, nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést. Ez a legsilányabb műfaja a triccs-traccsnak. Az embert a múltban akárcsak a jelenben mindig foglalkoztatta az időjárás alakulása. Előre tudni akarta, másnap milyen időre számíthat. Amikor még nem álltak rendelkezésére a tudományos eszközök, műszaki felszerelések nem volt könnyű dolga. Megfigyeléseink rendszerezéséből következtetett a másnapi időjárásra. Manapság a helyzet merőben más. Léteznek a meteorológiai állomások, amelyek a műholdak bevonásával 24 órán át figyelemmel kisérik az időjárást. Külön TV csatorna is létezik, amely az egész országra kitrejedő várható időjárásról jó pár napra előre tájékoztat (kisebb-nagyobb melléfogásokkal) Ők figyelik az atmoszférában lejátszódó eseményeket, tanulmányozzák a széljárásokat, felkészítik a lakosságot óvintézkedésre. Ellenük nem sokat tehet az ember, mert az elemekkel nehéz felvenni a küzdelmet. Hogy mindjárt otthoni példával hozakodjak elő: a közelmúltban kétszer is áradt a Tisza a felső szakaszon. Víz árasztotta el a termőföldeket, falvakat öntött el a kiáradt folyó, óriási anyagi károkat okozva az ott élőknek. A védőgátakat, töltéseket, amit az emberek nagy erőfeszítések árán emeltek, egy-kettőre elmosták a hullámok. Ezen áldatlan állapotokról sokat cikkeztek az otthoni és külföldi magyar újságok. Az egyházak, magyar egyesületek kezdeményezésére külföldön gyűjtési mozgalom is indult a hajléktalanná vált családok megsegítésére. Az USA-ban sem különb a helyzet. A nyugati parton hatalmas területeken égnek az erdők. Évről-évre megismétlődik az erdőtűz, felbecsülhetetlen mennyiségű faanyag vész kárba. Az oltási kísérletek kevés eredménnyel járnak. Még csak rágondolni is borzasztó, mennyi építkezési anyag semmisül meg. Hány házat lehetne azokból megépíteni, bútort gyártani, hasznos célokra fordítani.. Küszöbön az ősz. Az évszakváltozás tudomásul vételéhez nem feltétlenül szükségeltetik a naptár. A növényzet színváltozásából megtudjuk. Sokszor jut eszünkbe, milyen sokat veszítenek azok, akiknek nincs részük az évszakok váltakozásában. Az állandó egyhangúság milyen unalmas lehet. Nálunk a természet négyszer vált színt. A maga idejében mindenik kedves nekünk. A színekben szuggesztív erő rejlik, képes befolyásolni hangulatunkat, irányítani kedélyállapotunkat. A színek orgiáját a természet világából lesi el az ember, azt kísérli meg becsempészni otthonába. Ismerek családokat, ahol a fali karpetet gyakran cserélik, csak azért, hogy új színekkel kerüljenek kapcsolatba. Mások az ablak függönyeikkel teszik ugyanezt. Útban vannak a tarka színárnyalatok, amelyek az ősz sajátos légkörével ejtik csodálatba az embert. Nagy Abrahám Budapesti képeslap "Magyar volt szívében, a zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus felfogásában angol, a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehet: egy egész világ kicsiben". (Zichy Géza) Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elballagott velünk mint fájó hangulat lassú sóhajtása már nem tudjuk magunkat hova is tegyük — a tél elébe vagy a tél utánra — Már nem kérdezlek Nyári szokásos budapesti tartózkodásom alkalmával örömmel tapasztaltam, hogy a patinás épület, melyet gyermekéveimben leggyakrabban látogattam a régi és minden nehézség ellenére tökéletesen működik. Az örökké morgós, öreg jegyszedő néni változatlanul korholja a növendékeket, a tanárok a zenetanítás iránt sohasem szűnő szeretettel és lelkesedéssel oktatják a tehetségeket, s a ruhatáros is elkéri a kabátokat, melyeket errefelé nem illik a terembe vinni. Egyszóval: szinte semmi sem változott... Ezév szeptember 3 és 18 között rendezték meg az ötévenként szokásos Liszt Ferenc Nemzetközi Zongora- versenyt. A nyitóelőadáson az előző verseny győztesét Bogányi Gergelyt, a szikrá- zóan tehetséges és fiatal művészt, valamint a Szigeti József Hegedűverseny hasonló kvalitású győztesét hallhattuk, ahogyan Lisztet és Brahmsot játszottak. A nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny évtizedek óta ifjú virtuóz-találkozó, valóságos históriai múlttal. Már a kezdet sokat Ígért: az első nemes versengést 1933-ban egy akkor 19 éves elragadó hölgy nyerte. Fischer Anniénak hívták. Nevére biztosan emlékeznek néhányan. Egy emberöltővel később, a magyar történelem drámai esztendejében, 1956-ban újították fel. Az akkor "csak" bronzérmes Lazar Berman azóta valahányszor Magyar- országon közönség elé lép, (pl. ezévben a Tavaszi Fesztiválon), mementóként újra és újra megszólaltatja akkori versenydarabját, Liszt fájdalmas gyönyörű gyászzenéjét a "Fuinerailles-t". Eredetileg az aradi vértanuk emlékére írt darab Lazar Berman keze alól mindahányszor 1956 magyar hőseinek, a forradalom és szabadságharc emlékére szól. Igazi nagy nemzetközi rangja talán nincs ennek a versenynek, inkább csak a "szakma" tartja számon, (kérdés, hogy miért?), de a világon egyike ez a legnehezebbeknek. Aki az elődöntő öt darabján "átküzdi magát", az már önmagában siker a javából! (Sokan elvéreztek az elején...) Idén 27 országból érkeztek, ebből 88-an kerültek be az elődöntőbe. A zsűriben részt vett a kanadai Alan Walker, aki nemrégiben fejezte be Liszt-ről szóló könyvének harmadik vaskos kötetét, amely munkának 25 évet szentelt! Első díjat most nem adtak ki, a másodikat a 18 éves magyar Tóth Péter kapta, a harmadikon olasz és ukrán zongoristák osztoztak. Hogyan kellene ennek a versenynek nagyobb hírét kelteni a világban?? Magyarországon nem igazán értenek ehhez, a pénz sincsen meg, s a "Média" sem harsogja az eseményt. Mással van elfoglalva... Vilmányi Zita Október 11 -én hídavatús Szlovák főkonzulátus nyílt szeptember elején a szlovák alkotmány napján Békéscsabán, a hazai szlovákajkú kisebbség legnagyobb településén. Orbán Viktor és Milulás Dzurinda miniszterelnökök együtt avatták fel a gyönyörű Körös-parti épületet. A megnyitó előzménye az a megállapodás volt, amelynek eredményeként tavaly Kassán adhatták át a magyar főkonzulátust. A talákozón a magyar-szlovák együttműködés elmúlt három évének eredményeit méltatták a kormányfők. Majd megegyeztek abban is, hogy október 11-én közösen avatják fel az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária ValeriaDuna-hidat. A II. világháborúban a fasiszták lerombolta hidat közös beruházásban, s az Európai Uniótól kapott PHARE-támoga- tásból építi fel a két ország. nem keres a kérdés langy esőben dérvert délutánban Temető a lelkünk ahova beülnek rőt színeikkel a szenvedő árnyak Péterffy Gyöngyi Ez az ősz is A szeptember 11-i áldozatok emlékére
