Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-07-26 / 30. szám
6 Amerikai Magyar Szó Thursday, July 26, 2001 Szomorú szerelem "Néha öröm volt ő és szabadulás de én becsuktam a szemem az örömre, és hátat fordítottam a kinyílt ajtóknak... Én nem voltam sem magamé, se övé. Akkor szerettem legjobban, mikor leggjobban elhanyagoltam őt. .." Babits Mihálytól valók e sorok, s Csinszkáról, Ady özvegyéről ír. A szemérmes férfi sem előbb, sem később nem mondja ki a szót- szerelem. Pedig egynyári, különös vonzódásuk az volt: fellobbanó vágy, két ember próbálkozása, egy barátsággal végződő, szomorú szerelem. Hol kezdődnek a szerelmek? Talán egy másik, régi szerelemben. Az elmúlt boldogságban, s éppen akkor, amikor a lélek röpülni vágyik, és megérzi, hogy röpte szárnyverdesés csupán. 1919. januárjának végén Ady meghalt. Csinszka megszenvedte. Nemcsak azért, mert a férfi testi pusztulása megdöbbentő és visszafordíthatatlan volt, de azért is mert a fiatal nőé volt a feladat, hogy Ady maradék idejét egy angyal türelmével, egy ápolónő odaadásával, a férjét elfogadó asszony szerelmével betöltse. Ezt várta a világ. Csinszka úgv felelt meg mindennek, ahogy tudott. És amikor huszonnégy évesen költőjének özvegye, "fázott a tiszteletben". Ő maga írja: "Halálfáradt fiatalságomban semmi nem volt meg bennem abból a tekintélyt és tiszteletet parancsoló adottságból, ami a nagy ember özvegyét teszi." A minden idegszálában érzékeny, önmagát a kor szecessziós finomságával szerető Csinszka halálosan egyedül volt. S végre azt akarta, amit talán mindig is szeretett volna: hogy vele történjen valami igazi. AZ ASSZONY, AKI KEZDEMÉNYEZ De nem tudott várni. Boncza Berta, az anya nélkül felnőtt, kusza érzelmi viharokat megélt, örökös apahiányban szenvedő, felnőni nem akaró koravén kislány, aki tizenhét évesen Ady-t "nézi ki magának", most a másik költőóriáshoz menekülne. Babitsot keresi. Babits, aki amúgy is "késett-szemű ember", szép asszonyok között nyitott szemmel, de "hunyt szívvel" jár - ebben az időben zsúfolt, mégis bezárkózott, magányos életet él. Ady halála után ő a modern hazai irodalom mértékadó letéteményese, s számít rá a napi politika is. 1919 tavasza van. A Tanácsköztársaság kultúrpoliti- kusai megerősítik Babits e- gyetemi tanári kinevezését, próbálják megnyerni más kultúrpropaganda-munkák- nak is. De az Ady által is üdvözölt forradalom dolgai Babits számára egyre ellentmondásosabbak. Igyekszik visszavoBoncza Berta (Csinszka) nulni. A tanácsrendszert követő kormány a költőt elmarasztalja, elveszik az egyete- • mi katedrát. Babitsot jobbról „ is támadják, bárról sem szeretik; az érzékeny, amúgy sem könnyen oldódó férfi levert, keveset dolgozik. És most van Csinszka is. Az asszony - milyen könnyen ítélhette meg a világ - alig egy hónappal Ady halála után egy pénteki napon levelet ír Babitsnak. "Maga az egyetlen itt élő árva jóság . . . Segítsen nekem, ha élek - mindig halk és biztos személytelenséggel fog a barátságom magának adózni . . . Maga okos, jó és mindenen túl és messze élő, szabad ember... bár semmi formaságos jogom nincs magát zavarni magammal, tegye lehetővé, hogy megkapjam a csendet és az igazi baráti szót Magától, aki az egyetlen, kit ezen a beteg, svihák és szomorú Pesten halknak, igaznak és tisztának érzek." MIÉRT KOMPLIKÁLTAD AZ ÉLETEMET? Babits valószínűleg megretten. És hallgat. Megpróbálja elküldeni. (Mert Csinszka nemcsak levelet ír, rajzmappájával a hóna alatt becsönget a Reviczky utcai legénylakásba.) A Költészet és valóság emlékező sorai hitelesen őrzik Babits akkori gondolatait. "Félénken és szívdobogva jött, mint egy kisdiák, alázatosan beszélt, félt, hogy elkergetem. És én csakugyan durva voltam hozzá, mert éppen csak ez kellett még nekem!- Hiszterika! - mondtam és néztem hosszan, amint sírt, zokogott hangosan. A kegyetlen szerelem kezembe adta őt Mit törődött ő az egész világgal? Kislány lett, kisfiú lett, apródom; s izgatott futkosásokban gyötörte kis testét utánam úgy kereste kedvem, mint egy keleti zsarnokét, félénk alázatossággal. Én meg durcásan fogadtam minden szeretetét; sőt küldtem őt:- Menj el! - és szemrehányásokat tettem neki:- Miért komplikáltad az életemet?" De Csinszka nem adja föl. Egyre írja apró kis üzeneteit, még akkor is, ha napokig nem érkezik válasz a férfitől. Fölszalad Babitshoz, jeleket hagy: "Telefonon kerestem. Szeretem, hogy él, van és akar . . . virággal gondol Magára kis bolond, de igaz barátja a Csinszka fiú" Babits még mindig óvatos és hárít. "Kedves Csinszka! Nagyon köszönöm a sok kedvességét és még inkább a meleg sorait - igazán nem érdemiek senkitől, de magától a legkevésbé - annyi jóságot és melegséget ..." És a köszöntés, az aláírás most még ennyi: "Öreg barátja: Babits Mihály". Csinszka azonban jó női ösztönnel megérzi, nem szabad sürgetni. Nem sértődik meg, nem vár el semmit, ő közelít. Mindig ő. EGYNYÁRI LOBOGÁS És a levelek hangja egyszer csak megváltozik. És most már Babits is hangot vált. "Leveled nagyon megindított, felmegyek hozzád. Bocsáss meg a te rossz Mi- hályodnak." Csinszka boldog és röpül. "Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz Magadra. 7 körül felszaladok és megcsókolom a kezedet drága Mis. Királyfi - olyan gyönyörű, hogy vagy nekem. Ölel, nagyon Tied - Csinszka." És következik néhány hónap felhőtlen lobogás. Csinszka biztos abban, hogy kettőjük sorsa összefonódhat. Sokat vannak együtt és a levelek tanúsága szerint Babits most hálás, megérinthető, mert szerelmes. Erről vall a kortársnak beszámolója is, például Szabó Lőrincé - akire Csinszka igen féltékeny -, s aki fiatal hódolóként sokat van Babits körül. KisA két költő, Babits és Ady naplójába írja 1919 tavaszán: "Mihálynak találkája volt Csinszkával. Mindig látom rajta, hogyha ezzel a kis nővel van dolga. Biztosan szerelmes." Igen, Babitsot elragadta Csinszka lobogása és ragaszkodása. Az asszony pedig boldog volt a higgadt, nehezen meghódítható, visszafogottan rajongó férfi mellett. De a "szabálytalan" szerelem nemcsak önmaga korlátái miatt szakadt meg oly hamar. Az irodalmi közvélemény megütközött Babits és Adyné kapcsolatán, s ez is visszatarthatta az Ady halála óta első költővé lett férfit a folytatástól. Szakításuk után Csinszka néhány hónap múlva férjhez ment a festő Márfly Ödön höz, aki Ady- nak barátja, Babitsnak igazi tisztelője volt. FÁJDALOM ÉS SZEMREHÁNYÁS A búcsúzó levelek barátságot ígérnek és nem elemzik a tegnapot, de ha odafigyel, némi fájdalmas csalódást, apró szemrehányást még a be avatatlan olvasó is érez. "Drága Mis, a régi barátsággal jelentem, hogy a napokban megesküdtem Márfly Ödönnel. Új gazdámmal nagyon meg vagyok elégedve. Nagyon jó kislány vagyok, rád pedig - nem szűntem meg - nagy szeretettel gondolni. Csinszka - a barát - sok mindent hall és lát, ami gondolkodóba ejti és elszomorítja, bár Csinszkának, az asszonynak semmi köze nincs hozzá - és valószínűleg nem is érdeklik a dolgok. Szeretném, ha nem vadulnál el egészen tőlünk. A régi szeretettel köszönt Csinszka" Babits válasza most udvariasan gyors. "Kedves Csinszka! Köszönöm, hogy megtartottál emlékezetedben. Kívánok neked minden örömöt és derűk Nem tudom, mi lehet, ami "gondolkodóba ejt és elszomorít". Az én életemben nem történt semmi változás; legfeljebb, hogy egy fokkal még magányosabb élet lett Jól tudom, hogy mindez Csinszkát (az asszonyt) nem érdekli - de hiszen ez a levél Csinszkának, a barátnak szól. Ezt a barátot változatlan szeretettel kísérem minden utján. Nagy melegséggel köszönt a - régi Mihály". Hol végződik a szerelem? S szerelem-e minden vágyódás? Babits majd feleségül veszi Tanner Ilonák aki feleségként Török Sophie-nak nevezi magát. Csinszka pedig folytatja szabálytalan lángolásokkal, kitörésekkel megmegszakított életét. Érszűkülettel kínlódik, de nem figyel rá. Amikor 1934-ben egy olaszországi útjáról hazatérve Babits értesül a harminckilenc éves Csinszka hirtelen haláláról, megírja gyászoló versét. S talán most lesz igazában vége - ha lehet egyáltalán vége bármilyen kapcsolatnak - Babits és Boncza Berta különös szerelmének. ".. . miért hangos a halál miért van, ami nincsen? miért fáj, ami mindegy? mért nagy dolog a halál? hisz úgyis csupa zárás, véglegesség és válás ..." Schaffer Erzsébet FRISS HÍREKET A MAGYAR SZÓ-BÓL