Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2001-03-01 / 9. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent VOL. LV. No. 9. Thursday, March 1, 2001 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16ft Street, New York, NY 10QÓ3 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Miért szükséges egy státustörvény? Ez a törvény lenne hivatott az egyharmad, vagyis az elcsatolt magyarság sorsával és jogi helyzetével foglalkozni. Ez a törvény lenne hivatott megtenni a töredékét, a very minimumát annak, amit 1920-ban lett volna kötelessége megtenni a Trianoni "szerződés" véghezvívőinek. 1920 óta az ajándékozó és megajándékozott országok lakosságának - a kormányaikról nem is beszélve -, egy percre sem jutott volna eszébe, hogy ez a több mint négymillió magyar nem csupán nyomorban, de szinte teljes jogtalanságban éli megnyomorított, természetellenes életét. Talán ezért is van az ma Magyarországon, hogy még a legelvetemültebb legbaloldalibb politikusok sem veszik a bátorságot, hogy a státustörvény ellen lépjenek fel. Ez így van még azokkal is, akik notórius formában vannak elfoglalva saját maguk leghatékonyabb érvényesülésével, és javaik harácsolásával. Tulajdonképpen itt arról lenne szó, hogy amit ez a több milliós magyarság nem kap meg a kijelölt mestereitől, azt az anyaország pótolná nekik a képességek, a lehetséges erőfeszítéseknek arányában. Ha valaki azt gondolná, hogy ilyen lépések elhatározása demolesztáló lehetne azokra a nagyhatalmakra nézve, akik létrehozták a Trianoni határozatot, akkor az egy nagy tévedés lenne: ezek a hatalmak nem csupán sült halként hallgatnak, nem csupán nem szorgalmazzák az elcsatolt magyarság jogainak és anyagi lehetőségeinek megadását, de a státustörvény magyar szorgalmazását is agyonhallgatják. Ezek a hatalmak persze jól tudják, hogy a szegényes magyar gazdaság képtelen jelentős mennyiségű összegeket elvonni az otthoni társadalomtól, ezért nem is tartanak attól, hogy a magyar státustörvény különösebben megmozgatja majd a kedélyeket a megajándékozott országokI. rész ban, vagy saját országaik társadalmában. Sajnos az ajándékozó országok okoskodását igazolja a tényleges helyzet: Magyar- ország képtelen anyagi nyo- matékot adni a jövő státustörvényének. Valójában, ha Magyarország képes is lenne a jövőben nagyobb áldozat- vállalásra, egészen bizonyosan azok a befektetések a megajándékozott országok prédájává válnának és végül is, az elcsatolt magyarság kisemmizését végeredményeznék. Még ilyen közülmények között is a magyarságnak tennie kell valamit a megnyomorított testvéreinek érdekében, még akkor is, ha a nyújtott segítség egy része a megnyomorítok martalékává válik. Még akkor is, ha a segítség anyagi értéke egyedül nem sokat tud változtatni a milliós magyarság anyagi sorsán. A segítséget úgy kell kialakítani, hogy sem otthon, sem az elcsatolt területeken ne alakuljon ki egy adakozó és rászolgáló viszony, hogy az anyaországban nem alakuljon ki egy fajta kapitalizációs lehetőség és az elcsatolt területeken függőségi viszony. A cél feltétlen ne az eltartás legyen, még a kimondott anyagi segítség sem (mert erre Magyarországnak nincs elég pénze), hanem az, hogy a magyarságot ott emberi, magyar voltukban megerősítsük, az asszimilációjukat megakadályozzuk. (Bár az utóbbiban a rájuk települők is segítenek a viselkedésükkel). A segítség feltétlen ellentéte antitézise legyen az úgynevezett alapszerződéseknek, ahol cinikus módon eladták a szomszédos országokban ragadt magyarságot, és a létező állapot borzalmát igyekeztek hivatalosan is (újra) megerősíteni anélkül, hogy valamit is kapott volna az elcsatolt magyarság cserébe. (Az alapszerződések kimerítették az elcsatolt területek magyarsága elárulásának fogalmát.) Amit az anyaország ajánlani tud az elcsatolt területeken élő magyarságnak azt tegye meg az alanyi jog alapján: legyen ez a kijelentése, a törvénybeiktatása annak, hogy mi magyarok egy fából faragottak vagyunk, és több mint ezeréves történelmünk végezte el ezt a faragást. Mivel ezeréves történelmünk küzdelmei tett bennünket monolittá, ezek a küzdelmek formálták szintén a sohasem lankadó szolidaritásunkat is egymás iránt. Több mint 80 év után a remény csak balga lehet, hogy a szomszédos országoktól, népektől várhassuk az elcsatolt magyarság sorsának javulását. Ahogy az Európai Unió szelektálja a jelölteket, ahogy az Európai Unió előírja, megköveteli a nemzetiségek sorsának alakulását, az semmi okot, sőt reményt sem ad a több mint 4 millió elcsatolt magyar jövőjét illetően. Még pianisszimóban sincs szó a magyar kisebbség elnyomásával kapcsolatosan. Előfeltételként szerepel a banki rendszer, infláció és sok más, de a kisebbségi magyarság sorsának rendezését még említésre sem méltatták. folytatjuk Pétrváry Miklós Izraeli- palesztin viszály RAMALLÁH. Jasszer Arafat palesztin elnök "azon a ponton" szeretné folytatni a tágyalásokat az izraeliekkel "ahol abbahagyták". Erről a palesztin vezető február 25-én Colin Powell külügyminiszterrel közösen tartott rámalláhi sajtóértekezleten beszélt. Arafat arra kérte Powellt, hogy segítsen véget vetni a palesztin területek izraeli zárlatának és újfent felszólította George W. Bush elnököt, hogy játsszon cselekvő szerepet a békefolyamatban. Powell hangsúlyozta: az Egyesült Államok - akárcsak korábban - most is fenntartás nélkül a békefolyamat mögött áll. Leszögezte, hogy mindkét fél számára szükséges az erőszaktól való eltávolodás és a blokád feloldása, hogy a gazdasági tevékenység ismét elkezdődhessen a térségben. JERUZSÁLEM. Izrael megválasztott miniszterelnöke Ariel Sáron, a jobboldali Likud párt vezetője, Simon Peresz korábbi miniszterelnöknek felajánlotta, hogy vállalja el a védelmi miniszteri tisztséget a Sáron által szorgalmazott egységkormányban. Az Izraeli Munkapárt vezetője, Ehud Barak korábbi kormányfő közölte: nem hajlandó részt venni egy ilyen egységkormányban, s nem fogadja el az Ariel Sáron által először neki felajánlott védelmi miniszteri tárcát. Barak azt is közölte, hogy lemond a pártelnöki, illetve a parlamenti képviselői tisztségről is. Rómában bíborosok avatása RÓMA. A római Szent Péter téren február 21-én kezdték meg a konzisztóriumot, amelyen II. János Pál ünnepélyes szertartás keretében negyvennégy bíborost avatott. A katolikus egyházfő történelmi rekordot döntött az egyszer avatott bíborosok számával. 23 európai, 3 amerikai, 11 latin-amerikai, 3 afrikai és 4 ázsiai főpapról van szó. A bíborosokat tömörítő konklávé (pápaválasztói tanács) létszáma 135. A felavatott New York-i Egan bíboros február 25-én visszaérkezett Rómából. Belgrádi kettős állampolgárság? BELGRÁD. A jugoszláv parlament megkezdte azon törvények vitáját, amelyek mentesítenék a büntetőjogi felelősségre vonás alól a NATO csapások alatt a katonai szolgálat alól kibújt személyeket, illetve lehetővé tennék a kettős állampolgárságot a volt jugoszláv köztársaság esetében. Az említett törvények más jugoszláv állampolgárok mellett vonatkoznak a külföldre menekült vajdasági magyarokra is. A kormány adatai szerint a katonai behívó és szolgálat alól kibúvás miatt eddig 1786 embert ítéltek el jogerősen, további 8136 ellen eljárás van folyamatban, és 12540 embert feljelentettek. Az állampolgársági törvény módosításával Jugoszlávia a jövőben elismerné a kettős állampolgárságot. Megfigyelők szerint az amnesztiatörvény más jugoszláv állampolgárok mellett mentesíti a felelősségre vonás alól azokat a vajdasági magyarokat is, akik például a NATO-csapások idején Magyar- országra távoztak a behívóparancs elől. Február 25-én ismét Ágoston Andrást választotta elnökévé a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) hét végi kongresszusán' és az elkövetkező időszakra is a párt stratégiai céljaként jelölte meg a perszonális magyar autonómiát és a kettős állampolgárságot. Ötvenegy ország fogott össze az alkoholreklámok ellen STOCKHOLM. Ötvenegy, többségében európai ország február 21-én Stockholmban az Egészségügyi Világszervezet( WHO) tanácskozásának végén nyilatkozatot adott ki az alkoholgyártó cégek agresszív alkoholreklámjai ellen. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a "fiatalok választásait és viselkedését egyre jobban befolyásolja a média és a piac globalizációja". Követelik, hogy 2006-ig a gyártók jelentős mértékben csökkentsék azokat a tevékenységeket, amelyek alkoholfogyasztásra ösztönzik a fiatalokat, beleértve az ingyenes italosztásokat, a reklámokat, az alkoholhoz való hozzájutást. ,1 V * i)) tíf
