Amerikai Magyar Szó, 2001. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)

2001-02-01 / 5. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th $treet?:fl)^ytf£NV 10003____________Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A szociális és társadalom politika Magyarországon Földrengés Indiában ÚJDELHI. A kormány, a hadsereg a kóházak a nemzetközi segélycsapatok vállvetve küzdenek Indiában a január 26-i földrengés következményeinek elnyhítésén és elhárításán. A 7.9 erős­ségű földrengés - egy indiai hírügynökség jelentése szerint - több ezer a halott, az eltűnt, a sebesült. A péntek reggeli földrengést még húsz utórengés követte. _______________________. Megnyílt Davosban a Világgazdasági Fórum BÉCS. A svájci Davosban január 25-én megnyílt a 31. Világgazdasági Fórum, amelynek résztvevői mintegy 2000 gazdasági és politikai döntéshozó, továbbá a tudomány és kultúra számos ismert személyisége a nemzetközi gazdasági növekedés elősegítéséről és az Észak-Dél közötti szakadék áthidalásáról folytatott eszmécserét. A rendezvényen részt vett Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök is. A tanácskozáson szó volt az új amerikai kormányzat várható gazdaságpolitikájáról, a szegénységről és betegségek közötti összefüggésről, az élelmiszer minőségéről, az inernet-kalózko- dásról, a rák elleni küzdelem új módszereiről és más globális problémákról. A davosi fórumra 30 államfő, 80 miniszter és sok száz cégelnök - köztük Bill Gates (Microsoft) és Douglas Daft (Coca-Cola), Kofi Annan, az ENSZ főtitkára, Mike Moore a Kereskedelmi Világszervezet főigazgtója, James D. Wolfen- sohn, a Világbank elnöke érkezett. Ezzel egyidőben Brazíliában megnyílt az "anti Davos", a davosi Világgazdasági Fórum ellentétjének szánt, zászlajára a globalizáció kritikáját tűző Szociális Vitafórum. Megválasztották az új szerb kormányt HeMOKparctcá BELGRAD. A szerb parlament január jT\ 0no3HHMja 25-én megválasztotta a Zorán Djindjic Cp6nje vezette új szerb kormányt - s vele Kasza József kormányfő-helyettest, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. Slobodán Milosevic volt jugoszláv elnök hívei egy évtizede először adták át a szerbiai kormányrudat az eddigi ellenzéknek, és ezzel utolsó jelentős hatalmi bástyájukat is elvesztették. Meghalt Sinkovits Imre Életének 73. évében január 18-án meghalt Sinkovits Imre, Kosszuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Örökség kitüntető cím birtokosa, a Magyar Színház társulatának tagja, a Nemzeti Színház örökös tagja. Nagy vesztesége a magyar film- és színjátszásnak. A megörökölt és le nem rázott vagyis még napjaink­ban is folytatott szociális te­vékenységei a múltnak, a teljes sikertelenségek dacára zavartalanul tovább folytató­dik. Ennek a politikának a lényege, hogy ahol bajok vannak, az ellen a terület ellen dobjunk pénzt. Ez az úgynevezett megol­dás ugyan nem old meg sem­mit sem, de a hiedelem sze­rint azt a látszatot kelti, hogy a mindenkori kormányzat egy érző testület, egyúttal gondoskodó is, és minden területre kiterjed figyelme. A társadalom elesettjeinek két nagy csoportja van: az egyik, a véglegesen részben vagy egészben magukat anyagi javakkal vagy gondos­kodással ellátni képtelenek. A másik csoport pedig mely a közösség, az állam, a kor­mányzat ide iglenes segítségé­re szorulók. Az első a kisebbik csoport, ellátása nyilvánvalóan a kor­mányzat kötelezettsége még akkor is, ha a hozzátartozók, családtagok asszisztálnak - ha tudnak - ehhez! A kor- mányzatasszisztenciájaanya- giakban a szükségletig terjed, mely egészen a nulláig zsu­gorodhat, a jómódúak eseté­ben. A második, a nagyobbik csoport - és ezen a téren halmozódnak a gondok - a kormányzat részéről pénz bedobásban részesül, mely ugyan nem tudja megoldani a szociális juttatásban részé- sülök gondjait, de sikeresen konzelválni képes az áldatlan állapotokat. Az összegszerű­ségek kevésnek bizonyulnak a megélhetéshez, de elégsé­gesnek az éhenhalás ellen. Ehhez a csoporthoz tartozik a nyugdíjasok széles és állan­dóan növekedésben lévő cso­portja is. A magyar lakosság jó része vajúdásának megszüntetésé­hez ugyan nem könnyen jár­ható az út, de a régi kínai közmondás alkalmazása fel­tétlen segítene ebben, mert "adj egy szerencsétlennek egy halat és az jót eszik belőle, tanítsd meg halászni és min­dig lesz mit ennie". Ha még egy halastavat is létesít a közösség a közelében, akkor még a környezetét is segíteni tudja emberünk, és esetleg halászni, még kevés fizikai képességgel is tudna,sőt talán még emberi és fizikai érzete is megjavulna. A lyukak állandó tömöge- tése, a lyukak számának és méreteinek növekedései nem fognak hozni megoldást. A közösség, az állam fáradoz­zon elsősorban a lehetőségek közvetlen és közvetett terem­tésében, a teljes megoldás irányában. A kormányzat segítse elő a diákok nyári (és minden év­szaki) alkalmazhatóságát. Az állam, munkaadónak adjon ezért előnyöket. Az ilyen törtető munkabíró, érvénye­sülésre képes fiatalok válnak a legértékesebb tagjaivá a társadalomnak. Kapjanak a nyugdíjasok extra keresetükhöz adómen­tességet, szintúgy az ilyen alkalmazók, hogy minden résztvevője a programnak jól járjon. (Még az állam is!) Azok az alkalmazók, akik rokkantakat foglalkoztatnak részesüljenek kezdvezmé- nyekben. Azok kapják első sorban az állam megrendelé­seit (egyébként azonos ala­pon) és egy méltányos száza­lékát jövedelmükön engedje el a kormányzat az adózást. A gazdaságot a társadalom bevonásával kell építeni, ehhez kivétel nélkül a társa­dalom minden tagjának vala­mivel hozzá kell járulnia, ha mással nem akkor szisztéma megértésével. Egy társada­lom még akkor sem, ha kor­látlanul gazdag lenne is - az nem építhet, nem halmozhat függő, lehúzó, emésztő té­nyezőket, és nem várhat e- zektől megoldásokat. Azok, akik nem hajlandóak maguk segítségében résztvenni ahhoz legalább képességeik arányában közreműködni, azokon a segítség sem hoz semmi jót, semmi megoldást. Ha egy ország szociális po­litikáját ésszerűen formálja, coordinálja az adópolitikájá­val, a cél elérésével, a lakos­ság megértésével és hozzájá­rulásával,- jóváhagyásával az nem válhat a javak - újra elosztásával egy mankós tár­sadalom kialakításává. Egy ilyen politika, befektetés gya­nánt kezeli a szociális beru­házásokat, melyek idővel beérett gyümölcsöt hoznak majd. Az ezeknek a szociális cé- lokrafordított összegszerűsé­geknek tulajdonképpen be­fektetéseknek kell lenniük, melyek meghozzák a beérés gyümölcsét nem pedig csak korruptálják a társadalom egészét. Ezeknek a progra­moknak az összegszerűségét nem lehet szimplán százalék­ban, pl. a GDP százalékában kifejezni csupán eredmé­nyekben, az eredmények elvárásában. A befektetések méretének mindig fedezniük kell a kívánt állapot elérhe­tőségét, vagyis ami szükséges az óhajtott eredményekhez. Hogyan lehet például elég- telenösszegszerűségetszánni a népesség optimumát óhajtó szociális politika költségé­hez? Alulfinanszírozás eseté­ben legfeljebb időkitolódás­ról, legfeljebb tempóról be­szélhet a kormányzat, de a tendencia megállításáról vagy megvalósításáról nem. U- gyanez vonatkozik a gyer­mekvédelmi költségvetésre is, szintén az oktatásra, me­lyek majd az ország, a ma­gyar nép közvetlen jövőjét formáják, és biztosíthatják. Ismételten, nem elég csak a magyar társdalom bajaival foglalkozni, nem elég csak a hazai össztermék bizonyos százalékát biztosítani szociá­lis célokra, mert az eredmé­nyek megkövetelésének, az elköltött pénzek eredmény­hozatalának kell a szociális politika főcéljának lennie, nem pedig a valamit-tevést Eredményes szociális politiz ka nélkül az elköltött pénz több kárt okoz a magyar népnek, mint hasznot, mert ez "wellfare" állapotokat szül, ez kialakít egy olyan társa­dalmat, melynek egy bizo­nyos százaléka elvárja az eltartást, sőt jogot is formál ehhez az eltartáshoz. Olyan országokban ahol ez az állapot már kialakított, ott a társadalmon belül ez a subtársadalom szinte Rómá­hoz hasonlóan követeli a Panem et Circenses-et, és veszélyezteti az ország társa­dalmának az egészét, egyen­súlyát és egészséges működé­sét, sőt végsőfokon létezését is. Nincs behelyettesítés egy jól megformált, egy jól kivi­telezett szociális politika he­lyében még akkor sem, ha ennem a politikának az összegszerűsége szegényes lehet csak. Péterváry Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom