Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

2000-02-10 / 6. szám

Thursday, Feb. 10, 2000 Amerikai Magyar Szó 3. Nagy Ábrahám Ki lesz az új elnök? Szabad óráimban belepillantok a képernyőbe. Azt tapasztalom, hogy a | választási előkészületek hullámverése elkezdődött, pedig novemberig még jócskán van idő. Az elnöki tisztségre aspiráló titánok Republikánus és De­mokrata pártok képviselői, a sokszor kegyetlen időjárási viszonyok ellenére -kiszálláson vannak. Bemutatkozó körúton. Járják az országrészeket, mint egyko­ron Déryné színtársulata tette odahaza, ekhós szekéren. Azok más idők voltak, másfajta küldetések. Ők Thális szent tűzét vitték az emberi szívekhez. Nézem és csodálom ezeket a derék férfiakat. Akad köztük nem egy, aki már nem is olyan fiatal. Valamennyiük magatar­tásában, szavaiban határozott elszántság, megrendíthetetlen akaraterő feszül. Célratörekvés. Dehogyis ünnepeltetik magukat, bár egyikének-másikának oka is lehetne rá. Szerény öltözetben elvegyülnek az emberek között. Kezetráznak fiatalokkal, idősebbekkel, röviden még válaszolgatnak is a hozzájuk intézett kérdésekre. A kisgyermeket, - ha akad ilyen a közelben, magasba emelik. Szimbolikus beszéd: ha a választók bizalmat szavaznak neki az urnánál és az elnöki mandátum birtokába juttatják, a legifjabb generáció sorsát is a szívén fogja viselni. A tévések, fotóriporterek (paparazzik) nyüzsögnek körülöt­tük. Aztán este a tv-hiradóba bekerülnek a képek: melyik jelölt hol, merre korteskedett. A választók legfőképp nyilatko­zataikra kiváncsiak, milyen Ígérgetésekkel rukkoltak ki. Hát ebből van sok. Egymást megpróbálják túllicitálni. Népszerű­ségre vadásznak, hogy a választókat megnyerjék ügyüknek, hogy széles mértékben közismertekké tegyék magukat. A televízióban dibételnek. Pástra szólítják egymást, tőrszúrásaik- cal igyekeznek minél több találatot bevinni a másikra, a riválist leszorítani a pástról. Tény az, hogy a választópolgárnak jogában áll közelebbről megismerni a jelöltet. Tisztában szeretne lenni, ki a legalkalmasabb arra, hogy a világ leghatal­masabb államának az Amerikai Egyesült Államoknak, - -amelynek a világon döntő befolyása, kivételes szerepe van, - az országot vezesse, sorsát irányítsa. Ajelölt személyi múltjára vonatkozó információ gyűjtésekor, egyes riporterek sokszor ledöntik az etikai sorompókat. A bölcsőig visszamenőleg szeretnének mindent megtudni a jelöltről. Ez a szorszálhaso- gatás akár el is maradhatna. Goethe szerint az ember harminc éves korától felelős az arcáért. Talán innen kellene kiindulni. Akadnak szép számmal olyanok, akik már most szeretnék tudni az elnöki választások végkimenetelét. Ma már harusz- pexek nincsenek, mint a régi rómaiaknál, akik állati belekből a fontosabb bekövetkező eseményeket meg tudtak jövendölni. És máskülönben is, a nyugati demokráciákban egyedül és kizárólag a választópolgárok szavazata dönti el, hogy ki legyen az elnök. A tömeg akaratának érvényesítésére épített választá­si eljárás eloszlat minden kétséget. Olyan nem fordulhat elő, mint évtizedekkel ezelőtt, a vasfüggöny keleti oldalán azóta bukott ideológia szálláshelyén, amikor terror rendeletekkel kényszerítették az alattvalókat szavazásra. Ajelöltek névjegy­zékén csak azok neve szerepelt, akiket a hatalom akart bársonyszékbe ültetni. Lakájaikat. Szavazni csak ezekre lehetett. Az alattvalók szavaztak és kacagtak. Mi mást is tehetett volna egy rabszolga. Nagy Ábrahám A szerző 57 versében gondol vissza hazájára: falura, templomra, húsvétra karácsony estre, barátokra, családra - fiatalságára Amerikából. Az ihletet adó Magyaror- szág-i és Arizona-i "idill" harmonikusan lélegzik együtt a szép sorokban, ami ebből az "első kötetes" verses- könyvből áramlik. Várjuk a folytatást. Megrendelhető szállítással: Kaprinyák Gyuláné 7104 N. 7th Street Phoenix,, m aauzu USA címen $ 7.95 beküldésével személyi csekk­en, vagy nemzetközi pénzesutalványon. Greenspan és az amerikai gazdaság WASHINGTON, D.C. Clin­ton elnök, Alan Greenspant újra jelölte az USA jegy­bankjának szerepét ellátó Fed élére. Greenspan politikai meg­fontolásoktól mentesítve a jegybank nyílt piaci bizottsá­gának február 1-2-ai ülésén már kezdeményezte a piacok által tulajdonképpen várt 0.25 százalékos kamateme­lést, ami mindig rossz hír a részvények számára. Márciusban, amikor az a- merikai gazdasági konjuktúra kilencedik éve kezdődik, s ezzel az USA modern kori történetének leghosszabb expanziós szakaszát mond­hatja a magáénak, miközben a rövidesen a múltnak áta­dott eddigi rekordot akkor érte el, amikor Martin irá­nyította a monetáris politi­kát. Pedig amikor a Ronald Reagan jelölte Greespan 1987 augusztusában átvette a stafétabotot Paul A. Vocker- től, sokan úgy gondolták, nem tud majd szakadatlanul szivarozó elődje nyomában érni, aki a nyolcvanas évek elején kegyetlen, de a magas kamatlábakat eredményesen alkalmazó monetáris politi­kával törte le a két olajsokk után kialakult két számjegyű inflációt. A Fednél sem fo­gadták lelkesen Greenspant, aki külsőként érkezett, addi­gi karrierjét nem a jegybank­nál töltötte, míg mások azt hányták a szemére, hogy ko­rábban konzervatív republi­kánusként politikai pozíció­kat is vállalt. Aztán Greenspan a kétke­dőknek gyorsan bizonyítha­tott. Alig két hónappal a hivatalba lépését követően, 1987. október 1-én a New York-i értéktőzsdén az 1929- és krach óta nem látott mér­tékben zuhantak a részvény- árfolyamok. Ráadásul sokan éppen a Fedet okolták a "fe­kete hétfő" összeomlásáért, hiszen a jegybank a megelő­ző hónapokban az infláció újraéledését megelőzendő kamatemelésbe kezdett. A nagy gazdasági világválság megismétlődésétől rettegőket azonban azzal nyugtatta meg, hogy a piaci szereplőkkel tudatta: a Fed minden szük­séges eszközzel biztosítja a likviditást ahhoz, hogy a pénzintézetek és a brókerhá­zak megőrizzék fizetőképes­ségüket. Bush és szövetsége­sei soha nem bocsátották meg Greenspannek, hogy az 1990-ben kialakult recesszió­ra szerintük késve reagált, s ezzel alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a republikánu­sok 1992-ben elvesztették a Fehér Házat, a korábban esélytelennek tartott Clinton pedig elnökként learathatta a gazdasági növekedés politikai gyümölcseit. Az 1992 utáni időszak aztán mind Greenspan mind az amerikai gazdaság életé­ben aranykornak számít. A kommentárok szerint talán azért is, mert a Fed jelenlegi elnöke soha nem volt elmé­leti közgazdász, s egyetlen monetáris politikai iskola elkötelezettjének sem szá­mít. Greenspan nemzetközi hír­nevét akkor erősítette meg, amikor az 1997 júliusában Ázsiából indult pénzügyi vál­ság feltartóztatására a Fed úgy alakította a monetáris politikát, hogy az USA szinte egymaga akadályozza' meg a világgazdasági növekedés megtorpanását. A jegybank 1998-ban háromszor is ka­matot csökkentett, hogy aztán a vihar lecsillapodtával tavaly három kamatemelő lépésben visszavegye, amit adott. Kevesen vitatják, hogy a Fed elnöki posztját Green­span az Egyesült Államok második legfontosabb pozíci­ójává emelte az államelnök után. Ugyanakkor vannak - mint például kampánya során és a republikánusok első nagy televíziós vitájában egy kérdésre válaszolva Steve Forbes, - az idén is az elnök­jelöltségért küzdő milliárdos -, akik óvnak Greenspan túl­zott magasztalásától, s úgy gondolják, nemcsak torzítja a valóságot, de veszélyes is egyetlen ember kezébe adni a gazdaságpolitika irányítá­sát. Greenspan sajtótájékozta­tót nem tart, interjút nem ad, s bár szívesen jár fogadá­sokra egy anekdota szerint egyszer egy ilyen alkalommal arra a kérdésre, miszerint, hogy érzi magát, csak annyit felelt: "Nem tehetem meg, hogy megmondjam!" Nagy Gábor (HGV) Weizman-vizsgálat Az izraeli rendőrség január 24-én közölte, a főügyész javaslatára négyta­gú bizottság kezdett vizsgálatot Ezer Weizman elnök ellen, akit azzal vádol­nak, hogy helytelenül cselekedett, amikor egy nagy összeget fogadott el egy francia barátjától. Weizman üdvö­zölte a rendőrségi eljárást, mondván, örül, hogy ugyanolyan bánásmódban részesül, mint bárki más. Az államfő­nek azt vetik szemére, hogy 1988 és 1993 között előbb képviselőként, majd miniszterként összesen 450 ezer dollárt fogadott el egy monacói illetőségű üzletembertől és arról a vonatkozó törvény előírása ellenére nem számolt be. Weizman elismerte, hogy kapott pénzt és abból már az 1993. évi elnökké választása után is költött, de hozzátette a támogatás csakis ajándék volt, nem pedig valamiféle megvesztegetés. Az államfő környezete szerint Weizman a pénz nagy részét katonai sérült fia gyógykezelésére - a fiú 1991-ben autóbale­setben meghalt - illetve a család üzleti vállalkozására fordítot­ta. Az elnök visszautasította a lemondását követelő felszólítá­sokat. Első / Hkai Magyar Televízió N.Y. Mi»,imbaton reggel 7:30-Jeor műsort közvetít a Maru,attao_Cabel-televízió 34-es csatornáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom