Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-03 / 5. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Feb. 3, 2000 Claire Kenneth Miami 1974... I Claire Kenneth Kora délután volt, de a divatrevű már elkezdődött. A calipsozenekar fülsüketítő ritmusára néhány fürdővendég riadtan felült a nyugágyon, ahol eddig olyan mozdulatlanul hevertek, mint valami ravatalon. Szörnyű volt, amit a négy west-indiai művelt a dobokkal és cintányérokkal. Az úszómedence egyik partján vonultak fel a modellek. Hosszú combú, vékony lányok, merész bikinikben, olyan magas talpakon, hogy csak imbolyogni tudtak. Gépiesen mosolyogtak, a szemhéjukról pillanatok alatt leolvadt a kék festék. Tikkasztó volt a hőség. Angela egy pálmafa árnyékában hevert, távol az úszómedencétől. Itt, az óceán felöl jövő szellő, mint egy hatalmas legyezőt, úgy lengette a pálmák leveleit. Lajos újságot olvasott, őt jobban érdekelték a tőzsde hirei, mint a divatrevű.- Nem akarsz fényképezni? - kérdezte Angela.- Eltaláltad, drágám! Nem!- Ezt az aranybikinist sem, nézd, mindenki fényképezi....- Kár lenne a filmért. Nekem nem tetszenek, olyan soványak, hogy sajnálom őket. Biztos csak salátát rágnak egész nap, mint a nyu- lak. Angela elnevette magát. Ennyi évi házasság után már megszokta, hogy Lajos humoros bemondásain nevessen. Még akkor is, ha u- nalmas vagy bosszantó volt, amit mondott. Lajos kedélyes, kövér, kopasz ember volt, aki imádta az ő gyönyörű feleségét. Mert Angela még mindig gyönyörű volt, legalábbis Lajos szemében.- Szépségem, nem haragszol, ha most bridzselni megyek?- Csak menj, tudom, már várnak a teraszon. Lajos felkászálódott a nyugágyról, feltette azt a vicces, nagy szalmakalapot, amit minden floridai nyaralóra rásóznak és a kacsázó lépteivel elindult a terasz felé. NOVELLA Angela egyedül maradt. Szeretett egyedül lenni, százszor inkább, mint ezzel a társasággal, akikkel Lajos kártyázott. A repülőn ismerkedtek össze, illetve már New Yorkban a La Guar- dián. A férfi szintén bankember volt, mint Lajos. Az asszony szikár, szigorú arcú öreg nő, teleaggatva ékszerekkel. A briliánsok úgy csillogtak rajta, mint kiszáradt karácsonyfán ünnep után a díszek. Főleg arról beszélt, hogy hány ezer dollárokat ad jótékony célra. Közben, ha a beachboy utánacipelte a nagy, nehéz strandernyőt, még huszonöt cent borravalót sem adott. Hosszasan magyarázta, hogy erkölcstelenség ha valaki a szolgálataiért külön díjazást vár. Mire fel? Különben is ezek az alkalmazottak mind kubai menekültek és örüljenek, hogy beengedték őket az USA-ba. Angélát bántotta ez. Biztos volt benne, hogy róluk is csak mint a magyar menekültekről beszél, de miután már van pénzük a Hotel De- auville-ben szezonban megszállni és a főszezonban repülni - hát hajlandó velük barátkozni. De Angela nem volt hajlandó. Lajos bridzseljen velük, ha jól esik neki. Lajosnak a kártya volt a nagy szenvedélye, New Yorkban is, itt is, mindenütt. Angela közben unatkozott. Rengeteg ideje volt, se gyerekei, se szeretői nem voltak. Az ambíciói már csak odaáig terjedtek, hogy szép legyen a Park Avenue-i lakása, ha partit rendez, a vendégek ámuldozzanak a különleges büfétől, hogy időnként kihozasson egy hálálkodó rokont Magyarországról és főleg, hogy Lajost el tudja viselni anélkül, hogy túlságosan az idegeire menne.... A zene most hirtelen abbamaradt. A pódiumon a főrendező beszédet mondott, a nemzetközi mérnökkongresszus tagjait üdvözölte, akik nagy csoportban tódultak most be a terasz felől. Angela nézte a csoportot, hátha lát közöttük New York-i ismerőst. Az egyik férfi most errefelé fordult. Magas szőke fiatalember. Úristen!.... Angela azt hitte, a szeme káprázik. Rosszul lát. Túl sokat volt a napon és most... A szívére szorította a kezét, mert hirtelen úgy kezdett dobogni, kalapálni, mintha máris kiszakadna.- Úristen, de hiszen ez Walter! Walter... Nézte a férfit könnybe lábadó szemekkel, szédülve és közel az ájuláshoz. Most megfordul és beszélget valakivel. Igen, oldalról is pont olyan. O az! Nem változott sokat. Mintha nem telt volna el közben az a harminc év... Ahogy ott áll a kockás strandkabátban, karcsún, szőkén, mintha csak a múltból lépett volna elő. Walter Haiburg.... Akkor német egyenruhát viselt, a jobb karja felkötve. A sebesült német főhadnagy, aki... Őrült vagyok - állapította meg Angela. Ilyen csodák nincsenek. A férfi emlékeztet Walterre, de persze nem Ő. Szerencse, hogy már el is tűnt a tömegben, mert Angela úgy érezte, hogy zakatol az agya, közben a könnyek fojtogatják, mintha fulladozna. Walter... Nem volna szabad, hogy ennyi év után még ennyire fájjon. Meglát valakit, aki hasonlít rá és máris visszajön a múlt.... Mintha csak tegnap lett volna. Lángoló, bolond szerelem. A első szerelem, az első férfi... Ezerkilencszáznegyvennégy- ben, éppen harminc éve. Ősz volt, a Balaton felett szürke ködök úsztak. A parti sétányon karonfogva mentek, szerelmesen és szomorúan. Tudták, hogy el kell válni. Bármelyik nap jöhet a parancs.- Visszajövök érted, Angela!! - ígérte Walter. Hányszor ígérte, hányszor fogadkozott. Lázas csókok között, forrón önfeledte éjszakákon...- Szeretlek Angela! Nemcsak, mert gyönyörű vagy, nemcsak, mert tudok veled németül beszélni, de mert ajándék vagy nekem. Sztálingrád után már az életet is ajándéknak veszem. Minden napot. Keszthely tele volt sebesültekkel. Az oroszok megdöbbentő gyorsasággal nyomultak előre, naponta jöttek a magyar és német sebesült- szállító vonatok.- Hitler elvesztette ezt az átkozott háborúját. Ha nem jövök vissza érted, ne sirass! Felejts el nagyon hamar, ne gondolj arra, hogy mi történhetett velem. Annyi lehetőség van, bomba Berlinben vagy haláltábor az Uraiban... Ma még itt vagyok, az enyém vagy!- A tiéd... És soha senkié... Walter Halburg. Ahogy ott állt mosolyogva' a kertajtóban, keskeny arcában azok a világoskék szemek, és kérdezte, hogy tud-e valaki németül. Angela tudott. Elolvasta a hivatalos cédulát, amely szerint "Oberleutenant Walter Halburgot" beutalták a villába. Rózsi néni morgott, mérgelődött. Az ő házába ne rakjanak be senkit. Azért hívta meg Pestről Angélát, hogy az erkélyes szoba ne álljon üresen. Pesten bombázás, éhezés, jobb itt a kislánynak. folytatjuk Copyright by Claire Kenneth Vendég A mozikban nemrég mutatták be az English Patient címú filmet egy magyarról Eszak- Afrikában. Most legyen itt szó egy, vagy több magyarról, Észak-Amerikában. Vagyis a vendégről, Magyarországról. A vendég általában olyan mesziről több hónapra érkezik, akinek szerencséje van, csak pár hétre. Aki igazán szerencsés annak nem érkezik vendége sehonnan. Ilyenkor a fogadásra főleg lelkileg fel kell készülni. Pl. arra, hogy az ember legalább napokig nem alszik a saját ágyában és nem ül a TV elé a saját karosszékébe. Igaz a vendég sem. Nem nézhetjük a megszokott műsorokat, hanem a vendég eszmefuttatását kell hallgatni az otthoni politikai helyzetről. A vendég általában lepusztult ruhában énekes koldusnak álcázva érkezik, abban a reményben, hogy itt majd felruházzák. Ebben általában nem is csalódik és a repülőtéren túlsúlyt kell majd fizetnünk, három bőrönd után. Igényei főúriak és a vendéglátók csodálkoznak, hogyan tud eligazodni a legjobb márkák között a kezdetben oly egzaltált vendég. Hogy a vendég nem szereti a kínai vagy japán konyhát az már csak a vendéglőben derül ki és egy kicsit kínos, hiszen az ő kedvéért jöttek, de nélküle kell enni. Viszont a vendég, minden vendég szereti a rántotthúst. Ebből otthon kettőt, vendégségben legalább négyet illik fogyasztani. Legalábbis az íratlan kódex szerint. A könnyebb vendég már járt más országokban is, és nélkülünk is szívesen mászkál a városban. Sőt vannak elképzelései, mit akar látni. A nehezebb eset, amikor a vendég csak Amerikába, és csak először jár. A könnyebb eset nem akar látni semmit, csak az üzleteket a környéken. A nehezebb eset, mindent akar látni. Velünk. Szóval munka után, előtt sőt helyett is lehet melegben és hidegben járkálni és huszonhatodszor elmésélni ugyanazt a történetet. Ha szerencsénk van a vendég jól elfárad és egy idő után nyugtunk van tőle. Ha nem, akkor csak akkor lesz nyugtunk tőle, ha elmegy. Ilyenkor 2 nap múlva nekünk kell utána telefonálni, hogy szerencsésen megérkezett-e? Legnagyobb részük a vendégeknek kétszer jár Amerikába. Először és u,olÍára- Deák pá! SZENZÁCIÓ ! Világhírű írónőnk CLAIRE KENNETH bestseller regényei megrendelhetők: az Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 E 16th St New York, N.Y. 10003 Éjszaka Kairóban Randevú Rómában Forgó táncparkett Egon naplója Holdfény Hawaiiban Halálos háromszög Kötetenként: $ 14.- postázással együtt ' (A Kenneth könyvek a rendszerváltozás után ismét megjelenhettek Magyarországon. 1989-ben 18 könyvé jelent meg és két év alatt 6 millió példány fogyott el. Ez hivatalosan is világrekord egy 10 millió lakosságú európai országban.) Deák Pál
