Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)

1999-10-07 / 36. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent A Nemzetgyűlés után A jó rendezés eléggé gör­dülékennyé tette a gyűlést. Valamennyien tudtuk, hogy sok munka és álmatlan éj­szaka volt mindez mögött, és mégis - bár a legkisebb mér­tékben sem vagyok egy dep­ressziós teremtmény - miért van ilyen letört másodnapos hangulatom? Nem is hangu­lat ez, hanem állapot; gond­terhes állapot. Nem a hálátlanság veszé­lye, hanem az érzése miatt haboztam tollat fogni. Mégis az elkötelezettség győzött. Még úgy is, hogy egyesekben ez a cikk esetleg félreérté­seknek csinál helyet. A jövő­beni tevékenységünk kap ezzel a cikkel elsőbbséget, az eredményességünkkel egye­temben, ez pedig vala­mennyiünk kötelezettsége, fennmaradásunk, versenyké­pességünk érdekében. A Nemzetgyűlésen talán kezdhettük volna egy vizsgá­lattal, hogy szervezetileg ho­gyan menjünk innen tovább, hogy tudnánk jobban, esetleg sokkal jobban, - vagyis ered­ményesen - szolgálni az össz- magyarság érdekeit. Erre okunk lett volna rátérni, mivel sajnos, kevés igazi e- redménnyel dicsekedhetünk. Nem tettük lehetőve a résztvevőknek, hogy vá­gyainkról, álmainkról, el­képzeléseinkről beszéljünk a jövőt illetően, sőt a Nemzet- gyűlés nem is tartott erre i- gényt 4-500 ötletből kellett volna szőnünk a közös jövőnket, mert mai világban nem tespedéssel, vagy ön­megelégedéssel mehetünk előre, hanem excellenciával, ambícióval és közös bölcses­séggel - összefogással. Ránk különösen vonatkozik ez, mível már régóta bővelke­dünk problémákban, és a mellékvágányok kizárólagos használatában. Egy követhe­tő programot kellett volna produkálnunk, mely kijelölte volna teendőinket a követke­ző Nemzetgyűlésig. A szokásos üres fecsegést feltétlen mellőznünk kellett volna, helyette tartalommal kellett volna feltöltenünk küzdelmünket a magyarsá­gért, az elszakított testvérein­kért. Ezt még fel sem vetet­tük, álláspontunkat legjobb esetben csak ködösen elken­dőztük. Beszélhettünk volna, pél­dául, az otthoni problémák­ról; a mezőgazdaságról, hogy mennyire ebek harmincadján van. Közreműködésünkkel megalapíthattunk volna egy reményteljes export vállala­tot, melyre részvényeket elő­jegyezhettünk volna, melyet rávihettünk volna először a magyar tőzsdére, és később az amerikaira is. Kijárhattuk volna a magyar kormány, főleg erkölcsi támogatását is. Azértvannakdepresszióim, mert a betokosodás domi­nált bennünket a Nemzet- gyűlésen, és azon kívül is. A Nemzetgyűlés zárójegyzete hűen fejezte ki ezt. Általá­nosságokban beszélünk, álta­lánosságokban cselekszünk. Sőt magát a Nemzetgyűlést is formalitásból csináltuk, átgondolt célok nélkül. Ered­ménytelenségünk nem kész­tetett bennünket, hogy be­széljünk a kétségtelen hibá­inkról, és céltalanságunk miatt nem jelölhettünk meg célokat sem, elgondolásokat sem, álmokat sem. Eluralkodott rajtunk a legyőzött mentalitás, holott Trianonban papíron győztek fölöttünk, és eluralkodott rajtunk a tehetetlenség érzése is,pedig történelmünk nem erre tanít bennünket, így az várhat ránk sajnos, amiben eddig volt részünk: Az üres vigasz. Péterváry Miklós Az alábbi volt Péterváry Miklós felszólalása az újság részéről: Tisztelt Nemzetgyűlés, ked­ves honfitársaim! Ami az elcsatolt magyar­sággal kapcsolatos politiká­ban most folyik, az megtá­madja az ember magyarságát és intelligenciáját. Egy ország vezetésében önámításnak, ködösítésnek nem lehet helye. így nem lehet helye a jelen elképze­lésnek sem, nevezetesen, hogy az Európai Unióban a magyarság nemzetiségi prob­lémái feloldódnak majd, mint cukor egy csésze kávé­ban. Addig pedig kiáltsunk fel, hogy gyerünk a morzsák után! Ez az egész tevékenység primitíven naiv, elodázó és tragikus módon negatív. 8-10 év múlva aztán, ami­kor a következmények nyil­vánvalóvá válnak, a jelen stratégák elszállnak már, nem lesznek a porondon. Az Európai Uniós tagság egy teljesen különálló aktus, fogjuk már fel végre, (!) hogy ez nagymértékben füg­getlen az elcsatolt magyarság emberi jogaitól. Az Európai Uniós tagság­gal kapcsolatosan pedig vala­mennyien tudjuk, - és egész Európának tudni illene -, hogy ha valaha is létezett egy nép, úgy a magyarság az, amelyikezeréves tevékenysé­gével már nagyon rég kiérde­melte az uniós tagságot. Már 1241-ben, és Várnánál, majd Nándorfehérvárnál. Mond­jam még? Mohácsnál, a vég­váraknál. Nékünk az uniós tagság európaiságunknak természetes folytatása. Viszont ha például most, a románokkal lenne szándé­kunkban egy tálból cseresz­nyét enni, elvárjuk, hogy e- lőtte mossák meg kezeiket, és hozzák magukat méltó állapotba: adjanak teljes ön- kormányzatot, és önrendel­kezést a 2 és fél milliós ősla­kos magyarságnak, mert ebben a 79 éves késői időben nincs több megelőlegezett bizalmunk. KIFOGYOTT! Ugyanez vonatkozik Szlo­vákiára, Szerbiára, és most már a magyarokkal tűzdelt Ukrajnára is. Ezért indítványozom, hogy hozzunk határozatot itt a többmilliós magyarság ön- kormányzati és önrendelke­zési jogainak követelésére oly mértékben, hogy ez a többmilliós magyar őslakos­ság fennmaradhasson ma­gyarnak és kínzás, zaklatás­mentes életet élhessen a jö­vőben. Ezt a határozatot pedig küldjük meg az UN- nek, és minden olyan ország kormányának, amelyiknek nagyhatalmi részvétele volt az úgynevezett Trianon-i szerződésben. Mi pedig a jövőben következetesen él­jünk és cselekedjünk ennek szellemében. Japán legsúlyosabb nukleáris balesete TOKIÓ. Japánban "példátlanul" súlyos nukleáris baleset történt szeptember 30-án, amikor sugárzás szabadult el a tokaimurai uránfeldolgozó üzemben. Három alkalmazottat erős sugárfertőzéssel szállítottak kórházba, kettőjük állapota "rendkívül válságos" a jelentések szerint az uránfeldolgozónak 19 munkását érte sugárzás. A japán kormány október 2-án felol­dotta a tokaimurai uránfeldolgozó üzemtől 350 méteres sugarú körben lakókra vonatkozó kitelepítési rendele­tét. Nonaka Hiromu, a kabinet főtitká­ra sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az áttelepített 150 ember mostantól biztonságban visszatérhet otthonaiba A sugárzás szintjét lakásaikon kívül és belül egyaránt ellenőrizni fogják, mielőtt engedélyezik számukra a belépést - tette hozzá Orosz csapatok Csecsenföldön KaszpHengei GROZNIJ. Az orosz csapatok október 2-án elfogalaltak egy csecsenföldi falut, miután több ponton átlépték a határt. Az orosz vezérkari főnök helyettese megerősítette, hogy csapatai "néhány méter és néhány kilométer közötti mélységben nyomultak be Csecsenföldre" Valerij Manyilov szerint az orosz egységek több helyütt összecsaptak csecsen harcosokkal. BUDAPEST. A brutto hazai termék (GDP) az idén a második negyedévben összehasonlító áron 3,8 százalékkal, az első félévben pedig 3,6 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest közölte a Központi Statisztikai Hivatal szeptember 30-án. André Kostolány meghalt Szívelégtelenség következtében 93 éves korában, Párizsban szeptember 14-én meghalt a nemzetközi hírű tőzsdeszakér­tő, a magyar származású André Kostolány. A hírt egy héttel Kosolány halála után hozta nyilvánosságra München­ben üzleti partnere. Kostolány 1906-ban Budapesten született nagypolgári családból, apja likőrgyáros volt A fiatal Kostolány a bölcsészkarra járt, művészettörténetet, esztétikát és filozófiát tanult, s újságíró vagy műkritikus szeretett volna lenni. Sorsában akkor következett be fordulat, | amikor a húszas években apja egyik barátja Párizsba hívta és bevezette a tőzsde rejtelmeibe. Világszerte ismert tőzsde- szakértővé válva több tucatnyi könyvet írt, s még a legútóbbi években is számos előadást tartott Európa különböző országa­iban. A kezdetektől segítette a Budapesti Értéktőzsde megala­kítását, amely örökös és tiszteletbeli elnök címet adomá­nyozott neki. ^voLMjn^No^36j4iursday^oct^7^ AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003____________Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584

Next

/
Oldalképek
Tartalom