Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)

1999-11-18 / 42. szám

Thursday, Nov. 18,1999 Amerikai Magyar Szó 3. November 4 : A GYALÁZAT NAPJA A huszadik században van egy nap, amely hasonló 1956 november 4-éhez, éspedig 1941. december 7-e Ezen az utóbbin támadást indítottak a Pari Harbor-i (Hawaii) haditengerészeti támpont ellen. Másnap > F.D. Roose­velt elnök a Kongresszusban bejelentette, hogy az USA és a Japán Császárság között hadiállapot állt be, és "de­cember 7-e a történelmünk­ben a gyalázat napja (the day of infamy) marad örökre." Azonos módon. 1956-ban diplomáciai tárgyalások kö­zepette a szovjet csapatok Nagy Imre rádió szózata sze­rint: "...támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes ma­gyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!" Más­szóval a Szovjetunió és Ma­gyarország között hadiállapot van. Itt az azonosság végetér, mert Roosevelt elnök mögött az Államok népe egységben küzdött az agresszor meg­semmisítéséig. Nemzetünk azonban ketté hasadt. A széthúzás Nagy Imre rádió szózatát követően a szolnoki rádióban elhangzott Kádár nyilatkozattal kezdődött: "vé­get kell vetnünk az ellenfor­radalmi elemek garázdálko­dásának. Ütött a cselekvés órája..." - mondta Kádár. Ezt a nyilatkozatot csak akkor értékelhetik a be nem ava­tottak, ha emlékeztetjük őket Kádár három nappal korábbi nyilatkozatára. November 1- én azt mondta: "Népünk di­csőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét... Fogjunk össze a magyar függetlenség, a magyar szabadság diadalá­ért!" November 4-én szovjet bé­renccé lett Kádár, a nemze­tet megosztotta, ez a szaka­dék sajnos még ma sem szűnt meg, ezért november 4. gyalázatosabb még az 1941. december 7. szégyen­nél is. De sok más tragikus jellemzője van még novem­ber 4-ének. Ezek közé sorol a kérdés: milyen szovjet-ma­gyar "diplomáciai" tárgyalá­sok folytak november elején? Vajon a semlegesség kikiál­tása az agresszió oka, vagy okozata volt-e? SZOVJET - MAGYAR Diplomáciai tárgyalások November 2-án délben kö­zölte velem Nagy Imre, hogy Jurij V. Andropov tiltako­zott, azért, mert szerinte "... huligánok ostromolják a nagykövetséget". Azzal fe­nyegetőzött Andropov, hogy j ha a magyar hatóságok kép­telenek a ’békés’ munkájukat biztosítani, "a szovhet hadse­reg védelme alá helyezi a nagykövetséget". Nemzetőrökkel és egy hon­véd harckocsi századdal a helyszínre siettem, hogy el­hárítsam a válságot, és ren­det teremtsek, de ostromnak nyomát se leltem. Andropov nevetséges magyarázkodás után "K" telefonjára mutatva ezt mondta: "Nem lenne szí­ves megkérdezni a Miniszter- elnököt, hogy megkapta-e a szovjet kormány javaslatát arra, hogy tárgyalásokat kezdjünk a szovjet csapatok kivonásáról, és hogy mi a válaszuk? "Készséggel!" - válaszoltam, nem tudtam diplomáciai stí­lus mögé rejteni örömömet. Másodperceken belül hallot­tam Nagy Imre hangját. Megnyugtattam, hogy szó sincs ostromról, közvetítet­tem Andropov közlését, erre | ezt a választ kaptam: "A i jegyzék megérkezett, ma dél­után megkezdhetjük a tár­gyalást az Országházban...." De nem aznap, hanem no­vember 3-án kezdődött a "diplomáciai" tárgyalás. A magyar delegációt Erdei Fe­renc államminiszter vezette, tagok voltak Maiéter Pál és Kovács István tábornokok. Kora délután megállapodás született a következőkre: *1957. január 15-ig a szov­jet csapatok kivonulnak ha­zánkból * Magyarország Varsói Szerződésből történő kilépé­sére külön tárgyalás indul, a többi tagállam részvételével. * A szovjet magyar barát­ság jelképeként a kivonuló csapatokat ünnepélyesen bú­csúztatja a kormány, és gon­doskodik a megrongált szov­jet emlékművek helyreállítá­sáról. * A magyar kormány gon­doskodik a szovjet csapatok ellátásáról távozásukig. * A delegációk diplomáci­ai szokás szerint - a másik fél, azaz a szovjet ellenőrzés alatti területen, a tököli szovjet bázison cserélik ki a kormányaik által jóváhagyott szerződéseket még aznap este. A magyar delegációt utasí­tották, hogy igyekezzék a határidőt január 15-ről de­cember 13-ra módosítani, de ha ez nem lehetséges, írják alá a szerződést úgy, ahogy van. November 3-án délután a szovjet kormány megerősítés­re váró, de kölcsönös egyet­értésen alapuló szerződés született a Szovjetunió és Magyarország között. Gyere­kesek tehát azok a megjegy­zések, hogy naivitás volt Tö­kölre menni. Ha nem men­tünk volna el, a Szovetunió hitelesen állíthatta volna, hogy a "barbár magyarok nem írták alá a kölcsönösen elfogadott szerződést, ezért kellett a fegyverekre bízni a döntést". Az is igaz, hogy a japánokhoz hasonlatosan, miközben "diplomáciai" tár­gyalások folytak, a szovjet csapatok támadásra készen már töltötték fegyvereiket. A SZOVJET AGRESSZIÓ KEZDETE ÉS OKA Sajnos itthon és Nyugaton egyaránt két tévtan makacsul tartja magát. Az egyik az, hogy november 4-én kezdő­dött a szovjet agresszió. A másik pedig az, hogy a no­vember 1-i semlegességi nyi­latkozat volt a szovjet ag­resszió oka. Az igazság az, hogy az agresszió október 30-ról 31-re virradó hajnal­ban vette kezdetét. Novem­ber 4-ére a szovjet csapatok felvonulása befejeződött, akkor "csak" a tűzharc, a tá­madás indult meg. Október 30-a éjjelén vettük az első jelentést nemzetőrök­től, helyőrségektől, és ahogy a francia maquisardok 1944- 1945-ben, úgy 1956-ban mi is kitűnő tájékoztatásokat kap­tunk az ellenség mozgásáról az államvasutak szerveitől. Kibontakoztak szemeink előtt a hatalmas szovjet invá­zió keretei. Amit akkor még nem tudtunk pontosan: ti­zenhat hadosztály kategóriá­ba tartozó seregtest, és 2000 tank özönlött Lazánkba. (Pontosan ennyi harci ácsival győzte le Hitler 1940-, en a francia nagyhatalom seregeit és a segítségükre siető brit expediciós hadsereget.) Ä hatalmas szovjet haderő - Korea óta a legnagyobb hadviselő sereg - rendszere­sen nyomult az ország szíve felé, elfoglalták repülőterein­ket, közlekedési csomópon­tokat és stratégiai szempont­ból fontos területeket. No­vember 3-ára Budapestet mechanizált alakulatok vas­gyűrűje vette körül. Minden­ről időről-időre tájékoztat­tam a Miniszterelnököt. Nagy Imre először a szovjet hatóságoknál tiltakozott, a- mikor ez hatástalan maradt, az ENSZ főtitkárnál és a Biztonsági Tanács állandó tagjainál emelt szót a fegyve­res beözönlés ellen. Válasz sehonnan sem jött. Novem­ber 1-én önvédelemből kiál­totta ki a kormány az állam semlegességét, a lakosság többségének egyetértésével. A semlegesség kikiáltása előtt egy nappal, október 31- én határozta el a szovjet ve­zetés az agressziót. A kato­nai vezetés már a döntést megelőző napon megindítot­ta a beözönlést. November 3-án a szovjet masszív had­erő árnyékában ítéletnapi hangulat uralkodott Buda­pesten. A kora délutáni ó- rákban a szovjet-magyar megállapodás, ha még legfel­sőbb szovjet jóváhagyást igé­nyelt is, bizonyos fokú re­ményt ébesztett sokakban. Ebben a légkörben hivott meg tisztelt barátom, Sárközi Márta (Molnár Ferenc lá­nya) útján Bibó István mi­niszter, Illyés Gyuláék ottho­nába. A két szellemi óriás, élettársaik és Sárközi Márta társaságában voltam ott. "Megtámadnak-e bennün* két a szovjetek?" - kérdezte Bibó minden teketória nél­kül. "Katonailag teljesen ké­szen állnak, egy jelre megin­dulhat és letiporhat bennün­ket a hatalmas túlerő. Hogy megtámadnak-e, vagy sem az nem katonai, hanem politikai elhatározás kérdése". Még egy drámai esemény történt aznap. Kötelességem­nek tartottam Nagy Imrének jelenteni, hogy Budaörsről, az egyetlen, még meg nem szállt repülőtérről az ott levő néhány könnyű repülőgép Nagy Imrét és egy-két mi­nisztert külföldre vihetne a szovjet támadás esetén, a- honnan tovább folytathatnák a szovjet-ellenes politikai harcot. Elvégre Csehszlová­kiát is emigránsok teremtet­ték meg külföldön - gondol­tam. Nagy Imre válasza hatá­rozott "nem" volt. Közben Nyikita Hruscsov november 1-én már Brest- ben a lengyel vezetést tájé­koztatta az agresszióról, de ott nem talált rokonszenvre. November 3-án Bukarestben a román, csehszlovák és bol­gárvezetők kaptak tájékozta­tást. Az első kettő könyör- gött azért, hogy részt vehes­senek a magyarok leigázásá­ban, de nem kaptak rá enge­délyt. Másnap Brioniban Titót tájékoztatta a szovjet elsőtitkár, aki egyetértett. November 1-jén a semleges­ség kikiáltásakor tehát nem csak eldöntött kérdés volt, hanem folyamatban is volt az agresszió. Igazságtalan és történelmi tévedés, sok eset­ben tudatos ferdítés a semle­gességet az agresszió oka­ként említeni. A semlegesség kikiáltása az agressziónak nem oka, hanem okozata volt. November 4-e pedig mindezekért a gyalázat napja marad. Király Béla az ’56-os Nemzetőrség főparancsnoka AMERICANA RENT-A-CAR THE LOWEST PRICE WITH THE BEST SERVICE H-l 134 Budapest, Dózsa György út 65. IZLi (00-36-1)320-8287. Tel.: 350-2542 E-mail: americana@mail.matav.hu Website: www.americana.matav.hu GÉPKOCSIBÉRLÉS új modellekkel, kedvező árakkal, díjmentes szolgáltatásokkal és 10-20% szezonvégi kedvezménnyel! Típusaink: Suzuki,Daewoo,Toyota,Seat,Chrysler Automata, kézi váltós, légkondicionált autók Legyen Ön is támogatónk! * i Hungarian TV Magazine t of Queens i : Adásunkat mind™ heten a QFTV 57-es csatornán sugá- £ l rozzuk szombaton este 8-9 óláig és ezt az adást szerdán * [ Hantán 2 «akar megismételjük. Stúdiónk vállalja magyar- £ f országi videók átfordítását amerikaira vagy fontává. Érdek- £ \ lödjend Ösztöke István producerászericesztönél az alábbi ? [ telefon Vagy fax számom £ 718-721-2824 £ .... . . ... . .i . . I- « •» ». «. i..«. .1. .a. .1 ^+++++4,W++4,tt4rtttftTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom