Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1999-05-06 / 18. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! VOL. Lili. No. 18. Thursday, May 6, 1999 ISSN 01>4-7Wfl American Hungarian Word, Inc. 130 E 16th Street, New York. N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Szlovákia és magyarsága A BUDAPESTI TALÁLKOZÓ NYOMÁBAN A honfoglalás előtt - a nyolcszázas években a mai Szlovákia nem lehetett egy szlovák állam. A Kárpát-me­dence egy gyéren lakott, több néptöredékből össze­tett, nagyjából senkiföldje volt. Ez nem jelentette, hogy nem lett volna fennhatósága, - hiszen az a fennhatóság kora volt -, és azt sem, hogy a terület egy vákum lett vol­na. Az is valószínű, hogy volt, legalábbis némi, szláv népesség, sőt az egész Kár­pát-medencére is igaz lehet ez. Ugyanúgy valószínű, hogy elő-magyar lakossága is volt a Kárpát-medencének, talán nem is kevés. Ellentétben a szélsőséges szlovák propagandával, a kezdettől a magyarok a terü­let lakóival emberségesen bántak, attól függetlenül, hogy szervezetüknek megfe­lelően harcoló ellenséggel szemben nem ismertek tré­fát. Ez £z emberségesség sokkal mélyebb volt, mint az abban a korban szokásos volt. Erre sok a bizonyíték. Első királyunk már akkor, abban a korai időben is, nagyfokú toleranciát tanúsított a ki­sebbségekkel, az idegenekkel szemben. Sőt egyenesen fel­karolta, gyámolította őket. A szent király "intelmeiben" beszédesen bizonyította ezt. Úgyszintén az a tény, hogy királlyá koronázása előtt Nyitra, a mai Szlovákia köze­pe tája, volt az otthona, ha akkor, egyáltalán voltak ott mai szlovák elődök. Szent István személye, elvei és gya­korlata kétségtelenül biztosí­tották a jogaikat a lehetséges elődöknek. Ez egy tény még úgy is, hogy az ősmagyaroknak, - ha kegyetlenkedni akartakvolna -, nem kellett volna megbúj­niuk a szovjetek árnyékában, mint ahogy azt a szlovákok tették 1945-ben. Még ajándé­kozni sem kellett volna egy félmillió (magyar) lakosságot "a hatalmas" Szovjetuniónak, mintahogy azt Csehszlovákia tette akkor. Amikor ugyanaz "a hatalmas" Szovjetunió a másik irányba nézett, mialatt Szlovákiában gyilkolták a magyarokat és kegyetlenül, egy bátyúval, kiűzték őket otthonaikból. Mindezeket zavartalanul, vészélytelenül és büntetlenül tehették a szovjetek árnyéká­ban. Ha a magyarok az ez­redfordulóban így, vagy akár­milyen módon kegyetlenked­ni akartak volna, nem lett volna szükségük a Szovjetu­nióra a hátuk mögött. Azok a népvándorlások, a honfog­lalások korának végső szaka­sza volt. A magyarok még így sem kegyetlenkedtek a Kárpát-medencében talált népekkel, bár a honfoglalás maga, mint olyan, nem lehe­tett egy majális, egy kirándu­lás csupán. A magyarok még úgy sem kegyetlenkedtek az ott talált népekkel, hogy mö­göttük a besenyők a legke­gyetlenebb harcmodorban támadták a magyarságot és nagyon rossz példát statuál­tak nekik hosszú időn át. A magyarok nem kiabáltak, hogy jaj a (Szovjetunió által) legyőzőtteknek. Jaj! Általunk, mert általuk győztesek va­gyunk. Veszélyek nélkül hősnek lenni nem való. Egy vérben fekvővel hősködni sem jelle- mes. Ugyanezen az alapon mások értékeinek osztogatá­sát sem lehet bőkezűségnek vagy nagylelkűségnek nevez­ni. Ha felednünk is kellene, vagy ha nem is: a régi törté­netek ideje nem a mai. A nyolcszázas évek, a népván­dorlások, a honfoglalások kora, nem a mai kor. Ma az erősebb joga nem érvénye­sülhet többé, azok voltak azok az idők, ezek pedig ezek. A "Time Machine"-ák kimentek a divatból, emberi, nemzetiségi jogok jöttek he­lyettük, talán éppen azok miatt az igazságtalan száza­dok miatt. Ezekben az idők­ben hamis mithológiákkal (még valódiakkal sem) lehet emberek ezreit, Szlovákiában a magyarokat, elnyomásra kárhoztatni. Ez lesz a máso­dik évezred hagyatéka a többi évezrednek. A mostani időkben nem lehet mitholó­giával embereket elnyomni, mint Szlovákiában a magya­rokat manapság. Szlovákiában is vége a mes­terségesen kificamított dol­gok idejének, ennek minden országban vége van. Nincs mellébeszélés: minden okos­kodás hiábavaló. Szlovákiá­ban a kínlódó, szenvedő ma­gyarságnak joga van a teljes mértékű szabadságra, és ennek a szabadságnak min­dennemű megnyilvánulására, így magyar egyetemhez is. Sőt ennek különösen promi­nens helye van a jogok soka­ságában. Ezeket, mint a többi jogokat sem, nem be­folyásolja a mithológiák fab- rikációja. Úgy érezzük, hogy az Egye­sült Magyar Párt részvétele a kormányban hálátlan, sőt lehetségesen, esetekben meg­alázó is lehet, a mai Szlová­kia antidemokratikus volta miatt. Szlovákia (előzőén Cseh­szlovákia) az elmúlt 79 év­ben, de különösen 1945-től majdnem napjainkig, a Szov­jetunió árnyékában szinte lehetetlenülés szisztematiku­san alacsony fokra süllyesz­tette az ottani magyarság anyagi és szellemi sorsát. Ha a magyar párt ezt az utat választotta, ám senkinek sem lehet kifogása ellene, ha ez egy eszköz marad nem pedig cél. Sok út vezet Pozsonyba. A cél az lehet, hogy a ma­gyarság taposását megszün­tessék. A cél az, hogy az ot­tani magyarság teljes demok­ratikus jogokat nyerjen. A magyar párt céljának kell lennie, hogy a magyarság nagykorúvá válhasson, és képes legyen irányítani,, meghatározni saját sorsát, hogy ápolni tudja nyelvét, kultúráját, hagyományait. A cél az, hogy a magyarságnak minden tekintetben, minden fronton, minden időben e- gyenlő esélye legyen a szlo­vákokéval. A cél az legyen, hogy a magyaroknak is és a szlovákoknak is nagyobb le­gyenek az esélyeik az élet­ben. A cél az legyen, hogy a magyarság mesterséges elbu- títási politikája helyett ma­Anyák napjára! Szeretettel köszöntünk minden édesanyát! Eluralkodik a félelem a Vajdaságon ÚJVIDÉK Jugoszlávia népe retteg a holnaptól. Attól, hogy a válság még szörnyűbb tragédiába torkollik. Mind gyakoribbak a hangok, hogy "mindegy hogyan, de legyen már vége" a légicsapásoknak. A hosszas sorban állásoktól elcsigázott, vagyonát és puszta létét féltő egyszerű emberek is próbálják megfejteni, mi minden vár még rájuk, mi rossz következhet ezután. Minden ép ésszel gondolkodó a szárazföldi hadműveletektől retteg a legjobban. Mostanság az első számú téma, hogy Szlovákia és Csehország megengedte a NATO-csapatok és fegyverzet átszállítását területén. Egyik szerint csak a nyomás- gyakorlást szolgálja, a csapatok lefoglalását északon, mások szerint biztos a szárazföldi támadás, északról is, délről is. Bombaként robbant a hír, hogy Solana "tulajdonképpen bejelentette" a csapatok küldését. A háborús fejleményeket másként közelítik meg az őshonos szerbek, másként a kisebb­ségiek, másként a telepesek és másként a menekültek. Mások a félelmeik is. Lassanként azonban egyetértenek abban, hogy ennek mindenképpen véget kell vetni. Csak még abban nem, hogy kinek. gyár iskolák, egyetemek jöjjenek létre. Az cél az le­gyen, hogy a pariah státusza a magyarságnak megszűnjön és legyen a kultúrához, a tudáshoz is joga. Szlovákiának fel kell ébred­nie, meg kell érkeznie Euró­pába, ha Európával egyesülni akarna. Ez hozzátartozik az egyesülés őszinte szándéká­hoz. Szlovákiának, ha meg­késve is meg kell érkeznie a huszadik századba. Az út i oda nem a megelőzés útja, de az érdem útja Magyaror­szág felé is, Európa felé is. A magyarellenes pszichózis - elnyomás helyett némi őszin­te elkötelezettség sem jönne rosszul, a jószomszédság, az Európai Unió tagság érdeké­ben. Ä szlovák állam érdeké­ben és úgy általában. Az inspiráció, egyedül nem valószínű, hogy elégséges lesz. Péterváry Miklós Amerika.fr Ára: 7$ cent

Next

/
Oldalképek
Tartalom