Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-04-08 / 14. szám
5. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 8, 1999 Georg Philipp Telemann Márai Sándor A barokk zene e jeles képviselője 1681. március 14-én született Magdeburg városában a mostani Némtország területén. Úgy is mondhatnánk, hogy a barokk zene popmuzsikusa volt. Nem csak elvont ókori témákra szerzett zenét, hanem minden alkalomra. Keresztelés, esküvő, gyász-zene vagy templomi muzsika, neki egyformán szívügye volt. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzőként tartják számon, még úgy is, hogy munkái egy jelentős része még listázás előtt elvesztek a II. világháború tűz-zivatarában. Telemann volt hivatva kielégíteni azt a szép iránti vágyat, ami a feltörekvő burzsoázia úgymond hobbyjává vált, a zene hallgatást. Ez a társadalmi osztály elhivatottan finanszírozta a legjobb és legújabb hangszerek és zenei felszerelések költségeit francia és Olaszországból. Eltökélten állták a német nyelvű opera megszületésének költségeit. Valamint szomjazva várták azokat az alkalmakat, amikor egy kis házimuzsikálásra gyűlhettek össze. Mindezet a muzsika iránti szomjat Telemann volt hivatva kielégíteni. Amikor nem utazott, vezényelt, játszott vagy énekelt, minden idejét a komponálásnak szentelte. Olykor jutott idő arra is, hogy csak a maga örömére szerezzen zenét. Műveit állami vagy operaház vezetők éppúgy még nedves, nyomdafestékkel kapkodták el, mint középosztálybeli családok vagy éppen profi vagy amatőr zenekarok. Hozzávetőlegesen kevés, mintegy két tucat szóló concertot írt, ezeket a mai napig a zeneirodalom gyöngyszemeiként tartják számon. Telemann szórakoztatni akart elsősorban. Zenészideálja inkább a technikailag magasan képzett, jó fizikai képességekkel megáldott hangszer virtuóz, mint az elmélyült, romantikus muzsikus. Műveiben kihasználta a hangszerben és a művészben lévő összes lehetőségeket. Életében elképzelhetetlen volt olyan vasárnap Hamburgban, hogy ne mutattak volna be hetente egy-két újabb kantátáját. Telemann népszerűsége a mai napig töretlen és aki kedvet kap egy kis zenehallgatásra az vegye meg egyik kazettáját. Ár: $8.50. Garantálom nem fog csalódni. Deák Pál Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 RoseAnn Schill, Esq Shortell - McSweeney - Schill 60 East 42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Magyarul beszélő ügyvédek Büntető és polgári magánjogi, bevándorlási általános jogi ügyek Hungarian speaking Lawyer Criminal - Civil - Immigration Deák Pál Február 21-én volt tíz éve, hogy San Diegó-i otthonában 89 életévében meghalt Márai Sándor Ha volt író, akinek mindene: életformája, világnézete, erkölcse maga volt az irodalom, akkor Márai Sándor volt az. Az írásban találta meg életének értelmét, és a kultúrában azt a szerves rendet, amelynek az egyén vagy a társadalom minden törekvését és megnyilvánulását össze kell fognia. A régi humanisták a felvilágosodás korának írástudói becsülhetnék ennyire az írott szót és azt a szellemi erőt, amit az irodalom jelent. Bizonyára nem véletlen, hogy Márai Goethében találta meg talán legelső szellemi mesterét: többnyira őt idézte, rá hivatkozott. Azt azonban jól tudta, hogy a kultúra és a hatalom két külön dolog, és a szellemnek egyre kisebb a befolyása azokra, akik megszabják a társadalom és az egyén életének és tevékenységének kereteit. Olyan történelmi korszakban élte le hosszúnak mondható életét, amely egyre- másra hozta a szellem és a kultúra fájdalmas vereségeit. Egyidős volt a huszadik századdal. Az első világháború kitörése napok alatt söpörte félre mind a liberális, mind a keresztény hagyományokat és értékeket. A háborús vereség pedig elsodorta Márai szülőhazáját: a történelmi Magyarországot. A húszas években mindazonáltal sokan még számítottak arra, hogy a régi Európa lassanként mégiscsak helyreáll, és a szülővárosát: Kassát elhagyó, német és francia földön bolyongó Márai maga is azt remélte, hogy lassanként elhamvadnak az őrjöngés, a gyűlölködés tűzfészkei. A történelem hamarosan megcáfolta ezeket a reményeket: a világháború örökségeként Európa nagy részén parancsuralmi rendszerek vették át a hatalmat, a nyugati demokráciák pedig láthatólag nem kívántak vagy nem tudtak fellépni a szabadság védelmében. Újságcikkekben, naplójegyzetekben, útibeszámolókban és regényekben vette fel a küzdelmet azzal az erőszakkal és műveletlenséggel, amely a kontinens nagy részén eluralkodott. Ez a küzdelem a hagyományos kultúrális és erkölcsi, mondhatnám így is: humanisztikus értékek védelmét vállalta. Márai mindig síkra szállt, ha az emberi személyiség szabadságát, a szellem és a kultúra autonómiáját, az európai művelődés hagyományait, egy értelmes világ rendjét kellett védelméznie. Ezek azok az értékek, amelyeket általában polgári értékeknek nevezünk. Márai minden tekintetben polgárnak tartotta magát; családja a régi Szepesség szász városi polgárságából származott, s Kassán megtelepedve lateiner-értelmiségi pályákon talált hivatást és megélhetést. A polgárság az ő felfogásában nem egyszerűen társadalmi helyzetet vagy életmódot jelentett, hanem műveltséget, gondol kodást: az értékek egy történelmileg megalapozott és meghatározott rendszerét, egyszersmind hűséget ezek iránt az értékek iránt. Márai polgári értékrendjében a józan értelemnek, az alkotómunkának, a türelmes szabadelvűségnek volt központi szerepe. Ősei szorgalmas igyekezettel alapozták meg azt a szerény vagyont és biztos társadalmi megbecsülést, amelynek birtokában megszerezhették és megőrizhették függetlenségüket. Ezt a függetlenséget kívánta ő is fenntartani alkotó értelmiségiként. Szembe kellett néznie a hazáját is elnyelő nácizmussal, majd a második világháború után Közép- és Kelet- Európában berendezkedett sztálinista kommunizmussal. A negyvenes években már belső emigrációban élt, naplójában nem egyszer szólott arról, hogy a tűrhetetlen hazai viszonyok elől valami békésebb országba kellene távoznia. 1945 után egy kis időre mintha fellélegzett volna, azt azonban a Vörös Hadsereg első katonájának megjelenése pillanatában érezte, hogy ami következik, az nem lesz igazi felszabadulás. Valóban csakhamar látnia kellett, hogy a levert zsarnokság romjain máris egy újabb zsarnokság rendezkedik be, ezért választotta az emigrációt; 1948-ban elmenekült a rémuralom elől, és ettől kezdve tíz esztendeje bekövetkezett önkéntes haláláig száműzetésben élt. Történelmi "sértődöttsége" sohasem enyhült, nem bocsá tott meg semmit, nem hajlott semmiféle engedményre: engesztelhetetlen maradt a kommunista rendszer elutasításában. Mintha kívül helyezte volna magát a történelmen; a könyvek érdekelték, a művészet, a zene, alkalmanként elgyönyörködött Amerika változatos természeti látványosságaiban és Európa régi városaiban Hűségesen és sértődötten ragaszkodott valamihez amit úgy tetszett magával sodort a múló idő. Tulajdonképpen mihez is ragaszkodott? Magyarországhoz és Európához, Kassához és Párizshoz - mondhatnám röviden. Nyomban cáfolnom kell magam. Az a Magyarország és az az Európa, amit a sajátjának ismert el, minden ízében megváltozott, talán sohasem létezett. Márai Sándornak mint minden igaz írónak, egy gyönyörű álom töltötte be az életét: egy országról, amely szerves rendben épül a történelmi idő egymásra rakodó rétegei szerint. Ennek a sohasem létezett országnak és benne a sohasem volt polgári életrendnek őnála Kassa volt a szimbóluma. Márai Sándor a létnek ezt a költői és álombéli rendjét örökítette meg műveiben, amelyek mindig elégikus fájdalom szőtt át amiatt, hogy a valóságos élet nemcsak nélkülözi a rendet, de nem is érdemli meg. Pomogáts Béla Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor közvetíti a legfrissebb Magyarországi Képes Hiradó-t angol felirattal a Manhattan Cabel-televízió 34-es csatornáján.
