Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1, 1999 Amerikai Magyar Szó 9. A hímes tojás "sajátosan" magyar Régi húsvétok emlékét idézi a költő Egyházi szokásokra, népi hagyományokra gondol, melyek lassan elhalványulnak, feledésbe mennek. A húsvét kezdettől fogva a kereszténység legszebb napja, a feltámadás és megváltás ünnepe. A régi magyar egyházakban szokás volt, hogy bibliai eseményeket megjelenítettek, sőt az egész feltámadás történetét adták elő. Erre utal már a pécsi egyházmegye 1499-i misekönyve. Nagy értékű számunkra a csíksomlyói gimnázium növendékei előadásában elhangzott passiójáték a XVIII. század elejéről. A húsvét napján szokásos bárány-, kalács-, tojás-szentelésnek jelképi értelme van: a tálba tett piros tojással körülrakott sonkát, kalácsot kis térítővel letakarva viszik a templomba,, hogy a pap megszentelje. A vallási szokások népi szokásokkal bővültek az évszázadok során, de a szép összetartó erőt is tükröző hagyományok őrzői inkább csak a vidék, a falvak népe maradt. Mátkatál, ko- mázás, határjárás, kakasnya- kazás, harmatszedés csak szavakban él - új szokások születtek, változott körülmények között, de a húsvét azért a feltámadást a természet újjáéledésének ígéretét hordozza magában. A tovább élő régi szokás, a piros tojás festése, ajándékozása. Valószínű, hogy a németektől vettük át, de maga a tojásfestés, a "hímes" tojás sajátosan magyar lett. A festésben, a színekben, a vonalak vezetésében kifejeződik a magyar lélék egyénisége művészi ízlése. A szebbnél szebb tojásokat festik, karcolják, a legélénkebb a székelyeké. Díszíti az ünnepi asztalt és jutalma a húsvét hétfőn öntözésre érkező legénynek is. A húsvéti ünnepek főszereplője kétségkívül a tojás, amit országonként más-más állat "hoz." Az olasz gyermekeknek nem a nyúl hozza, ők maguk választják ki az üzletben szüleik kíséretében. Svájcban a kakukk hozza az ajándékokat. Elzászban a gólya. A német Hessen tartományban a róka, a szászoknál a kakas. A kutatások az első nyomokra 1682-ben akadtak, amikor G. Frank nevű gyógyszerész írt először arról, hogy a nyuszi hozza a tojásokat és a kertben rejti el a gyerekek számára. A bárány legyen hiba nélkül Nagyobb ünnepeinknek hosszú évszázadok alatt alakultak ki hagymányai, melyek színesítették a keresztény vallás által előírt kötelességeket. Mivel az archaikus, természethez kötődő szokások mélyen gyökereztek az emberiségben, a keresztény vallás a konfliktusokat elkerülendő a nagyobb ünnepeket az ősi ünnepek időpontjához igazította. A hosszú tél után a tavaszi napéjegyenlőség ideje tavaszkezdő pont volt, ezért a hús- vétot, Jézus feltámadásának időpontját ehhez a dátumhoz igazították. Igaz, az elfogadtatás nem ment könnyen, még az ősegyházban is viták dúltak az időpont körül. Tény, hogy Jézus szenvedéstörténetének időpontja pontosan nem ismert, így megegyezés tárgya volt az ünnep dátuma. Kezdetben nehézséget jelentett.az is, hogy míg a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek pé- szachkor addig a kereszténység Jézus feltámadásával új tartalommal töltötte meg az ünnepet. A húsvét napját századokon át tartó vita után a niceai zsinaton rögzítették, 325-ben: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ha a holdtölte egybeesik március 21-ével, akkor a következő holdtölte a húsvéti hold. így legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én lehet húsvét. mivel a hosszú böjt után a disznóölésből megamaradt füstölt húsok húsvétig elálltak. Az Ószövetség rituáléjára emlékeztet, hogy úgy fogyasztják a sonkát," hogy csontot nem törjenek benne." Hozzá tormát esznek, aminek részint gonoszűző erőt tulajdonítanak, részben távol tartja a gyomorgörcsöt. A tojás az újjászületés jelképe. Nem hiányzik a terített asztalról a bejgli és a kalács sem. Jézus feltámadását a nagy- szombati körmenet keretében ünnepli a hívő ember. Régente a körmenet hajnalban volt, később áttették az esti órákra. A körmenetre ismét megszólaltak a nagycsütörtökön elnémult harangok. meg a tűznél sült húst és kovasztalan kenyeret, vad salátával." Húsvéthétfőn különösen a németlakta vidéken ma is él a határkerülés egy sajátságos szokása az emmausjárás. Nevét a Lukács evangéliumában szereplő emmausi tanítványoktól kapta. A falvak népe felpakol mindenféle finomságot és kimegy a falu szélén lévő borospincékhez, ahol vendéget fogadnak és sokáig mulatoznak. A húsvétot követő hét a fehérhét, befejezője Fehérvasárnap. Görögkatolikusoknál fényeshét a neve. A hét szerdája a forgószerda, vagy szárazszerda, régente az ünnep nyolcadát megtartva nem dolgoztak. Péntek neve ebijesztő péntek, ekkor még Húsvétvasárnap sajátos étrend kerül az asztalra. Áldozati étel a bárány. Az ószövetségi zsidók is ezt fogyasztották keserű salátával és kovásztalan kenyérrel. Az exodusban ezt olvashatjuk:.".... a bárány legyen hiba nélkül... És akkor ölje le az Izrael fiainak sokasága estefelé... és azon éjjel egyék a maradék pászkát ették. Fehérvasárnapot kishúsvét néven emlegetik. Sajátos szokás a komatál küldése. Legények vagy leányok küldik egymásnak barátság jeléül, melyet a következő rigmus kíséretében adják át: "Koma tálat kaptam, Föl is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának." Hanko Ildikó A húsvét szó a böjti tilalom elmúltát jelenti. A nagyböjti időszak régente sokkal szigorúbb megkötéséket jelentett. Nagyszombatra a legtöbb házat kitakarítják, megfőzik a hagyományos ételeket. A sonka a paraszti élet rendje szerint vált húsvéti étellé, Húsvét Nagypénteken délután, sötét felhők szálltak A Golgota hegytetőn, a keresztek már álltak. Két lator közt függött, Jézus a kereszten, Hogy az emberiség bűneiért, ott megszenvedjen. Ő ártatlanul, önzetlenül vállalt kereszt-halált értünk, Pedig a bűneinkért nekünk kellett volna a halált elszenvednünk. Jézus halálával adott példát, a hű szeretetnek, Hogy legyen fogalma a szeretetről, majdan az embernek. A holtan függő Jézust, néhányan nevették, Hogy örökre meghalt, tévesen azt hitték. De amikor harmadnap, jött a Húsvét napja Jézus ismét életre kelt a rideg barlangban. Jézus ott örökre legyőzte a halált és a világ felismerte, az igaz Isten fiát. így jöttek rá, hogy Jézus az ég és föld királya, Aki ismét jönni fog majd a földi világra. .* Tibor Fábián A képeslapok az 1940-es évekből
