Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)

1998-09-03 / 32. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thqrsday, Sep. 3, 1998 CLAIRE KENNET: Claire Kenneth Mindig ideges volt ha valahol várakoznia kellett. Már másodszor jelent meg a táblán a jelzés, hogy a chicagói gép késik. Ezúttal negyven percet... Andor bement a coctail lounge-ba, hogy megigyon egy whiskyt. A két kézibő­röndjét is bevitte magával, itt a Kennedy repülőtéren rengeteg a lopás, csak nem néz oda, és a következő pillanatban máris elemelik a podgyászát. Még csak ez hiányozna! A legértékesebb ajándékokat ide csomagolta be: kisrádiót, villany számológépet, töltőtollakat. Ez kell a rokonoknak Pesten. Leült a bárpulthoz, a pin- cémő azonnal kiszolgálta. Vérpirosra festett szájával elbűvölően mosolygott rá. Nyilván a borravaló remé­nyében. Mi másért? A szemközti tükörben látta magát: köpcös, kopasz, hatvanonfelüli ember. Az árnyékolt, több dioptriás szemüvege elfödi a ráncos, zacskós szemeit. Volt önkritikája és sosem bájolgott fiatal nőkkel, mert tudta, hogy a háta mögött kinevetnék. Megivott még egy whiskyt, az időből kitelt. Úgy érezte, hogy ez nyug- tatólag hat rá. A ma reggeli jelenet Elvirával alposan kihozta a sodrából. Nem viszel ki a repü­lőtéré?- kérdezte, mikor lát­ta, hogy az asszony még mindig pongyolában kávé­zik a konyhában.- Eszembe sincs ! Fogjál taxit!-Ezt előbb is megmond­hattad volna, majd még le­késem az indulást!-Felőlem!..-Miért vagy ilyen ellensé­ges Elvira? Miért fáj neked, hogy hazamegyek három hétre, mert még szeretném látni a 94 éves anyámat?-Jobb ha nem látod! Telje­sen szenilis, meg sem ismer téged!-Akkor is az édesanyám!... És a testvéreimmel is akarok találkozni, évek óta nem voltunk együtt! Felhők felett- A drágalátos öcséddel, azzal a szemét alakkal?-A húgod pedig egy irigy dög! Engem mindig irigyelt, mert szebb vagyok és jobb alakom van! Most az fáj neki, hogy mi Amerikában vagyunk, ő pedig Pesten ma­radt... Pedig jobb élete van mint nekem itt; operabérlet, Gerbaud, sikkes belvárosi eszpresszókba jár, lehet, hogy most is szeretői van­nak, közismert jómadár volt és...-Elhallgass! Ne gyalázd a családomat, mert egyszer elvesztem a türelmemet és beléd folytom a szót! Elvira gúnyosan nevetett. Sovány fonnyadt arcában villogtak a vakítóan fehér, vadonatúj fogak.-Nem félek tőled Andor! Bár tudom azt szeretenéd, hogy minél előbb egyedül maradj, és akkor elvehess egy fiatal nőt. Vannak Pes­ten akik bárkihez, bármilyen ronda, vén alakhoz hozzá­mennének,csak, hogy kijussanak Amerikába!... Na, és mit kezdenél a nővel? Mit? Hogy van a nóta: öreg legénynek nem való a május!...-Hagyd abba te boszor­kány!-Az vagyok a szemedben, tudom gyűlölsz! Én is téged de én foglak eltemetni, mert öt évvel fiatalabb vagyok., és a statisztika szerint a nők hét évvel tovább élnek, és ez pontosan 12 év a javamra! Már alig várom, hogy ne kell­jen hallgatnom az undorító krákogásodat. és szagolnom a szivarod büdös füstjét! Bevágta az ajtót, bement a hálószobájába. Ez volt a bú- csüzásuk. Pokol, pokol... Ez volt az életük, ez lett a nagy szerelemből. Elhatározta, hogy három hétig nem gondol Elvirára, teljesen ki fog kapcsolódni, igyekszik elfelejteni , hogy van felesége, akivel az ál­landó hadiállapot teljesen felmorzsolja az idegzetét. Ha érdeklődnek felőle - jól van, köszönöm, üdvözletét küldi nektek, és ezzel el van intézve. Végre bejött a chicagói gép Valamely technikai, mű­szaki zavar volt, ez okozta a késést. Rossz előjel, mi történik, ha az óceán felett újabb mű­szaki hiba lesz?...És pont erre a jetre szól ajegye, mint­ha nem lenne direkt gép New Yorkból európa felé. Elég sok utas volt a gépen, akik már Chicagóban száll­tak be. A stewardess, egy, magas, platinaszőke lány, előzékenyen a helyére kala­uzolta. Andornak mint a legtöbb alacsony férfinak, tetszettek a magas nők. Kivétel volt Elvira, aki picike és filing- rán. Éppen hozzá illett. Jól megnézte a csinos ste- wardest és hirtelen elszomo­rította a tudat, hogy már csak nézegetheti a nőket, soha semmi kaland többé. Az ablak melletti ülésen a közvetlen szomszédja egy idősebb úr volt aki barátsá­gosan bólintott aztán bele­merült a Time magazinjába. Andor örült az útitársnak, mert hosszú órákon át elvi­selhetetlenné tudja tenni a repülést, ha valami nyűgös gyerek ül mellette, aki nya­fog, bömböl, vagy esetleg egy egy vénasszony, aki sápitozik, ahányszor a kapi­tány bemond valamit. Legu­tóbb alposan az idegeire ment egy ilyen, fennhangon fohászkodott, egész úton imádkozott. Megpróbálta kitalálni , hogy ez a szikár úr milyen nemzetiségű lehet... Jómódú businessman be­nyomását kelti, aki egy tranzakció lebonyolítása után most tér vissza Európá­ba. Hófehér sűrű haja van- ezt mindig irigyelte, mert ő már maga negyven éves korában kezdett kopaszodni. Jól szabott tweed zakót vi­sel, mikor feláll, hogy leemelje kézitáskáját majd­nem beüti a fejét olyan ma­gas. Svéd vagy Norvég lehet, tipikus skandináv, állapítot­ta meg. A gép felszállt, már a levegőben voltak. Végre kialudt a tiltó feli­rat, hogy" No smoking", és végre rágyújthatott a szivar­jára. A Skandináv férfi is rágyújtott, most már letette a magazint, és konyakot ren­delt stewardestől. Andor nem rendelt, elég volt neki a két whisky amit várakozás közben megivott. Kényelmesen hátradőlt az ülésen, arra gondolt, hogy előbb olvasni fog, kivette a táskájából a Márai könyvet. A skandináv ránézett a könyvre.-Ön magyar?-Igen! Hát ez érdekes vé létlen! Elmosolyodtak. A fehér hajú be is mutatkozott:-Kovács... Andor is illendőnek tar­totta bemondani a nevét, de a gép olyan zúgással lendült, hogy a saját hangját sem hallhatta Ahogy nézte a férfit mint­ha ismerősnek tűnt volna. Ez a nagyon keskeny homlok, • egyenes, szabályos orr. Valahol talán már találkoz­tak . Kovács?... De hány Kováccsal talál­kozik egy ember egy életen át?...-Chicagóból jön?-Igen ott élek már vagy tíz éve. Előzőleg Argentínában, azelőtt Párizsban...-Ötvenhatos?-Nem én már 1947-ben disszidáltam. És ön?-Én csak a szabadságharc után. Feleséggel, gyerekkel jöttem, ez mind nehezebb elhatározás. Azóta New Yorkban élünk.-Ott sok magyar van, hal­lom nagy társas élet zajlik. Nem ismer véletlenül bizo­nyos Hemádékat? Az asszonyt Elvirának hívják,,, valamikor nagyon csinos volt.-Úristen! Most jövök rá, hogy te Kovács Kázmér vagy! De a fehér hajad annyira megváltoztatott!...''0 Kázmér! Édes öregem, hát nem ismersz rám?... Nem...Sajnos rossz az arc- memóriám... Hemádékrók érdeklődsz? ...Hát itt ülök melletted én, Hemád Andor...-Hihetetlen!-Fantasztikus Mennyi mondanivalójuk volt, mi minden történt három évtizedv alatt. Egy­más szavába vágtak.-Hogy van Elvira? Még mindig olyan szép?-Nem mondhatnám... De nem akarlak kiábrándítani, valamikor te is udvaroltál neki-Én soha! Csak kisérget- tem néha a korzón, ez volt minden...-Hát akkor elárulhatom ne­ked, Kázmér, hogy a há­zasságom nagyon szerencsétlen, teljesen elhidegültünk Elvira nem a régi...-Úgy tudtam, hogy nagyon szeretted!-Imádtam!... Csakis őmiat­ta jöttem vissza Nyugatról 1946-ban. Kint maradhattam volna mint a többiek, akik okosak voltak. Azok mind karriert csináltak, de én, sze­relmes bolond elhatároztam, hogy -lesz ami lesz- nekem Pesten van a helyem, ahol a fiatal feleségem vár rám... A bajtársaim óvtak, hogy bajba kerülök, esetleg internálnak. Még most is emlékszem arra a novemberi éjszakára, mikor kalandos és körülmé­nyes utazás, után,, marhava­gonokban bujkálva végre megérkeztem a Keleti pálya­udvarra. Persze civil .ruhá­ban voltam. A város még romos volt, de már jártak a villamosok. A Szentkirályi utcában laktunk talán emlékszel még, voltál ná­lunk zsúron...-Persze, hogy emlékszem...-Fél kettő volt, amikor becsengettem a kapun. A házmestemé álmos arccal bámult rám: Jézusom! Meg jött főhadnagy úr!-A feleségem jól van? Itt lakik még?... - kérdeztem szívszorongva.-Itt...Itt... Felrohantam a negyedik emeletre. Csengettem, ko­pogtattam, dörömböltem. Nem volt otthon...Képzeld el, Kázmér, fél kettőkor nem volt otthon! Leültem a kü­folytatás a 8. oldalon SZENZÁCIÓ ! Világhírű írónőnk CLAIRE KENNETH bestseller regényei megrendelhetők: az Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 E 16th St New York, N.Y. 10003 Éjszaka Kairóban , Randevú Rómában Forgó táncparkett Egon naplója Holdfény Hawaiiban Halálos háromszög Kötetenként: $ 14.- postázással együtt (A Kenneth könyvek a rendszerváltozás után ismét j megjelenhettek Magyarországon. 1989-ben 18 könyve jelent meg és két év alatt 6 millió példány fogyott el. í Ez hivatalosan is világrekord egy 10 millió lakosságú európai országban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom