Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-07-09 / 27. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday. July 9, 1998 Kagylók és csigák Ma délután - mint egy film, látom: ma délután kimentettünk a szárazból kimentettünk néhány kagylót és csigát. Apadóban volt a Holt-Dunaág meleg, és mi bedobtuk őket a mély vízbe. Mint a parti madarak mentünk negatív-parti-madarak; mentünk és mentettünk. Mentünk felszedtük, bedobtuk... Kagylók és csigák - egy hallgatag délután; csak mi és kagylók és csigák Szeberényi Adrián Emlékeimből.... Tavaszvárás "Megenyhült a lég s vidul a határ és te újra itt vagy jó gólyamadár" (Tompa Mihály) A tavasz egy magyar gyereknek a gólyák és fecskék érkezésével kezdődött. Az első tavaszi napsugárnál egyre kérdezgettük, hogy mikor jönnek már a gólyák? Több gólya családdal voltunk közeli ismeretségben. A házunk kéményén egy gólya család fészkelt. De a szomszédok sem szűkölködtek a kedves madarakban. Bárkány Pista bácsi szénakazalján figyeltük a kis gólyák kikelését. A kicsinyeket egész nyáron át a gólyapár táplálta, hogy mire elérkezett az indulás a gólya gyerekek elég erősek legyenek a hosszú útra. A mi gólya-családunk is nagyon jól élt, mondhatnám vidáman, amit a hangos kelepelésükkel adtak tudtunkra mindennap. A kicsinyek repülni tanítása is egy életre szóló élmény volt. Először bizonytalan lábakkal alig tudtak a fészekben lábra állni, de hamarosan az egész gólya-család a házunk felett körözött, bemutatva a gyerekek tehetségét, repülni tudásukat. Ősszel az útrakelésük szívet, lelket melegítő jelenet volt. Órákig keringtek a házunk felett, míg egyszerre csak elindultak a nagy messzeségbe. Anyánk még meg is siratta őket. Vajon lesz-e elég eledelük az úton? Jaj Istenem, csak viharba ne kerüljenek, emlegettük napokig. De sajnos a vihar elérte őket. A háború után nem jöttek vissza. Hogy hol vesztek, sose tudtuk meg, de minek is jöttek volna vissza? A házunk lebombázva, anyánk halott. Bárkány Pista bácsi szénáskertjében oroszok vertek tanyát, mi az egykori gyerekek kik vidáman énekeltünk a gólyához szétszéledtünk a nagyvilágban .... Azóta sem találkoztam gólyákkal otthon, de láttam őket Egyiptomban a piramisok felett repülni és féllábol állva a Nilus partján pihenni. De ezek nem a mi magyar gólyáink. A mi gólyáinkat a Tiszaparthoz, a gémeskúthoz és a magyarul éneklő gyerekekhez tudjuk csak elképzelni. Gyertek vissza kedves madarak a Tisza partjára, a nádasokban békákra lesni és vinni a kicsinyeknek a jó falatokat. A lerombolt házakat felépítettük, az oroszokat kiűztük hazánkból a gyerekeinket szabadon neveljük, orosz elnyomás nélkül. Gyertek! Van ismét helyetek a kéményeken és az emberek szívében. Gyerekeinket már megtanítottuk a gólyákhoz szóló dalokra:"Gólya, gólya vaslapát, hozzál nékünk kisbabát". Hozzál! Hiszen nagyon kevesen vagyunk! "És a régi fészked megigazgatod, hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod" • vv < • ■ -(Tompa Mihály) Bittó Boldog Klára Olvassa a Magyar Szó-t A kenyér íze Az Alföldről tértem haza. Budapestre, csattogott alattam a vonat kereke, lengette a huzat az ablakfüggönyöket. A fülkében mindenki igézet- ten a tájat bámulta, amely nesztelenül suhant el mellettünk. Harsogóan zöld kukoricatáblák, lucernások, napraforgók és olvasztott aranyként sárguló búzaföldek. És ezek belibbenő illata, amitől megrészegedtü nk. "Itt van újra az aratás!" - sóhajt fel az egyik velem szemben ülő utas. Kiöregedett városi tisztviselőnek néz tem. "Istenem, az aratás! Az én gyermekkoromban..." Az arcokról láttam: ebben a pillanatban mindenki az aratásra gondolt. Nem az ideire, a küszöbönállóra, amely rövidesen megkezdődik, hanem valamelyik régire, amelynek hangulatát gyermekkora óta a szívében hordozza, s amelyet ilyenkor előkotor a mélyből az emlékezet. Milyen is volt? Mert mindenkiben másként rögződött, egyeseknek talán csak egy régi nóta hangulata jelezte., mert nem volt soha személyes élménye róla. Milyen is volt hát az a régi aratás? Hogyan lehetne szavakkal érzékeltetni manapság azt. hogy mit is jelentett reggeltől estig a rendet vágni a tűző napon, vagy a kaszás mögött hajlongva a markot szedni? Még a vakációzó gyermek mezítlábas talpát is véresre szúrta a tarló, pedig ő csak az ebédet meg napközben a vizet hordta. Mára már csak emlékké szelídült az aratás sok fájó gyötrelme, hiszen van már elegendő gépünk, hogy azokkal takarítsuk be a termést. No persze, azért a kombájnolás se lakodalom! "Nekünk sose volt földünk, és csak filmen láttam a régi aratásokat!" - szólal meg ekkor a sarokban ülő, borzas hajú fiatalember. Talán az idén érettségizett, és a nyáron majd táborozni megy a Balaton partjára. Tűnődve nézem, s elképzelem a tarlón egy régi nyárban, ahol neki sose szúrta véresre a talpát a tarló. Hiszen ő csak filmekből ismeri a kaszát. Én fenni is megtanultam nagyobbacska koromban azt a régi kaszát. És én voltam az a meziltábas, szeplős fiú. aki déli haragszókor már sietve vittem az ebédet ‘az- aratóknak. A Szüle- ilyenkor fánkot is küldött a határba. Ebéd után többször is fordultam az agyagkorsóval, hoztam a friss vizet a távoli kútról, s a korsót kévék közé ágyazta a mama, hogy hűvös maradjon. Este meg rám várt a munka befejező része, a "nagybőgőzés". így necezték a törött kalászok összegereblyézését. Ezekre gondoltam, miközben futott vélünk a gyors. Az ülés támlájának döntve a fejem, behunytam a szemem, beszívtam a mezők nyári illatát. Kenyéríze volt a levegőnek. S akkor meghallottam újra a fúrj riadt szárnyverését. Nekem mindig ez a fúrj hozza vissza a régi aratásokat. Apám kaszája ejtett sebet rajta, a mama felkapta, babusgatta, majd nekem adta. Vigyem haza. Napokig a számból itatgattam. a tenyeremből etetgettem, s amikor felgyógyult, elröppent. De minden évben visszatér, most is hallom, hogy' repdes a szívemben. Felriadok közben, mert a velem szemben ülő ősz hajú utas feláll, kihajol az ablakon, és mikor behúzza a fejét, azt mondja csendesen: "Lám. újra kenyeret ad nekünk ez az áldott föld!" Leveszi közben a szemüvegét, hogy kitöröljön szeme sarkából egy könny cseppet. Nem tudom, mi juthatott az eszébe. Amikor újra leül, tenyeremmel a térdére simítok szelíden, falán, mert megérzem. hogy testvérem ő. A- tyámfia, az egyetlen itt e fülkében. aki kívülem a valóságban is találkozott már az aratással. És aki érzi ilyenkor a kenyér áldott ízét. Illés Sándor "A magyar nép védelmében" Péterváry Miklós könyve Kemény kötésben, magyarországi kiadásban: * $ 12.50 (USA és kanadai postázással) Megrendelhető Amerikai Magyar Szó 130 E 16th St-^ New York, N.Y. 10003 Péterváry Miklós A MAGYAR NÉP VÉDEDMEREN * A teljes bevétel az elcsatolt területeken élő magyar írók, zeneszerzők és színészek javára kerül átutalásra. •: Hungarian TV Magazine : | of Queens : • • Adásunk minden héten a QPTV 57-es csatornán látható, ; • I! szódán este 11-12 áfáig. Stúdiónk vállalja magyarocszági |I • • . • • .. videók átfordítását amerikai szisztémára vagy ottluva. r • • i *! Érdeklődjön a 718 721 -2824 telefon .számon.
