Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-19 / 11. szám
Amerikai VOL. LII. No. 11. Thursday, March 19, 1998 Olvassa New York egyetlen magyar nyebú hetilapját! Ara: 75 cent ISSN «194-79»« AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fai: (212) 254-1584 The White House Washington I am delighted to join with Hungarian Americans across our country in marking the 150th anniversary of the Hungarian Revolution of 1848. It is fitting that we should celebrate this milestone event in the history of the Hungarian people, because it reflects so powerfully our own nation’s commitment to liberty, individual rights, and self-determination. In 1848, the great Hungarian patriot Louis Kossuth gave voice to the longing of his people for freedom and won sweeping reforms from the ruling Austrian Habsburg Empire. While Hungary’s march toward democracy was crushed by military force the following year, the seeds of economic, social, and political reform had been planted and would bear fruit in the decades to come Our country, too, was deeply affected by the 1848 revolution, as Hungarians yearning for freedom left their homeland for a new life in America. With their commitment to hard work, love of liberty and devotion to family and community, Americans of Hungarian descent have strengthened and enriched every aspect of our national life. Today we rejoice that Hungary’s future has never looked so promising. Committed to democracy, at peace with itself and its neighbors, Hungary enjoys the respect and support of the family of democratic nations. I look forward to Hungary’s admission into NATO, so that, working together, our two countries can help to build a free, democratic and secure Europe for the 21st century. Best wishes to all for a memotable observance. Bill Clinton President of United States Cél vagy céltalanság Világszerte ünnepelték március 15-dikét Egy országnak szerteágazó céljainak kell lennie. Fel kell ölelnie népe teljes gazdasági, társadalmi, politikai, szellemi célkitűzéseit. A célkitűzések ütemét meg kell határozni és azok betartását, legalább is megközelítőleg, be is kell tartani. Magyarországon egy megválasztott kormánynak nincs nagy problémája a célkitűzések kijelölésével. Sajnos túl sok a probléma, úgyszólván minden területen. Ezen problémák megoldása, jobbá- tétele, enyhítése a fő feladata egy mindenkori kormánynak. (nem pedig a kulisszák mögötti manipulációk) A négy év alatt két elkötelezettséglátszott felkelteni az érdeklődését a kormánynak, és semmi más. Az egyik a privatizáció volt, melynek csupán gazdasági jelentőségűnek kellett volna lennie. Rögtön a sebesség felvevése után azonban már nagyobb volt a politikai és társadalmi következménye mint a gazdasági. Gazdaságilag hozzájárult az adósság nominális csökkentéséhez és a költségvetési hiányok pótlásához. Társadalmilag megerősítette azt a már 1948 óta alakuló, a magyarságon élősködő osztályt, mely ezen idő alatt minden alkalmat felhasznált, hogy javait, társadalmi pozícióját gyarapíthassa a magyar nép kárára. Ez az osztály, ez alatt az 50 év alatt, teljesen eltávolodott a magyarságtól, a magyar szellemtől is, és magára öltött egy nemzetietlen, internacionalista zubbonyt, és mindent elkövetett, hogy a magyarság szolidaritás-érzését, összetartozási vágyát aláássa. Jelen pillanatban olyan hatalmi pozícióban van melyre még nem volt példa a magyar történelemben. Még Csák Máté idejében sem. Ez az állapot egymagában veszélyezteti a nemzet létét, kombináltan az egyéb bajokkal pedig visszadobhatja az ország állapotát emberöltőkre. Az ország jelen kondíciójában egy lepusztított, elszegényített, 5-6 millió koldus országának benyomását kelti. Kontrasztban a dáridósokkal Külföldön közel kétszáz rendezvényen emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról. Atlantában Göncz Árpád köztársasági elnök is részt vett a szent korona másolatának átadási ünnepségén, március 18-án, amelyen J.Carter, volt elnök mondott beszédet. Az évforduló alkalmából a Magyar Köztársaság 64 külképviselete adott ünnepi fogadást. A nagykövetségeken világszerte 35 fotókiállítás nyílt meg. Erdélyben 22 helyszínen került sor megemlékezésre, a központi ünnepséget Csíkszeredán tartották. A Vajdaságban nyolc magyarlakta település emlékezett meg, a fő rendezvényt Szabadkán tartották. Szlovákiában ünnepség volt Pozsonyban, Somorján és Révkomá- romban. Horvátországban 10 megünneplésre került sor, központi rendezvény Lend- ván volt. Lengyelországban márciustól májusig tartó e- seménysorozattal emlékeznek a "magyar tavaszra". Magyar napokat rendeztek Fokvárosban, Szarajevóban és Fehéroroszországban. Az- egy olyan országban mint Magyarország - elképzelhetetlen gazdagságával. Az állapot hajmeresztő. Gazdasági szempontból a E rivatizáció ugyanolyan fias- ó volt, mint társadalmi szempontból. Itt van ez a szegény ország több mint 30 milliárd dollár adósságával. A privatizáció, a teljes közös vagyont, sőt még a magyar társadalom jövőbeni fogyasztását is kiárusította, és az összesből az adósság összegének kicsiny töredéke folyt csak be. Nem csoda, a palotákat is finanszírozni kellett. A korrupció oly méreteket öltött, hogy valószínű nincs még egy kultűrország, sőt akármilyen hely a világon, ahol ehhez fogható járja. Magyarországon ma az emberek, külföldiek és honiak, kisemberek, vagy mogulok, George E. Pataki kormányzó a New York-i Kossuth szobornál naponta átesnek a megpróbáltatáson, a megkörnyékezésen. Eladták a közszolgálati vállalatokat is, de ezzel automatikusan együtt ment a jog a szolgáltatások számláinak emeléseire. Az sem valószínűtlen, hogy a vevő szempontjából a szolgáltatások emelése, emelhetősége nagyobb értéket képviselt az összegszerűségben mint az objektum maga. Ilyen esetben az ügyfélnek is van értéke, sőt a fogyasztónak van igazán. A vevő annak megfelelően szoroz: külföldön az ügyfelek számai után számolják a vállalatok nagyságát, értékét is. Ha az adás-vételnél nincs gondoskodás a fogyasztókat illetően, később már nem sokat lehet változtatni ezen. A fentiektől függetlenül a ünnepség során Bécstől Törökországig, Havannától Milánóig megkoszorúzták az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyeit. (A New York-i ünnepélyről részletesebben az 5. oldalon) Magyarországon valamennyi település lázban égett és a szabadságharc 150. évfordulóját szinte minden helységben megtartották. Budapesten a Nemzeti Múzeumnál március 15-én reggel kilenckor szervezett történelmi játékokra került sor. A Kossuth téren fél tízkor vonták fel a nemzeti trikolórt a parlament és a kormány nevében koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az ünnepség fő szónoka Göncz Árpád volt. A rendezvények legnagyobb tömeget vonzó programja a délutáni, "Ezt a földet választottam" című koncertsorozat volt. Délután fáklyás felvonulást rendeztek a budavári Dísz téren. A hagyományokhoz híven, este a Magyar Állami Operaházban a Bánk bán került színre. Az előadás előtt Horn Gyula miniszterelnök mondott ünnepi köszöntőt. kormány úton-útfélen árulja ámításait, hogy milyen nagy dolgot műveltek, milyen nagyszerű módon. Az igazság az: ha nem történik valami elképesztően csodás, a magyar nép még harminc év múlva is nyögni fogja a kamatokat. Ismételjük, a kamatokat, mert magát az adósságot, a tőkét, csak rettenetes lemondások árán fogja tudni csökkenteni. Egy ilyen csodának pedig ennek a kormánynak az elejtésével kell kezdődni. Halandzsa és ámítás nem elég egy ilyen csoda összehozásához. Á számoknak értej/ mesnek kell lenniük, a játékosság a százalékokkal, arányokkal nem lesz elégséges (ma Magyarországon egy átlag családnak 2 millió forint a nemzeti adóssága, folytatás a 3. oldalon
