Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-12 / 10. szám
Thursday, March 12, 1998 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. A norvégoknak anyagilag is megéri Pécs békekatonái Svédek, finnek, dánok, norvégok és lengyelek élnek és dolgoznak Pécsett 1995 tele, a boszniai békefenntartó misszió kezdete óta, hogy támogatást nyújtsanak a délszláv országban tevékenykedő társaiknak. A pécsi SFOR-bázis a nemzetközi katonai együttműködés mintapéldája. A boszniai békemisszió részét alkotó Nordpol Dandárban ugyanis NATO-tagországok (Norvégia és Dánia), egy leendő NATO-tag (Lengyelország) és semleges országok (Finnország és Svédország) vesznek részt. A Boszniában állomásozóknak logisztikai támogatást nyújtanak, fogadják és továbbítják a szállítmányokat, elvégzik a szükséges anyagok beszerzését, tranzitállomásként szolgálnak a szabadságra vagy végleg hazautazóknak, illetve egyes konkrét feladatokkal kapcsolatban tantermi felkészítés is folyik a bázison. "Az északi országok nagyon sok tapasztalattal rendelkeznek az ENSZ békefenntartó misszióban történő együttműködés terén. A NATO-irányítás és Lengyelország részvétele azonban új ebben a felállásban, de a munka nagyon jól megy" - vélekedik Risto Gabrielsson ezredes, a bázis finn parancsnoka, akitől e posztot ez év elején a jelenlegi lengyel törzsfőnök, Józef Kowalczyk alezredes vette át. A 2800 főt számláló északi dandár munkáját összesen 200 fős csoport segíti a finn honvédelmi miniszterről Anneli- tábornak elnevezett bázison. A katonák kiküldetése többnyire egy vagy fél évre szól, s fél évre mindenkinek 15 nap szabadság, illetve két alkalommal 60 órás eltávozás jár. A rövidebb szabadságra utazó katonák kedvelt célpontja a város, de sokan mennek Budapestre. A boszniai munka végzéséhez szükséges alapanyagok és az élelmiszerek nagy részét helyben veszik meg, mert - mint mondják - itt olcsón és jó minőségben hozzá lehet jutni mindenhez, az ivóvíztől az építőanyagig. "Csak a finn egység az elmúlt fél évben 13 millió forintot és másfél millió német márkát költött el Magyarországon" - mondotta a finn egység vezetője Vesa Kouhia őrnagy. A katonák is az olcsóságnak örülnek leginkább, meg persze annak, hogy békefenntartóként egy békés országban dolgozhatnak. Az SFOR-misszió mandátuma ez év június 20-án lejár, de a Nordpol Dandár egyelőre nem készít terveket a kivonulásra. B iönyvek ✓ j *yarzene/ Kfflw1||®P| 1 ar film / illteit;' ?l)e meg INGYENES árjegyzékünket! H LNUBE Gifts, 217 E 86. St, Suite 244 NY. 10028 >Tel és fax: (212)794-7099 lathelység) Hétfő 11-5J0 K-P930-5Szombat 9-2 jjö™ R \ ET: http://www.blue-danube.com Most századokra eldőlhet a sorsunk Kosáry Domokos az egyetlen fegyverünkről Minden ember Janus-arcú: előre nézünk és hátra - írta századunk egyik nagy történésze, Arnold Toynbee. Század -, egyben ezredfordulóhoz közeledve egyre több embert foglalkoztat (a jelen problémáin túllépve) a múlt és a jövő, ami érthető, hiszen - Szent-Györgyi Alberttel szólva - milyen más alapra lehet a jövőt építeni, mint a múltra? Bár a naptár szerint még két év hátra van ebből az évszázadból és évezredből, sokan úgy vélik: történelmileg a XX. század már véget ért, 1989 európai eseményeivel. Az embereket mindig érdekelte a múlt és a jövő, ebben nincs semmi rendkívüli. A naptár fontos dolog az életünkben, de a történelmi folyamatok, változások, fordulópontok nem a naptárhoz igazodnak. Az első ezredforduló világ- vége-hangulata vallásos, misztikus jellegű volt. Sokan az utolsó ítélet napjának eljövetelét várták, és az emberek tömegesen bánták meg bűneiket - ami nem ártana egyébként ma sem, függetlenül a naptártól. De a misztikus hiedelmek és várakozások még soha nem igazolódtak. Az emberi fantázia szüleményeit ne keverjük össze a történelmi valósággal. Például, ha sokan nagyon várják vagy akarják, hogy az ezredforduló tájékán nagy változások következzenek be, akkor ez előidézhet olyan eseményeket, amelyek egyébként nem biztos, hogy megtörténnének. Annak idején Zrínyi Miklós a XVII. századot a magyar romlás századának nevezte. Ezt nyugodtan elmondhatjuk a XX. századról is. Éppen ideje, hogy ezt a századot s vele egy rossz korszakot lezárjunk. A történelem egységes folyamatát kétségkívül nemcsak szubjektív, hanem objektív alapon is periódusokra oszthatjuk fel. Ha nagy általánosságban beszélünk a ma- • gyár történelemről, onnan érdemes kezdenünk, hogy a középkorban Közép-Európa keleti részén önálló nemzeti jellegű államok léteztek, köztük a Magyar Királyság. Ezek a középkor végén kényszerűen betagozódtak különböző soknemzetiségű, dinasztikus birodalmakba. Magyar-, Cseh- és Lengyel- országért meg Ausztriáért három dinasztia versengett: a Hunyadiak, a Jagellók és a Habsburgok. A XVI. században az utóbbiak szerezték Kosáry Domokos meg Magyar- és Csehországot, később Lengyelország egy részét is, így a Habsburg- ház vezetésével jött létre a kelet-közép-európai soknemzetiségű, összetett monarchia. Európa keleti peremzónáján a XX. század elejéig a Habsburg-birodalom volt a legerősebb és legfejlettebb politikai és gazdasági egység. Magyarországnak azonban Mohács után csak egy része került bele, másik része az oszmán-török birodalom hódoltsági területe lett, a harmadik pedig - Erdély török vazallus fejedelemséggé vált hosszú időre. Vagyis rosszul és kényelmetlenül kerültünk be a Kelet-Közép-Európát integráló Habsburg-biroda- lomba. Ezt a rossz helyzetünket korrigálta valamennyire a török kiűzése , majd a Rákóczi-szabad- ságharc és a szatmári béke. Ezután a dinasztikus, multinacionális birodalmon belül konszolidálódott a területileg egyazon nagy keretbe tartozó, ha nem is újra egyesült Magyarország helyzete, ezáltal a XVIII. században újjáépült az ország. A XIX. század pedig alapjában véve sikeres volt nemzetünk polgári fejlődése és felzárkózása szempontjából. 1848 ugyanis annak ellenére nagy eredményeket hozott, hogy 1849-ben elbukott. A XX. század magyar történelme a kétségbeesett kísérletek sorozata, hogy az ország vezetői korrigálják, revideálják ezt a helyzetet. Ezt azonban rosszul csinálták. Igaz, hogy az első világháború utáni nemzetközi helyzetben Magyarország kényszerpályára került, de ez nem menti föl a magyar politikai elitet a felelősség alól, hogy a meglévő, bár kétségkívül kis mozgásterét nem jól használta ki - legalább erkölcsi, de részben politikai téren is. A XX. század utolsó évtizedében ott tartunk, hogy az inga megint visszalendül a másik oldalra, kettős értelemben is: Európa keleti térfeléről átkerülünk a nyugatira, s a nemzetállami pályáról az európai integrációs folyamatba. Most az a legfontosabb kérdés - kihívás - számunkra, hogy beilleszkedésünk a fejlett európai struktúrákba hogyan sikerül, mennyire tudjuk korrigálni eddigi hátrányos és kellemetlen helyzetünket, és méltányos helyet biztosítunk-e magunknak az új Európán belül. Én tehát úgy látom, ha ez a kegyetlen század, amely a magyaroknak rendkívül sok bajt, szenvedést, veszteséget idézett elő, véget ér, a következő század fejlődést és felzárkózást hoz nekünk. Ha sikerül összhangba hozni az európai integrációs folyamattal alapvető nemzeti érdekeinket, akkor a XX. században elszenvedett veszteségeink egy részét pótolni tudjuk. De ezt nem kapjuk meg ingyen, ajándékba, vagy "jóvátételként" - ezért keményen küzdenünk kell. Ma a hozzáértés, a tudás, a magas szintű szellemi érték az e- gyetlen fegyverünk ebben a küzdelemben. Jubileumi köszöntő Jubilál az ország, Zeng az induló Március Idusán Szól a harangszó Ünnepel az ország Verseket idéznek Könnyes lesz a szemük Megtört öregeknek Kokárdát feltűznek Lassan menetelnek Zászlókat lengetnek Hősöket tisztelnek! Szabadság, szerelem Perzseli lelkem Zsong tőle a szívem Égi kegyelem! Ünnepel az ország Tavasz van. lángoló Csillag jön az égen Ragyogó, csillámló Március Idusán Isten áll kősziklán Áldást hint a földre Legyen újra Béke! Ferencz Amália
