Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-05 / 5. szám

Amerikai Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ára: 75 cent VOL. LII. No. 5. Thursday, Feb. 5, 1998 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A megoldások könyve Sajnos a Hortobágy alatt nem terül el kőolajtenger, vagy a Badacsony aranylevű szőlői alatt aranyéré készle­tek, sőt még földgázból és a szennyező szénből sincs elég, viszont mindenki tudja, Ma­gyarország egy főre eső a- dóssága, - még a privatizá­ciós bevételek közeli befeje­ződése előtt is, - egyike a legmagasabbaknak a világon. Sajnos egy jó indulás, egy elfogadható pozícióba jutása az országnak is elmaradt, helyette elburjánzottak a nem- kívánatos tünetek, melynek gyomirtását ebben a 12-ik órában el kellene kezdeni a kultúrnövények javára. A variációs manipulációk kora már régen lejárt, már így is túlmarad a politikai illem határán. A túltartóz- kodások lehet, hogy szolgál­ták a szereplőket, de semmi­esetre sem a magyarság jövő­jének megalapozását. A ve­getáció nem lehet a magyar­ság jövője, pedig a jelen csupán ezt biztosítja. Semmi sem sajnálatosabb, vagy re­ménytelenebb mint egy le­tűnt, lejárt, ledicsőült ideába életet lehelni. Egy elfuserált idea vergődései, mely már először sem hangzott jól, felmelegítve csak rosszabb lehet. A jelen nem más, mint egy végképp ellehetetlenült lehetetlenség mentegetése, a rossz szellemek megidézett, de levitézlett, még mindig kóborló hadseregének arro­ganciája. Talán ma Magyar- ország az egyedüli kulturor- szág, ahol a karaván ugat és a kutyák haladnak. A magyarságnak végre fel kell fedeznie, hogy árnyék­ban nem lehet napsütés, hogy a monológ nem azonos a tettel, a mozgás a tevé­kenységgel. Történelmünkben akkor alkottuk a legjobbat, amikor tanultunk ugyan másoktól, de tudtuk hol állunk, mi vesz körül bennünket, felfogtuk, hogy mik a lehetőségeink, és alkotásainkban magunkat követtük és nem mások ideá­it szajkóztuk szolgamódra. Szembe kellett volna néz­nünk realitásainkkal, és ki kellett volna aknáznunk a lehetőségeinket akkor ami­kor ezek adva voltak. Ha már egyszer, akkor, nem kér­ték az adósság csökkentését, és a moratóriumot a kama­tok fizetésére, a privatizációt úgy kellett volna végbevinni, hogy abból legalább az adós­ság 50 százalékát törleszteni tudta volna az ország. Ez hozzáértéssel, optimális el­rendezéssekkel, és a korrup­ciók kiküszöbölésével lehet­séges lett volna. Ahogy a folyamat megtörtént minden fronton, elfolytak a bevéte­lek. A hozzánemértéssel, a könnyelmű, bűnös kezeléssel, csak az értékek töredéke maradt a magyar népnek, helyesebben az adósság csök­kentésére. Minden propagandisztikus híresztelés dacára, ahogy ezt a magyar nép a saját bőrén érzi is, az ország helyzete nagyon súlyos. A manipulá­ciók a "nettó adósságállo­mánnyal", az éves GDP-hez való százalékos viszonyával, a kamatok százalékos alakulá­saival, a tény az marad, hogy ezek a terhek - ha semmi sem történik mint eddig nem történt a privatizáción kívül -, ezek a terhek a beláthatat­lan jövőig megbéklyózzák majd a magyar gazdaság és társadalom felemelkedését. Eddig legalább mégis jelen voltak a privatizációs bevéte­lek töredékei, melyek be-be folytak a kormány kasszájá­ba, és hozzájárultak a költ­ségvetési és pénzügyi egyen­súlyhoz is. Miután ezek ela­padnak, az EU tagsággal a vámbevételek is drasztikusan csökkennek majd, a privatzá- ció csökkenésével. Az egyéb tőkeimport is megcsappan, a japán pénzügyi és gazdasági problémák is súlyosbítani fogják az ország helyzetét. Az egyéb EU kötelezettsé­gek, katonai, közbiztonság és egyéb átrendezések újabb terheket fognak rakni az or­szágra, a mezőgazdaság siral­mas állapotáról nem is be­szélve. A fejlődésre eddig is kevés pénzt fordított a két kor­mány, holott ennek az első perctől folyamatosan kellett volna megtörténnie. A fel- emelkedést kifelejtették programjaikból, holott nem­csak kiárusításból él az or­szág, ha valaha, úgy most, az elmúlt 8 évben, szükség volt és van országépítésre, leg­alább úgy mint 1242-ben. A magyar népnek keresnie és feltétlen meg kell találnia a lehetőséget, hogy meg tudja alapozni a jövőjét. Ami az elmúlt 8 évben történt, az kontárkodás volt csupán, nem sokkal több mint vásári kiárusítása a magyar javak­nak, mélyen leszállított ára­kon, elszámoltatás nélkül. Elsősorban: miután léleg­zethez jutott a magyarság, és összeszedte kompozícióját ki kellett volna aknázni a szel­lemi kapacitásokat, le kellett volna vetkőznie "mit rárak­tak" az évtizedek, és szelle­mileg a felemelkedésre kel­lett volna beállítania magát az országnak. Ezekhez meg kell teremteni az erkölcsi előfeltételeket is. Az első akadályvétel ehhez az elkö­vetkező választás lesz. Szerencsére, a magyarság a szellemi kapacitásoknak bő­vébenvan, ha nem is minden területen. Ilyenfajta szellemi kincseink: a leleményesség, találékonyság, fogékonyság, az eredményekkel járó szor- galmasság. Tudunk akkumu­lálni is tőkét és érzelmeket egyaránt. Mindig mesterévé tudunk válni azoknak az ér­telmes dolgoknak melyeket elkezdünk, (ha nincs külhoni beavatkozás, és nem enged­jük fejünkre nőni az idegen ügynököket), nem felejtünk könnyen sem, (ha nem itat­nak velünk bájitalt). Kitar­tóak vagyunk, bár nem min- digkövetkezetesek. Hazasze- retőek, ha már egyszer meg­találtuk az elveszett fonalat. Fogékonyak vagyunk az újra, ha végleg elsöpörtük az a- gyunkat megült maszlagot. Ez a sok feltételes tulajdon­ság igaz ránk, még akkor is, ha az utóbbi időkben veszí­tettünk régi fényünkből. Hisszük, hogy "oly sok ve­szély után" is képességeink közé sorolhatjuk a magunk- ratalálás képességét és az erkölcsi megújhodást is. folytatjuk Péterváry Miklós State of the Union Address Miközben krízissel teli karrierje legsúlyosabb személyi és politikai problémájával áll szemben Clinton elnök, több mint egyórára kiemelkedett az elnökséget körülvevő sötétségből, hogy az Egyesült Államot "egészségesnek" nyilvánítsa és javaslatot terjesszen elő a Sociál Security megmentésére. Clinton elnök január 27-én mondta el "State of the Union Address" beszédét a Capitoliumban. Az elnök már pár nappal úgy döntött, hogy nem fog utalni beszédében a vele kapcsola­tos vádakra, és nem is utalt. A beszéd egy politikai nyilatko­zattal ért fel, amiben több millió dolláros új kiadásokat javasolt népszerű szociális programokra, amit meg nem nevezett adó "kiutak" (tax loopholes) megszüntetéséből és több millió dollár dohányadóból fedezne. További vázlatok beszédéből: 1. Idézte, hogy a jelen generációban az amerikai gazdasági helyzet eddig a legjobb. 2. Idősek egészségüsvi bővítése. 3. Egészségügyi kutatások költségeinek növelése 4. A Medicare kiterjesztése 55 éves korra, és azok számára, akik munkájukkal együtt elvesztették az egészségbiztosításu­kat. 5. Hat év erős gazdasági növekedése által létrehozott többletet félre tenni, amíg megoldást találnak a Sociál Security közelgő fizetésképtelenségére. 6. Minimál órabér emelése. 7. Dohányzás elleni kampány, felemelni a cigaretta adóját ($1.50/pack) 8. Munkanélküliek átképzése 9. 100 000 tanár alkalmazása, hogy az 1-3 osztályok létszáma 18 diákra csökkenjen országszerte. 10. Katonai beavatkozással fenyegette Irakot. A beszédet kb. 90-szer szakította félbe, főleg a demokraták tapsai. Pár nappal beszéde után a felmérések szerint Clinton elnök népszerűsége rohamosan emelkedett. Irak feszíti a húrt Minden lehetőség nyitva áll, Irak csak az időt húzza, a diplomáciai megoldás lehetősége kétséges, Washington akár az egyoldalú katonai beavatkozásra is kész - közölte Albright külügyminiszter Madridban orosz kollégájával, Jevgenyij Primakowal. Albright nem titkolta: talán ez az utolsó lehető­ség a békés megoldásra. Az orosz külügyminiszter elismerte, hogy a helyzet nagyon kényes, de a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. Csernomirgyin orosz kormányfő szintén a békés megoldás mellett foglalt állást Davosban. Védrine francia külügyminiszter is a diplomáciai megoldást szorgalmaz­ta, de a korábbiaktól eltérőben már ugyancsak felvetette, hogy van más lehetőség is. Kinkel német külügyminiszter sem zárta ki, hogy végső esetben Bonn támogatná a katonai megoldást. Londonban Robin Cook külügyminiszter ugyancsak kijelentet­te " az iraki diktatúra továbbra is kihívja maga ellen a nemzet­közi akaratot" Oroszország így magára marad, Kína cselekvési lehetősége pedig az iraki válságban korlátozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom