Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-05 / 5. szám
Amerikai Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ára: 75 cent VOL. LII. No. 5. Thursday, Feb. 5, 1998 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A megoldások könyve Sajnos a Hortobágy alatt nem terül el kőolajtenger, vagy a Badacsony aranylevű szőlői alatt aranyéré készletek, sőt még földgázból és a szennyező szénből sincs elég, viszont mindenki tudja, Magyarország egy főre eső a- dóssága, - még a privatizációs bevételek közeli befejeződése előtt is, - egyike a legmagasabbaknak a világon. Sajnos egy jó indulás, egy elfogadható pozícióba jutása az országnak is elmaradt, helyette elburjánzottak a nem- kívánatos tünetek, melynek gyomirtását ebben a 12-ik órában el kellene kezdeni a kultúrnövények javára. A variációs manipulációk kora már régen lejárt, már így is túlmarad a politikai illem határán. A túltartóz- kodások lehet, hogy szolgálták a szereplőket, de semmiesetre sem a magyarság jövőjének megalapozását. A vegetáció nem lehet a magyarság jövője, pedig a jelen csupán ezt biztosítja. Semmi sem sajnálatosabb, vagy reménytelenebb mint egy letűnt, lejárt, ledicsőült ideába életet lehelni. Egy elfuserált idea vergődései, mely már először sem hangzott jól, felmelegítve csak rosszabb lehet. A jelen nem más, mint egy végképp ellehetetlenült lehetetlenség mentegetése, a rossz szellemek megidézett, de levitézlett, még mindig kóborló hadseregének arroganciája. Talán ma Magyar- ország az egyedüli kulturor- szág, ahol a karaván ugat és a kutyák haladnak. A magyarságnak végre fel kell fedeznie, hogy árnyékban nem lehet napsütés, hogy a monológ nem azonos a tettel, a mozgás a tevékenységgel. Történelmünkben akkor alkottuk a legjobbat, amikor tanultunk ugyan másoktól, de tudtuk hol állunk, mi vesz körül bennünket, felfogtuk, hogy mik a lehetőségeink, és alkotásainkban magunkat követtük és nem mások ideáit szajkóztuk szolgamódra. Szembe kellett volna néznünk realitásainkkal, és ki kellett volna aknáznunk a lehetőségeinket akkor amikor ezek adva voltak. Ha már egyszer, akkor, nem kérték az adósság csökkentését, és a moratóriumot a kamatok fizetésére, a privatizációt úgy kellett volna végbevinni, hogy abból legalább az adósság 50 százalékát törleszteni tudta volna az ország. Ez hozzáértéssel, optimális elrendezéssekkel, és a korrupciók kiküszöbölésével lehetséges lett volna. Ahogy a folyamat megtörtént minden fronton, elfolytak a bevételek. A hozzánemértéssel, a könnyelmű, bűnös kezeléssel, csak az értékek töredéke maradt a magyar népnek, helyesebben az adósság csökkentésére. Minden propagandisztikus híresztelés dacára, ahogy ezt a magyar nép a saját bőrén érzi is, az ország helyzete nagyon súlyos. A manipulációk a "nettó adósságállománnyal", az éves GDP-hez való százalékos viszonyával, a kamatok százalékos alakulásaival, a tény az marad, hogy ezek a terhek - ha semmi sem történik mint eddig nem történt a privatizáción kívül -, ezek a terhek a beláthatatlan jövőig megbéklyózzák majd a magyar gazdaság és társadalom felemelkedését. Eddig legalább mégis jelen voltak a privatizációs bevételek töredékei, melyek be-be folytak a kormány kasszájába, és hozzájárultak a költségvetési és pénzügyi egyensúlyhoz is. Miután ezek elapadnak, az EU tagsággal a vámbevételek is drasztikusan csökkennek majd, a privatzá- ció csökkenésével. Az egyéb tőkeimport is megcsappan, a japán pénzügyi és gazdasági problémák is súlyosbítani fogják az ország helyzetét. Az egyéb EU kötelezettségek, katonai, közbiztonság és egyéb átrendezések újabb terheket fognak rakni az országra, a mezőgazdaság siralmas állapotáról nem is beszélve. A fejlődésre eddig is kevés pénzt fordított a két kormány, holott ennek az első perctől folyamatosan kellett volna megtörténnie. A fel- emelkedést kifelejtették programjaikból, holott nemcsak kiárusításból él az ország, ha valaha, úgy most, az elmúlt 8 évben, szükség volt és van országépítésre, legalább úgy mint 1242-ben. A magyar népnek keresnie és feltétlen meg kell találnia a lehetőséget, hogy meg tudja alapozni a jövőjét. Ami az elmúlt 8 évben történt, az kontárkodás volt csupán, nem sokkal több mint vásári kiárusítása a magyar javaknak, mélyen leszállított árakon, elszámoltatás nélkül. Elsősorban: miután lélegzethez jutott a magyarság, és összeszedte kompozícióját ki kellett volna aknázni a szellemi kapacitásokat, le kellett volna vetkőznie "mit ráraktak" az évtizedek, és szellemileg a felemelkedésre kellett volna beállítania magát az országnak. Ezekhez meg kell teremteni az erkölcsi előfeltételeket is. Az első akadályvétel ehhez az elkövetkező választás lesz. Szerencsére, a magyarság a szellemi kapacitásoknak bővébenvan, ha nem is minden területen. Ilyenfajta szellemi kincseink: a leleményesség, találékonyság, fogékonyság, az eredményekkel járó szor- galmasság. Tudunk akkumulálni is tőkét és érzelmeket egyaránt. Mindig mesterévé tudunk válni azoknak az értelmes dolgoknak melyeket elkezdünk, (ha nincs külhoni beavatkozás, és nem engedjük fejünkre nőni az idegen ügynököket), nem felejtünk könnyen sem, (ha nem itatnak velünk bájitalt). Kitartóak vagyunk, bár nem min- digkövetkezetesek. Hazasze- retőek, ha már egyszer megtaláltuk az elveszett fonalat. Fogékonyak vagyunk az újra, ha végleg elsöpörtük az a- gyunkat megült maszlagot. Ez a sok feltételes tulajdonság igaz ránk, még akkor is, ha az utóbbi időkben veszítettünk régi fényünkből. Hisszük, hogy "oly sok veszély után" is képességeink közé sorolhatjuk a magunk- ratalálás képességét és az erkölcsi megújhodást is. folytatjuk Péterváry Miklós State of the Union Address Miközben krízissel teli karrierje legsúlyosabb személyi és politikai problémájával áll szemben Clinton elnök, több mint egyórára kiemelkedett az elnökséget körülvevő sötétségből, hogy az Egyesült Államot "egészségesnek" nyilvánítsa és javaslatot terjesszen elő a Sociál Security megmentésére. Clinton elnök január 27-én mondta el "State of the Union Address" beszédét a Capitoliumban. Az elnök már pár nappal úgy döntött, hogy nem fog utalni beszédében a vele kapcsolatos vádakra, és nem is utalt. A beszéd egy politikai nyilatkozattal ért fel, amiben több millió dolláros új kiadásokat javasolt népszerű szociális programokra, amit meg nem nevezett adó "kiutak" (tax loopholes) megszüntetéséből és több millió dollár dohányadóból fedezne. További vázlatok beszédéből: 1. Idézte, hogy a jelen generációban az amerikai gazdasági helyzet eddig a legjobb. 2. Idősek egészségüsvi bővítése. 3. Egészségügyi kutatások költségeinek növelése 4. A Medicare kiterjesztése 55 éves korra, és azok számára, akik munkájukkal együtt elvesztették az egészségbiztosításukat. 5. Hat év erős gazdasági növekedése által létrehozott többletet félre tenni, amíg megoldást találnak a Sociál Security közelgő fizetésképtelenségére. 6. Minimál órabér emelése. 7. Dohányzás elleni kampány, felemelni a cigaretta adóját ($1.50/pack) 8. Munkanélküliek átképzése 9. 100 000 tanár alkalmazása, hogy az 1-3 osztályok létszáma 18 diákra csökkenjen országszerte. 10. Katonai beavatkozással fenyegette Irakot. A beszédet kb. 90-szer szakította félbe, főleg a demokraták tapsai. Pár nappal beszéde után a felmérések szerint Clinton elnök népszerűsége rohamosan emelkedett. Irak feszíti a húrt Minden lehetőség nyitva áll, Irak csak az időt húzza, a diplomáciai megoldás lehetősége kétséges, Washington akár az egyoldalú katonai beavatkozásra is kész - közölte Albright külügyminiszter Madridban orosz kollégájával, Jevgenyij Primakowal. Albright nem titkolta: talán ez az utolsó lehetőség a békés megoldásra. Az orosz külügyminiszter elismerte, hogy a helyzet nagyon kényes, de a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. Csernomirgyin orosz kormányfő szintén a békés megoldás mellett foglalt állást Davosban. Védrine francia külügyminiszter is a diplomáciai megoldást szorgalmazta, de a korábbiaktól eltérőben már ugyancsak felvetette, hogy van más lehetőség is. Kinkel német külügyminiszter sem zárta ki, hogy végső esetben Bonn támogatná a katonai megoldást. Londonban Robin Cook külügyminiszter ugyancsak kijelentette " az iraki diktatúra továbbra is kihívja maga ellen a nemzetközi akaratot" Oroszország így magára marad, Kína cselekvési lehetősége pedig az iraki válságban korlátozott.
