Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-06-04 / 22. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! VOL. LII. No. 22. Thursday, June 4, 1998 ^ ISSN 0194-7996 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 ___________Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A választási eredmények és a magyar jövő Azok akik olvassák és kö­vetik cikkeinket most már jól tudják, hogy tevékenységünk legfőbb céljának a magyar jövő biztosítását tűztük ki. Az 1998 május 24-i választá­sok eredményével egy hatal­mas lépéssel közelebb jutot­tunk ehhez a célhoz. A Fidesznek meg kell elő­legeznünk a legmesszebb menő bizalmat, félre kell tennünk az 1990 utáni évek csalódásait, és hinnünk kell, hogy a Fidesz-kormány való- raváltja mindazt amiért a magyar nép megválasztotta őket. Ehhez a tevékenysé­gükhöz nemcsak jószerencsét kell kívánnunk, de minden segítséget meg is kell ad­nunk. Megkülönböztetett figyelemmel fogjuk kísérni az elkövetkező négy év esemé­nyeit. Különösen tetszett nekünk Orbán Viktor kijelentése: "A 15 millió millió magyar mi­niszterelnöke" kérdésre, a válasza: " A magyar nemzet és Magyarországhatárai nem esnek egybe, és a következő kormány a magyar nemzet kormánya akar lenni". Hisszük, ez a kijelentés ezút­tal nem csak egy szólam lesz ezután, és még azt is hisszük, hogy most mi nyugati magya­rok is, benne foglaltatunk ebbe a kijelentésbe. Az eredményekből világo­san kitűnik, hogy az úgyne­vezett "jobboldal" könnyen, ha összefog mindig, le tudja majd szavazni a volt kommu­nistákat és csatlósaikat, vi­szont egy válságtól mentes kormánynak szüksége lenne a Kisgazdák biztos támogatá­sára is. A Fidesz szempontjá­ból ennek egy nagyon fontos meggondolásnak kell lennie. Tudjuk Torgyán Józsefet mindkét előző kormány meg­próbálta szisztematikusan lejáratni, sajnos Torgyán úr reagálásai újabb és újabb lovat adtak a támadók alá, ' pedig egyébként jobb sorsra lenne érdemes, mi úgy • hisszük Torgyán József érde­mes lenne a belügyminiszteri székre, és pártja a koalícióra. Tudjuk egy ilyen meggon­dolásnál a Fideszéknél fel­merül a kérdés, hogy az el­következő négy év alatt mi­lyen fejlemények lehetnek az MSZP és az SzDSz-el. Mi úgy hisszük mindkét párt a feledésre érdemes múlté lesz. Hisszük a bomlási fo­lyamat már meg is kezdődött és ez megállíthatatlanul to­vább folytatódik majd. Úgy véljük ennek a folyamatnak az elősegítése jót tenne a magyar nemzetnek, így rész­ben ezért, és azért is mert falhozszorításukprolongálná vonaglásukat, a jövő disszi- dens képviselőit, azokat akik­nek a kezéhez sem szenny sem vér nem tapad, majd a Fidesz fogadja be. Úgy vél­jük, hogy most már, a Fidesz elég nagy párt ahhoz, hogy ezen képviselők befolyása ne változtathassa meg a Fidesz irányvonalát. Tegyék ezt a megbékélés szellemében, egy utolsó amnesztiaként, igy csak azok a megkeményedett kommunisták maradnak majd az MSZP-ben, és a mindenáron karrieristák, az SzDSz-ben, akiknek túl sok a vaj a fejükön. Jól tudom, sőt magamat is ide számítom, nem könnyű egy ilyen lépést elfogadni I azoknak akiknek a hozzátar­tozóit ledarálták az Andrássy út 60-ban, vagy akiknek sze­retteit halálra verték az ÁVO-s kínzókamrákban, vagy a "muszosoknak" akiket remény nélkül, folyton éhező páriákként dolgoztattak éve­ken át, vagy a kilakoltatot- taknak, vagy az internáltak­nak, vagy a bányába robotol- tatottaknak, vagy a milliók­nak akiknek az élete nem ért egy lyukas garast sem. Tud­juk ezt, még megbecstelení- tésként is fel lehet fogni azok iránt akiket a ruszki tankok agyontapostak, vagy hálátlanságnak azok iránt akikemberfeletti erőfeszítés­sel küzdöttek a magyar jövő­ért, vagy érzéketlenségnek lehet felfogni azok iránt a százezrek iránt akiket kira­boltak, kiebrudaltak a hazá­jukból, és szélnek zavarták őket szerte a világba. 53 évi lidérces, megosztó, egymásra uszító, kommunista korszak után a magyar nép jövője érdekében mégis meg kell békülnünk magunkkal. Közös nevezőre kell hoznunk az egészből mit sem értő fiatal generációt, a sokat szenvedett, elöregedő gene­rációval. Akiknek viszont szenny és vér tapad, vagy egyedül vér, vagy egyedül szenny tapad a kezükhöz, azoknak ki kell takarodniuk, ki kell tisztul­niuk a magyar nép felemel­kedésének útjából. Akik pedig a magyar nép szegényes vagyonát zabrál- ták, és a magyar nép vagyo­nának eltulajdonításával e- melkedtek a magyar nép fölé, azokat teljes vagyonel­kobzásra kell ítélni és a be­folyt összegből egy második privatizációt kell beindítani. Hisszük, a második privatizá­cióból mégegyszer annyi pénz folyik majd be, mint az elsőből: legalább 12 milliárd dollár értékű forint. Péteváry Miklós Miniszter a határon túli magyaroknak? BUDAPEST. A következő kormánynak többet kell tenni a határon túli magyarok érdekvédelméért, ebben egyetért a Fidesz, az MDF és az FKGP. Mindhárom párt programjában szerepel, hogy a jövőben intézményesíteni kell a magyar­magyar párbeszédet. A kisgazdák azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a történelmi Magyarország területéről érkező románok, szerbek és szlovákok is részesüljenek pozitív megkülönböztetésben. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, hogy az EU-csatlakozás folyamatában a határon túli magyar­ság ne szakadjon le - nyilatkozott Gémesi György, az MDF ügyvezető elnöke. Ha ennek a kettős állampolgárság a feltété, akkor emellett kell voksolni Magyarország mindenkori költségvetési törvényében szere­peljen meghatározott százalékos összeg, amely pénzügyi alapot teremt a támogatáshoz - derül ki az MDF programból. A NATO május 28-án nyilvánvalóvá tett, ha kell, katonai eszközökkel akadályozza meg Milosevics jugoszláv elnököt abban, hogy kalandor politikájával lángba borítsa a Balkánt. Az észak-atlanti szövetség reméli, hogy a jugoszláv politikus érteni fog a minden eddiginél világosabb beszédből. A NATO tizenhat tagállamának külügyminiszterei szintén május 28-án Luxenbourgban minden korábbinál erélyesebb figyelmeztetést intéztek Jugoszlávia államfőjéhez, hogy ne játsszon tovább a tűzzel, és a politikai párbeszédet válassza a koszovói albán kisebbség problémájának megoldására. Az atlanti szervezet két fronton intézett kihívást Belgrádhoz. Egyrészt utasította a szövetség katonai szervezeteit, hogy vizsgálják meg NATO-erők telepítésének lehetőségét Albánia és Macedónia Koszovóval haráros részeire. A maximum 20-23 ezer fős kontingens feladata a válság továbbterjedésének megakadályozása lenne. Az atlanti szervezet azonban arra az estre tartogatja a csapatok vezénylését, ha Koszovóban valóban rosszabbra fordul a helyzet. India és Pakisztán atomrobbantásai Kísérleti atomrobbantások 1945 és 1996 között Légköri Földalatti Összesen A robbantások száma igyesült Állmok 141,0 38,0 179,0 . 1032 Szovjetunió 247,0 38,0 285,0 715 Nagy-Britannia 8,0 0,9 8,9 45 Franciaország 10,0 4,0 14,0 210 Kína 21,9 1,5 23,4 44 Összesen 427,9 82,4 510,3 2046 A Biztonsági Tanácsnak május 29-én még nem sikerült megállapodnia egy olyan határozat szövegéről, amely elítélte volna Pakisztánt, illetve az indiai szubkontinens országait felszólította volna arra, hogy írják alá az atomcsend és az atomsorompó-szerződést. Ezt Kína akadályozta meg. Az iszlámábádi kormány néhány órával az atomrobbantások után rendkívüli állapotot léptetett életbe, felfüggesztették az alapvető jogokat, és törölték a pénzváltási engedélyeket. Két héten belül Londonban ül tárgyalóasztalhoz a legnagyobb ipari hatalmak (G8) Kínával kiegészülő csoportja, hogy megvitassa az indiai és a pakisztáni nukleáris kísérletek után kialakult helyzetet. Pakisztán nagykövete Genfben, a leszerelési értekezlet székhelyén az javasolta, hogy a testűiét nyújtson segítséget a délázsiai térség stabilitásához. Atal Bihari Vadzspaji indiai kormányfő szerint a pakisztáni atomrobbantások nem jelentenek újabb fenyegetést India biztonságára, és Újdelhinek nem áll szándékában beszállni a fegyverkezési versenybe. A parlamenti vitában George Fernan­des védelmi miniszter megjegyezte, hogy Pakisztán "nukleáris pingponglabdáinak" elpukkasztásával nem lehet megoldani a kasmír i kérdést Az ENSZ főtitkára felajánlotta, hogy közvetít India és Pakisztán között. Annan azt javasolja. Újdelhi és Iszlámábád kezdjenek azonnal fegyverkorlátozási tárgyalásokat, és kössön megállapodást arról, hogy elsőként nem vet be a másik ellen atombombát. Nagy Británnia bejelentette, hogy visszahívja pakisztáni nagykövetét. Robin Cook külügyminiszter ugyanakkor közölte, hogy bár kereskedelmi szankciók várhatók Pakisztán ellen, és visszafogják a katonai együttműködéstis, a segélyprogramokat nem állítják le. A döntés az európai uniós partnerekkel egyetértésben született. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, mélységes sajnálko­zással kommentálta az indiai és pakisztáni atomrobbantásokat, és felszólította mindkét országot, hogy a lehető legteljesebb önmérsékletet tanúsítsák. A NATO beavatkozna Koszovó érdekében Amerikai Ára: 75 cent

Next

/
Oldalképek
Tartalom