Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-30 / 17. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 30, 1998 Óriás siker a Pódiumban: Gyönyörű volt a "SZIVÁRVÁNY a magyar költészet egén" Mindig újat, mégpedig izgalmas és irodalmilag értékes új anyagot nyújtani és a legjobb magyar művészi hagyományt ápolni: ez a New York-i "Magyar Színház és Művész Egyesület" jeligéje. És ez tükröződött az április 18-án a Kossuth- teremben megtartott zenés, verses és szórakoztató műsorban is. Már Nt. Cseh György ötletes, részben humoros, részben nagyon is komoly vallásfilozófiát nyújtó bevezető beszéde a kellő áhitatos hangulatba hozta, Cserey Erzsébet hálás törzsközönségét. A bámulatosan sokoldalú programot Cserey Erzsi és munkatársa Kerekes Judit vezette be. Meginterjuoltak két Amerikában élő roppant tehetséges magyar írót, Mózsi Ferenc költőt és lapszerkesztőt és kollégáját, Hargitai Péter írót, költőt és díjnyertes műfordítót. Bizony nehezebb pályafutás elképzelhetetlen, mint egy Amerikába átplántált magyarul író költőé, és ezért nem csodálkoztunk, hogy Hargitai Péterből angolnyelvű költő is lett, aki bátor, modern bővérű izgalmas verseivel - úgy a magyar, mint az eredeti angol - strófáival is elbűvölte a hallgatókat. Mózsi Ferenc, a "Szivárvány" főszerkesztője, szintén a rámenős, de mindig stílusos legjobb avantgardehoz tartozik! Meghatódtunk, amikor Hargitai Péter elmondta, hogy mit jelentett számára a magyar nyelvvel, magyar kultúrával való találkozás Pesten, a kommunista megszállás befejezése után, hiszen a költő csak kilencéves volt, amikor Amerikába vándoroltak ki. Itt kell említenünk, hogy a Passaic-i Magyar Múzeum egy pár tucat értékes régi autentikus programmal és fényképpel az 1848-49-iki magyar szabadságharc idejéből (Petőfi, Kossuth, színházi plakátok, festmények stb.) támogatta ezt az irodalmi "Szivárványt", a Kátay Mihály által csodálatosan díszített kis színpad jobb és bal oldalán ragyogtak, mint két kis külön mini-múzeum. Köszönjük a passaici testvéreinknek, és Kerkay Emesének. Már megszokta a Pódium hálás közönsége, hogy a szünet után (miközben elfogyott az egész isteni büfé) még egy csomó meglepetés várja a nézőket! Következett a New Yorkban élő magyar költők, valamint a Bostonból idelátogatott Halajkó József klasszikus gitárművész bemutatkozása. A fiatal nagytehetségű gitarista, aki egyébként a budapesti Filharmonikus zenekar tagja, mély érzéssel, bámulatos technikával adott elő Segovia és más klasszikus spanyol komponista repertoárjából, valamint egy tüzes paraguyai táncdarabot amelynek exotikus dallamai felejthetetlenek. Fisch Pál költő szívhezszoló tündéri versei és Jack Hahn író, mulatságos ironikus prózaelőadása után, melyet tapsvihar köszöntött, Varga Erzsébet briliánsán vicces esszéje következett, a mai idők "kártya" - hausserről szólt (credit card stb.) és ez a persiflage is roppant aktuális volt! Bravo! Külön gratulációt érdemel Cserey Erzsi és Kerekes Judit, egy roppant vicces jelenete, melyben Erzsi egy ambiciózus, tehetségtelen újságírót játszott, aki öt perc alatt karriert csinál. Két kitűnő komikus alakítás volt, szellemes szöveggel. Aztán Kátai Mihály, a New-York-i magyar művészet "renaissance embere" következett, egy új, a világ minden magyarnak szánt "Szózattal", a költő egy irodalmi díjat érdemelne ezért a tökéletesen előadott "1998 Talpra Magyarért, vagy "Új Szózatért"! Gratulálunk! Befejezésül Topány Ildikó énekesnő és syntetizer "wizzard" egy néhány csodálatos Petőfi verset énekelt, majd Dankó Pista melankolikus és vidám dallamait játszotta és énekelte ragyogóan és magyar parasztruhájában úgy tündöklőit, hogy meghódította a közönséget! Egyébként Kerekes Judit és Cserey Erzsi ruhái, kosztümjei is felülmulhatatlanul szépek és különlegesek voltak. Magas nívót fenntartani nehéz, de a kis "Pódium" igazgatóságának, úgylátszik évről évre jobban sikerül! Gerty Ágoston Szarvasy Mihály Volt, van és lesz... m Volt egyszer egy Magyarország, ahol sok minden rossz volt, legalábbis nekünk ittenieknek. Különben nem lennénk itt! Nem igaz? Most van egy Magyarország, ahol még messze nem minden jó, de úgy hiszem, nem(!) biztos vagyok benne, hogy alapvetően jó irányban fejlődik a szülőhazánk helyzete, legalábbis az úgynevezett "Nyugat-Európa-i" normák felé (És most had ne itt vitassuk meg, hogy az jó vagy rossz?) Otthon voltam, itthon vagyok. Gondoltam papírra vetem egy két észrevételem arról, hogy mit s, hogy láttam (én). * Előszóként, hogy legutóbb több mint egy éve voltam otthon, csupán öt napig. Most viszont két hetet töltöttem Budapesten, s 2 nap ü düléstől eltekintve, nem voltam vidéken. Nem beszéltem az "ucca" emberével. * Egy budapesti képeslap, helyett.... Hellód Otthon! Itthon vagyok, minden O.K. A reptértől a városba, akárhová elvisz egy kisbusz 1500 Ft-ért (oda-vissza 2000.-ért), míg a rokonainknak, barátainknak drága a benzin és a taxi többe kerül! Barátaimnál, Budán, a Várban lakom - varázslatos! Minden oldalról sorompókkal védik az autóforgalomtól. Történelmet hordozó kis utcánk elején a Mátyástemplom, közepén egy középkori zsinagóga, s végén egy kis barokk evangélikus templom. Az utóbbi, este halványzölden pazarlik a lenyűgözően gyönyörű, kivilágított budai városképben. Sokféle nagyon jó és jópofa étterem található Budapesten! (De az amerikai, óriási gyorskonyhai üzletláncok is mindenütt ott vannak, sajnos) A legnagyobb meglepetés, öröm, hogy mindenütt fiatal szorgos, tiszta, udvarias és segítőkész profi személyzet található. És tiszták a mellékhelyiségek, eltűnt az ocsmány, törülközőnek álcázott - vizes - vaslapni! A világ legjobb bécsi-szelete állandóan kapható a"Fa- tálban"(Pesten.A "Horváth- lban"(Budán) > több csodát próbáltam, pl. dorozsmai harcsapaprikást, ami kitűnő volt. Több, Amerikában vagy Németországban vagy Franciaországban élő ismerőssel, baráttal találkoztam, kik úgy tűnik rendszeresebben járnak vissza, mint én. Mindenki lelkes, tippeket ad. A nagy hír, hogy (végre!) épül a Nemzeti Színház! A volt Deák-téri buszvégállomás helyén. Én csak egyszer jutottam el színházba (hála kedves rokonaimnak, mert alám nyomták a páholyt). A "Művészet" c. darabot láttam, ami itt már egy éve siker. New Yorkban friss, címe "Art". Nem a művészetről szól annyira, mint a férfi barátságról. írta egy perzsa nő, ki Párizsban él. Érdekes! Egyik kedvenc kevert italom a brazil Caipirinha. Ez Európában két helyen kapható kifogástalan előállításban. Természetesen müncheni barátom Charles Schumann világhírű bárjában, és (örömmel fedeztem fel!) Budán az"Oscar"-ban Feltéve, ha Zsolt vagy Sándor keveri! Egyszer voltam csörögni. Karesz levitt a "Bahnhofba", ami egy volt raktár-pince az Eiffel bácsi Nyugatija mellett. Jól megcsinált vonathangulat, több egymást követő helység, mindegyikben más zene. Barátokkal a pécsi vásár helyett kiruccantunk Gödöllőre. A szovjet kaszárnyának használt "vadász" kastély egy része már szépen restaurált. Természetesen hangsúly Sissy-n . Jól ettünk pár percnyire a"Vadászlakban".(Ahol minden 4 vendégből egy társaságban csak háromnak kell fizetnie. Telt ház volt a Nagyházi képárverésen. A válogatás minden ízlésnek, minden pénztárcának, jó anyag. A vásárlóközönség az árvérésen vehetett festményt 4 millió Ft-ért! (Szerintem giccs, de jegyzett osztrák festőtől.) Vagy a büfében 90(!) Ft-ért finom hidegszendvicset, o- lyant, amiért régen a "Mackódba jártunk. A Magángyűjtők Galériájában a varázsos Perlrott Csaba Vilmos műveiből állítanak ki. Matisse önéletrajzában, mint kedvenc tanítványt emlegeti. Nagyon szép kiállítás! Készülnek a választásokra, de nem eléggé. Már aki. Szidják a kormánypártokat, de nem hisznek eléggé az ellenzéki pártokban. SZDSZ zászlókkal, plakátokkal s más reklám /propaganda anyaggal van tele a város, már most. Úgy mint Amerikában, de itt, erre honnan annyi pénz? Tán szentségtörés Nagypénteken üdülni menni a Balcsira, de így jött ki a lépés. Na, én kis naív, hajnali 7-kor felszállók a balatoni gyorsra. Persze, hogy elsőosztályú kupéba. Félálomból ébredve feltűnt, hogy ez nem az Orient Express. Hirtelen egy múltból szóló, kelet-európai hangulatot észleltem. Mint gyakran a New York-i földallattin. Csak valahogy más. Megcsapott a huzat, keletről. Nemcsak huzat, kifejezetten cúg volt, persze képletesen, mert őszintén szólva ha más nem, de jól volt fűtve a patinás fülke. Nem nemes patina. Viszont az enyhén koszos ablakon kívül, száguldott a gyönyörű magyar táj. Bár üres volt (lévén Nagypéntek), de munkásvonaton utaztam a Balaton felé. KALAPOS, SZEMÜVEGES ÖNARCKÉP, 1930 KÖRÜL 16 x 10 cm, vegyes technika, papír Jelezve fent: Perlrott Csaba Vilmos Két tökéletes napot töltöttem a Balaton-felvidéken egy múzeális, s gyönyörű parasztházban. A falu népe által befogadott nagyvárosi barátaim irigylésreméltó, pazar, hagyományos vidéki életet élnek itt. Jómódú, de nem flancos szinten. Beleértve a saját készítésű pálinkát, bort, gyümölcs szörpöt és más finomságokat. Mint mindig, csinosak a magyar nők, főleg egy! Még sokat mesélhetnék, de ez csak rovat, és nem regény! Ja, csak egyet még. Ami a legfurcsább, hogy mindenki "Helló"-val búcsúzik! De leesett a tantusz! Marx fivérek. Graucho. Captain Spaulding, Afrikából!" Hello, I must be going, la la la la lalla..." • ■ : Hungarian TV Magazine :: : of Queens •; Adásunk minden héten a QPl'V 57-cs cr ^tornán látható, * *; szérián este 11-12 óláig. Studiónk vállalja agyarotszágiII • • ■ • *; Videók átfordítását amerikai szisztémára vagy Liditva. ; ’ I! Érdeklődjön a 718 721-2824 telefon számon. !
