Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-23 / 16. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent VOL. LII. No. 16. Thursday, April 23, 1998 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Proakció - Reakció Már hétszáznál több jelölt indulása eldőlt BUDAPEST. Már 24 politikai szervezet jelezte részvételi szándékát a májusi parlamenti választáson, s 722 egyéni jelöltet vettek nyilvántartásba. A pártok toplistájának élén továbbra is a Független Kisgazdapárt áll 122 egyéni és 33 listás jelölttel. így - miután a szakértők kétezer körüli indulóra számítanak - az egyéni mandátumokért versengők mintegy harmadának személye már eldőlt. A jelöltek többsége negyvenévesnél idősebb, de ötvennél fiatalabb, a Fidesznél azonban a harmincasok, a MIÉP-nél és a Munkáspártnál viszont az ötvenesek túlsúlya jellemző. Akiket kormányfőként el tud képzelni a közvélemény Lezsák Sándor Magyar Bálint Göncz Árpád Orbán Viktor Deutsch Tamás Szabó Iván Kovács László Torgyán József Kuncze Gábor Magyar Gallup Intézet. 1998 Az orosz kertesztapa hazahozná a magyarokat Csecsenföldről Köztudomású, hogy hónapok óta Csecsenföldön túszok között két magyar is van. Most a napokban Magyarországon élő, orosz ajkú, a rendőrség a bűnözők fejének tartja számon azt az üzletembert, aki a kormánynak felajánlotta, hogy a Csecsenföldön tartott két magyar túszt hazahozza. Mindezért "csupán" magyar állampolgárságot kér cserébe. Kormányzati körök az üzletember személye miatt kizártnak tartják az alkut. Haldoklik az OPEC? Ahmed Zaki Jamani volt szaudi olajipari miniszter szerint 38 évvel az alapítása után haldoklik a hajdan nagyhatalmú olajkartell, az OPEC. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete a mai napig nem heverte ki az 1985-86-os nagy árzuhanást, és a kartellen kívüli sok kisebb ország ellenőrizetlen olajkínálata miatt már alig irányítható az olaj világpiaca. Az OPEC máris haldoklik, csak a kegyelemdöfés hiányzik - idézte Jamani sejk. Az OPEC bécsi válságértekezletén elhatározott 2 százalékos termelés-visszafogást túlságosan csekélynek minősítette, szerinte legalább 3-4-szer ekkora csökkentésre lenne szükség a kitermelésben. Irán már nem veszélyes Az Egyesült Államok és Irán közötti fokozatos, rendkívül óvatos közeledés előmozdításának újabb jeleként a washingtoni külügyminisztérium tompította az Iránba történő utazásokkal kapcsolatos figyelmeztétést, mellőzve azt a kitételt, amely veszélyes helynek minősítette a közép-ázsiai országot. 1948-tól a "fordulat éve" óta Magyarországon egyfolytában egy dimenzióban folynak az ország dolgai. 1956- ban természetesen ezen próbált volna változtatni az ország népe, és 1989-90-ben egy ilyen "ezúttal végleges" változtatást várt volna el a magyar nép. Proakció helyett reakció következett, pedig a proakciónak széles tere nyílott ebben az időben. Az adósság nyomasztó, fenyegető voltának méregfogait aránylag gyorsan, egyszerűen és eredményesen ki lehetett volna húzni. Lényegében csak kérni kellett volna, és indokolni, mely utóbbi még a kérelemnél is egyszerűbb lett volna. A külföldi államférfiak biztosan várták is, mivel Magyarország, ha valamelyik, lett volna legesélyesebb ország: az egy lakosra eső legnagyobb adóság volt, természeti kincsei viszont a legalacsonyabbak közé tartoztak. Azonkívűl- akkor úgy nézett ki -, hogy a trianoni szerződéssel elcsatolt magyarsággal szemben is lesznek az országnak kötelezettségei, és anyagiakban kiadásai is. Az akció, a proakció elmaradt, senki nem mozdult. Jól tudjuk, hogy Európa és a világ elég jól megjátssza- különösen most -, hogy a többmilliós kisebbségi magyarság van, nincs, vagy a fene bánja. Valójában ez csak azért nézett, (és néz) ki ilyesminek, mert ha mi magyarok nem bánjuk, miért bánnák ők, az idegenek. Az igazság köztudott volt, és most is az. Európában nincsenek még más olyan elnyomott kisebbségek, mint a magyar, és ez igy van mind a négy eredeti országban.(Szlo- vákiában, Romániában, Jugoszláviában, és Ukrajnában.) Három országban meg is szűnt a jogfolytonosság, de a magyar kormányok "nagy- lelkűek voltak", a potom néhány millió magyarral (a 15 millióból). Méltatlan lett volna foglalkozni ezzel? Talán azért volt ez igy, mert a mi embereinknél a szégyenlősség dominálóbb érzelem mint a kötelességérzet? Istenem ha egy gyékényen állunk velük, úgy meg tudjuk érteni őket: nem a- kartak hullámokat verni. Nagyobb dolgokra koncentráltak, de ezt a tevékenységet annyira nem vitték, hogy proakció váljon belőle. Megmaradtak a 15 millió magyar szólamnál, mert az jól hangzott és kis célpont maradt. Ez is egy álláspont, A problémát viszont nem lehet a jelen állapotában hagyni, Európa sem akarhatja ezt, és mi természetesen nem. Viszont, mi természetesen, mindaddig az asztalon tartjuk, amíg érdembeli megoldást nem nyernek ezek a dolgok. Ha kell 1100 évig is. A proakciónak tőlünk kell jönnie, és nem azoktól, akik ezt oly igazságtalanul, hálátlanul, tették velünk magyarokkal. Az országot ki kellett volna lendíteni az 50 éves tespedéses tévelygésből. Rögtön egy ilyen proakciónak kellett volna elkezdődnie 1990-ben, amikor a tévelygés még csak 42 éves volt. Minden évvel a tespedéses állapota az állóvíznek jobban-megmutatta a romlott állagot. Elkezdtünk kontár- kodni, nagy hanggal, kis képességgel, pontosan úgy, ahogy a kontárkodás szokásos. Nyögte az ország a nagy kamatokat, kilincselt a Valuta Alapnál és a Világbanknál, de az asztalra semmit nem tett: ezt akarjuk, igy akarjuk, mert ez a mi hazánk, ezért mi vagyunk felelősek, még akkor is, ha még egyszer ennyi pénzzel tartoznánk is. 1994-ben aztán lehúztuk a rolókat is. Manipulációkkal saját képükre készítették az alkotmány választási és parlamentáris részét. Mindkét oldalon abban bízván, hogy jó lesz nekik. Csak az egyiknek volt jó: "szakértőknek". Ez így szokott lenni a manipulációkkal, vagy bejön vagy nem. A magyar népnek nem jött be. "A szakértőkéként a "kipróbált" gárda fiókái viszont bejöttek. Ők aztán tudták, hogy hogyan kell azt csinálni, nem csoda, megvolt az alapjuk. Négy évtized tapasztalatával jól tudták mi kell ahhoz, hogy gyorsan megszedjék magukat. Vissza a régihez. Proakció? Kivezetés az ígéret földjére? Vissza a természetükhöz. Az lehet nem oldja meg ugyan a magyarság problémáit, de megoldja majd az övékét. Építsük az organizációnkat, mondták, harácsoljuk a vagyont, mert ha valaki tudja, mi igen: a pénz az hatalom, és, hogy ez fordítva is igaz. Hogy mi történik az ország" gal a jövőben? Majd megmagyarázzuk. Eddig még úgyis mindig lenyelték amit eléjük tettünk. Hol a szakértelem? Miben? Már az első fordulóban is, 1948-tól 1990-ig, egy lepusztult országot hagytak maguk után, és csak kiléptek az egészből, mintha semmi sem történt volna. Ebben a fordulóban olyan állapotban hagyják az országot, hogy semmi letarolni való nem marad utánuk. Ezúttal komplett munkát végeztek. Az adósság még mindig meg van, valamivel kevesebb u- gyan, de jóval kevesebbek a megmaradt értékek is. Eddig volt mire visszaesni, a privatizációra, most már énekelheti a magyar nép: úgy szép a szegénység ha semmi sincs. Nekik viszont mindenből bőven van: gazdag párt, szocialista ipari kamara, pártmágnás tagok, sajtó, televízió, sűrűre szőtt organizációs hálózat, beépített organizációs emberek az élet minden területén, és nem utolsó sorban a gyeplő, melyet oly görcsösen szorongatnak. Meg van minden, ami egy totális reakcióhoz szükséges. Vissza ahhoz ami volt! Az a tény, hogy az ország bajaiból egyetlen egyet sem oldottak meg, nem zavarja őket. Proakció a magyarság jövőjéért? Mire is jó az? Nézzétek ,- mondani akarnák, ha ez jól hangzana -, mi reakciósok vagyunk, vissza akarjuk hozni, helyesebben már vissza is hoztuk a levitézlett múltat. Ki mondja azt, hogy múltunk visszavetette az emberiséget évszázadokra, évezredekre? Nem kell itt változtatás, mi mindig is jók voltunk nektek, mert csak bennünket érdemeltetek. Hogy a folyamatban gyűjtögettünk egy kicsit? Csak azt az oldalt látjátok?! Nézzétek meg mennyi jót is tettünk! Itt is, ott is. Hol is máshol? Ja, akkor majd a következő négy évben, ha még~ valamit meghagytunk nektek. Péterváry Miklós
