Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-09 / 14. szám

Thursday, April 9, 1998 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Szenzáció: TRÓNFOSZTÁS! "Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangé­lium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet" (2Tim 1,10) 1849. április 14-én Debrecenben, a Református Nagytemp­lomban Kossuth Lajos felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot és ezzel együtt megtörtént a Habsburg uralkodói ház trónfosz­tása: szabadok és függetlenek lettünk. Micsoda döbbenetes érzés és hír lehetett, képzeljük csak el, sőt próbáljunk az akkoriakkal együtt beleborzongani a szenzációba! Izgalom és felfokozottság a tetőfokon: megtört az idegenek uralma fölöttünk! Már régen készülődtek rá, de sok-sok vért kellett áldozni érte és valakinek vállalnia kellett a nagy szavak kimondását és felelősségét. Kellett egy karizmatikus és hiteles vezető, akire hallgattak, s akinek egyetlen toborzó szavára készek voltak hadba vonulni. Még mielőtt mindez megtörtént volna, már egy jó évvel előtte kiadta az elnyomott és becsa­pott tömeg a követeléséseit, a 12 pontot, amelyek között a 10. ez volt: "A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk", all. pedig ez: "A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak". Isten nagy kiáltványában, a felszabadító, üdvözítő tervében az Evangéliumban mindezek benne vannak. Jézus Krisztus vérét áldozta, "karizmatikus" hiteles és előttünk járó Főpásztor a mai napig és örökké, de hallgatni kell a szavára és menni Vele a mindennapi élet csatáiba, gonosz ellenségünkkel való kisebb-nagyobb küzdelmeinkbe. Az O háborúja az Antikrisz- tussal, a halállal szemben különleges esetű. O megvívta helyettünk és érettünk a háborút, meg is nyerte, s nekünk - emberi logikával éppen fordítva van, de Jézusnál nem - a csatákat kell már csak megnyerni. Istennek van 10+2 nagy pontja, hogy életünk igazi lehessen. Tíz parancsolata. Jézus összefogja ezeket kettőbe: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két paracsolattól függ az egész törvény és a próféták " (Mt 22,37-40). És Jézus is azt akarja, hogy aki neki a vitéze, azt az ellenség parancsai ne vezessék se Isten Országán kívülre, azaz "idegen" földre, pokol irányá­ba, sem pedig idegen, azaz sátáni parancs ne irányíthassa. És azt akarja, hogy akit már hadifogollyá tett az ellenséges halál, azok a foglyok szabadon bocsáttassanak: "Nekem, az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátód az elnyomottakat, és összetörsz minden járamot!" (Ézs 58,6) Ezért hív mindnyá­junkat megtérésre, hogy győzhessünk. Most, feltámadás ünnepére készülve hadd izgasson csak fel újra a feltámadás hatalmas szenzációs híre: "Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" Csak tíz kérdezhet így, aki a győző, és nem a legyőzött. Persze, van halál. Elragad bennünket. Harcol az életünk ellen, de nincs már ereje, mert utána következik Urunk kegyelme: a feltámadás. De csak az Övéinek, aki "Jézus Krisztus jó katonája". Át kell még esni a testi halálon mindönknek, de az még nem a vég, mindenki élhet örökké, aki hisz és engedelmeskedik: "A világon nyomo­rúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a halált" (Jn 16,33b). Ugyan még színről-színre nem látunk, tehát az útját-módját nem tudjuk, de nem is az a lényeg. A lényeg ez: Jézus megfosztotta a trónjától a Halált, helyébe ült Ő, az Élet Fejedelme, Aki mindnyájunk Barátja, Jegyese és Jóakarója: "Nagy lesz Ő, és a Magasságos Fiának mondják majd: az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját: (Lk 1,32). Ámen Minden kedves testvérünknek, pártolónknak és az Egyesült Államokban tartózkodó honfitárunknak, igazi, áldott és reményekey ébresztő húsvéti Feltámadási ünnepet kívánok a 69 utvai Református Egyház vezetői és ragjai nevében Cseh György lelkipásztor Peace Be With You. Wishing you a Blessed and Happy Easter. * WILLIAM PENN ASSOCIATION Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Rd„ Pittsburgh, PA 15233 Phone:(412) 231-2979 or 1 -800-848-PENN (7366) FAX: (412) 231-8535 Húsvéti harangok A húsvéti nyúl egyszerre két könyvet is hozott a hús­véti ünnepekre. Szól pedig e két könyv közel ezer év templomépítéseiről, pusztu­lásairól, fölégetéseiről és az újjáépítésekről, elnémult és újra öntött harangokról, a harang szaváról, emberek hitéről, örök eszmények szol­gálatára és foglalatára épült falakról, boltozatokról, oltá­rokról, nem szűnő istenkere­sésünkről. Az ember, mióta világ a világ, soha hívságokkal meg nem elégedett, soha bele nem törődött szükségbe, nincstelenségbe, soha gaz­dagság vagy pompa ki nem elégítette, mert lett légyen keresztény, zsidó vagy moha­medán, mindig az élet értel­mét, megtartó eszményeket keresett. Az ember, akár gyakorolta, akár megtagadta hitét, istenhívő volt vagy is­tentagadó, végül mindig a Bibliához nyúlt, odamenekült az oltár elé vagy a zsinagógá­ba, vagy cipőjét levetve némán a mohemedánok me­csetjébe. Mert hit nélkül élni talán lehet, de meghalni már nem lehet, elrontani mindent lehet, felperzselni mindent lehet, népeket is lehet szer­teszórni, lehet egymás torká­nak esni, lehet egész orszá­gokat, országrészeket fölpré- dálni. Csak hit nélkül ezt a siralom völgyét nem lehet elviselni. Ilyen üzeneteket hozott szent iszákjában, a fekete barázdákon át, a zöld határ­ral mit sem törődve a húsvéti nyuszi. Szülővárosom templomai­ról is sok mindent kiolvas­hatnék, ami e két könyvben leírva nincs. Látom benne szüleim fényképét, amelyet Miklós Jutka holnapos költő készítette, aki civilben fotog­ráfus, "fényképíró" volt; látom anyámat, apámat, nagymamámat a Barátok (ez az egykori ferences rendház­ról vette a nevét) temploma előtt, ahol minden vasárnap déli fél tizenkettőkor kezdő­dött a "szagos mise". Kiolvas­hatnám Lajos bácsi Brösztel Lajos várad-olaszi plébános­nak nem csupán a puszta nevét, hanem hangos rekont- ráit is, amelyekkel nagya­pámat fenyegette a híres­neves "alsós" kártyapartikon. Kiolvashatnám szinte nagy­mamám halk lépteinek ne­szét, amint halad a Ritoók Zsigmond utcából litániára, a fő utcán keresztül a mizeri- ek patikájával szembe, a Ba­rátok temploma felé. A pre­montreiek templomhajóját nézve kiolvashatnám a titkos gimnáziumot is, mert öten, váradi fiúk titokban tanul­tunk a gödöllői magánvizs­gákra a betiltott premontrei tanítórend "iskolájában", amely - szülői konspiráció - hónapról hónapra változott. bérbe vett bútorozott szoba volt. Az igazi üzenetet, a le nem írt sorokat mégis a harangok zúgatják, kongatják felém, amint a húsvéti ajándékokat lapozgatom. A harangok nem szólhatnak ugyan e la­pokon, szobám csendjében, még a lélekharang sem zen- dül meg finoman és keserve­sen a szétdúlt régi Várad- olaszi temetőben. Csak szellemhangjaik szállnak, üzenektől roskadozva, fárad­tan felém. S ha egyszer megkondulna, zengeni kezdene, e meggyö­tört, bús táj felett szétterül­ve, minden harang, a szomo­rú Duna-völgye minden Is­tent kereső hangja, lélegzet- vétele? Ha a váradi Szent László-te mplomnak a brassói szász evangélikus Fekete templom felelne, a kolozsvá­ri Szent Mihály-templom nak a prágai Szent Vitus-székes- egyház? S a pozsonyi Koronázó templom harangja nem csupán szlovák szomszé­dainknak szólna, hanem ma­gyarnak, ruszinnak, ukrán­nak, németnek is, még a megmásított nevű cipszerek- nek is? S ha a budai Mátyás­templom az istenkeresés szépségét és nagyságát üzen­né meg a román szegénység­nek vagy a váradi "holdas" templomnak? S ha az írói folytatás a 9. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom