Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)

1997-09-18 / 34. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Ideális vágányok, avagy a mellékvágányok ideája Már elemi iskolában is közös nevezőre hoztam közös nevezőjű számokat, ezt a passziómat még ma is gya­korta alkalmazom: a két u- tolsó választott kormányt is előszeretettel hozom közös nevezőre, vagyis összecsa­pom őket. Nem szereplői szempontból, hanem lénye - giségből, mert több bennük az azonosság, mint a külön­bözőség. Oh, jól tudom, nagyon sokan vehemensen tiltakoz­nának ez ellen, hogy ez nem így van. de már ez egy régi rossz szokásom, hogy nem a külsőségeiről ítélem meg a dolgokat, hanem az eredmé­nyességeikről. Mindig hittem, hogy a di­rekt megközelítésnek nincs párja, még akkor sem, ha a kása forró, vagy nagyon for­ró, mert ez a tény nem vál­toztat a kása végső ehetősé­gén. 1991-ben mindenki min­denütt verte a vasat Erdé­lyért, és az elszakított ma­gyarságért általában, a vá­lasztások után - talán bein- tésre - egyszerre mindenki elhallgatott. Ilyen beintés létezik, én tapasztalatból is tudom, bár ilyen alapvető dolgokban nem lehet "acco- modáció", mert más a barát­ság országok között, és me­gint más az egyoldalú barát­ság vagy a magyar testvé­reink cserbenhagyása. Ennek a cikknek nem célja az ujjal mutogatás, hogy hogyan és miért volt Trianon, még a méltatlanság és igaztalanság sem, de a magyarság helyzete megol­dásra vár már több mint 70 éve. Aztán jött a szomszédos köztársaságokban élő ma­gyarságról a világraszóló idea, az alapszerződés, azon a címen, ha már nem kapunk egy szelet kenyeret, menjünk a morzsákért! Ezt a fantasz­tikus ideát elmélyítettük azzal az olcsó kiutas magya­rázkodással, hogy az Európai Unióban úgyis eltűnnek majd a határok. Mikor? Hogyan? Buta kérdések. Hogy akkor majd roncsok lesznek az elszakított test­részei a magyarságnak, az már túl érzéketlen témakör lenne a szomszédos köztársa­ságokkal szemben. A mai Magyarországon ilyesmiről nem való beszélni. A tény az, hogy ők már is roncsok. Roncsokemberi méltóságuk­ban, roncsok anyagiakban, roncsok iskolahálózatukban, roncsok alkalmazkodó, meg' alázó emberi magatartásuk­ban, roncsok reményeikben, álomnélküliségükben. Sorol­jam még? Csak tessék el­menni most (és nem előző rezsimek idejében), és látni fogja, hogy a rendőrök gép­pisztollyal sétálnak még egy olyan csendes városban is mint Gyergyószentmiklós. Csak azért, hogy fű se nőjön. Tessék elmenni "Sovátára", ahol a magyarság a fű alatt sétál, vagy a Gyilkos-tóhoz, ahol a románok választott helyeken pollutálnak, míg az ottani magyarság a tó perifé­riáján csendben meghúzza magát, vagy Kolozsváron, ahol a vonaton a barátodat, a magyar szerelvényen dur­ván kioktatják, hogy ne lép­jen fel a vonatra búcsúzkod- ni. A változtatásnak most van az ideje, és nem csak Erdélyben, de a Felvidéken, Kárpátalján és a Délvidéken is! Önrendelkezés a megol­dás! Hadd hibáztassák a magyarok saját magukat, ha már egyszer még az elnyo­mást sem élvezik. Otthon gazdasági vonatko­zásban eladunk és behozunk, keveset építünk és még keve­sebbet termelünk. E sorok írója 3 hónapot dolgozott éjjel-nappal egy magyar lánnyal, hogy Magyarország­ra irányítsa a világ legna­gyobb vállalatait. Csak a papír és az írógépszalagok 10 ezer dollárba kerültek. Sze­retném mondani, hogy meg­érte, de nem lenne igaz. Mi termelésre gondoltunk, mert enélkül az országnak nincs jövője. Az adósság rendezése egy előfeltétele lett volna a to vábbi folyamatoknak, de egyik kormányban sem volt elég bátorság, elkötelezttség a magyarság jövőjének érde­kében. Voltak mesék hitelek elveszítéséről és egyebekről, de egy lengyel miniszterel­nök, aki pénzügyi zseni stá­tuszt nem igényel magának, meg tudta csinálni. A mi embereink kificamított babé­rok után mentek. Ez most már nehéz lesz így, de vala­mi enyhítő megoldást találni kell. Még mindig vannak opciók, ha ezek nem is a leghatékonyabbak. A magyar bankrendszer bizonyos sikerek ellenére, sok tekintetben mellékvágá­nyon halad. A bankoknak nyújtott mentőövek költsége­sek lehetnek és üzleti érte­lemben demoralizálóak: miért dolgoznának eredmé­nyesen a bankok, ha bármi­kor ott van a feneketlen kút. Az állam maga felszippantja a hitelek 33 százalékát is, ahelyett, hogy ezek a pénzek az országépítést és privatizá­ciós célokat szolgálnák. A magyar vállalatoknak verse­nyezniük kell a kormánnyal hitelekért, így a kormány maga űzi őket külföldre bi­zonytalan forrásokért, holott éppen a kormánynak kellene ezeket biztosítania. Ez a kéz a kézben kapcsolat, bankok a meghitelezett állammal, jövedelem és ingyen biztosí­tás az államtól a bankoknak, pénzébe fog kerülni a ma­gyar népnek most, és költsé­ges lesz a gazdasági fejlődés­ben a jövőben. A kormány bábáskodik egy olyan általánosan elfoga­dott, beletörődött hiedelem be, hogy korrupció és bűnö­zés integrál kompozíciója a demokráciának vagy kapita­lizmusnak. Pedig ez egyálta­lán nincs így, mert az ellen­kezőjére van példa. Ahol ez így van, ott más okai vannak a korrupciónak és bűnözés­nek. Mégpedig kormányzati társadalmi, etnikai régiós, történelmi és egyéb problé­mák. Egy mégis biztos: sem társadalmat, sem gazdaságot, sem hatékony jogrendszert nem lehet építeni egy kor­rupciós, bűnözéssel mételye - zett környezetben. pjyj Albright külügyminiszter Jeruzsálemben Madeleine K. Albright amerikai külügyminiszter koszorút helyez el a jeruzsálemi Yad Vashem emlékműnél. Közel-keleti látogatása alkalmával találkozott Netanjahu izraeli elnökkel, valamint Arafat palesztin vezetővel. Tárgyalásai egyelőre nem végződtek eredménnyel. A volt külügyminiszter terve Henry Kissinger volt külügyminiszter szerint az izraeli­palesztin rendezési erőfeszítések keretéül szolgáló oslói megállapodás már kimerítette lehetőségeit, és az előremozdu- lás érdekében nem a korábbi, befulladt megbeszéléseket kellene felújítani, hanem új tartalommal és szerkezettel megtölteni az egész tárgyalási folyamatot. A volt külügyminiszter kifejtette, hogy az elaprózott, lépésről-lépésre történő megközelítés már elavult és haszonta­lanná vált. Négy pontban jelölte meg a tárgyalási folyamat lehetséges fő témaköreit és irányait:- Izrael végső határainak kijelölése és az izraeli csapatok visszavonása az új vonalak mögé.- A szuverén palesztin állam Izrael általi elismerése.- A Biztonsági garanciák Izrael számára.- Izraelnek bele kell egyeznie, hogy a végső rendezést szolgáló tárgyalások ideje alatt nem tesz semmilyen lépést a satus quo megváltoztatására. Népszavazás Magyarországon BUDAPEST. A kormány nyilatkozatban fejezte ki meggyőző­dését: a koalicíós pártok frakciói az ellenzék késleltetési kísérletei ellenére megteremtik annak feltételeit, hogy a NATO-csatlakozást is érintő népszavazás 1997. november 16- án megtartható legyen. DV-99 Vízum sorsolás 1997 október - november 24 Részletes tudósítás a következő szept. 25-i lapban ..i t VOL. LI. No. 34. Thursday, Sep. 18, lay7 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003

Next

/
Oldalképek
Tartalom