Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-12-18 / 47. szám
10. Amerikai Magyar Szó Thursay, Dec. 18, 1997 Karácsonyi marathon Nagy Ábrahám Amióta a nyugati hemiszférán élek j mint emigráns, figyelemmel kisérem a karácsonyi előkészületek külső megnyilvánulásait s azt tapasztalom, hogy minden évben előbbrehozatal van. Nyilván azért, mert a kereskedelem kisajátította ennek a valamikor benső- I séges szép családi ünnepnek erkölcsi funkcióit, s a profitszerzés érdekében, időnap előtt el kezdi szugerálni a vevőt, hogy felhalmozott áruját eladhassa, minél több pénzt csikarjon ki a zsebekből, ami legtöbbször sikerül is. Mégcsak rossz néven sem lehet ezt venni tőle, ez a business természete. Ez az eljárás mi máshoz, mint a New York-i marathoni fútóversenyhez hasonlítható, ahol sokezer résztvevő áll rajthoz, várva a beintésre, hogy elindulhasson a nem lebecsülendő távot leszaladni. Minden egyes résztvevő tisztában van az útiránnyal és a célponttal is, ahova be kell érkeznie. A karácsonyra való felkészüléshez a "beintést" a business adja meg. A TV-csatornák és a rádió-állomások, valamennyit az üzlet szponzorál, karácsonyi tárgyú műsoraikkal felkészítik az embereket (nem az ünnepre), a vásárlásra. A vevők ellepik az üzleteket, kezdetét veszi a karácsonyi "csúcsforgalom". A traszba esett vásárló, a heti keresetéből élő család nemegyszer képességein felül költekezik. Ha nincs pénz, kéznél van a creditkártya, nem is számolva azzal, hogy a hitelre vásárolta- kat egy nap majd ki kell fizetni. De ilyenkor legtöbbnek karácsony vigíliájára összpontosul figyelme, nem ér rá mással törődni. Már régóta szemtanúi vagyunk: karácsony szelleme annyira elvilágiasodott, hogy valamikor az esztendő legimpozánsabb egyházi ünnepének előkészületeibe alig találni olyan motívumot, ami az ünnep eredetére, a Megváltó születésére utal. Ez a magyarázata annak, hogy legtöbb fiatal nincs tisztában, mit is ünnepel karácsonykor. Régen, amikor az egyházaknak nagyobb volt a befolyása a tömegekre, az emberek többet kaptak ettől az ünneptől: belső támaszt, erőt az élet megpróbáltatásainak elviseléséhez. Még ennek a századnak a derekán a mitológiai Mikulás divatban volt. Az este kikészített gyermeki cipőkbe ajándékot tett. De csak a jó gyerekeknek dukált. Ez volt a nyitány, ettől kezdve a karácsonyra való felkészülés jegyében teltek a napok. A római katolikus vallásúak az adventi hetek liturgiáin vettek részt, ami lelkileg felkészítette őket a karácsonyra. A karácsony előtti hetekben voltak a disznóölések a házaknál. Ezek rituálé szerűen zajlottak le attól kezdve, hogy a hentes a hajnali órákban megérkezett, hogy leszúrja és trancsirozza a disznót. Mi gyerekek az ágyban kuksoltunk, fejünkre húzva a takarót, fülünket bedugva, hogy a disznó visítását ne is halljuk. Sajnáltuk. Aztán a perzselést az ablakból néztük végig, amint a szalmalángok nyelve szikrázva a magasba csapódott a koromfekete disznó fölött. A kalács sütéssel lezárult az előkészület. Mindez a múlté. Korunk fiatal nemzedékét a türelmetlenség jellemzi. Valamilyen atavisztikus kényszernekengedelmesked- ve szeret elébe vágni a dolgoknak. A naptár nem érdekli. A kandallóban előbb égeti le a tűzet, még mielőtt a vendég megérkezne. Nála az ünnepekkel is ez a helyzet, mire elérkezik már régen túl van rajta. Anakronizmusban szenved. így aztán nem kap semmit az ünneptől, s úgy érzi becsapták. Mi, akik régi karácsonyok vigíliáit dédelgetjük szívünkben, csak sajnálkozni tudunk rajtuk. Pedig a karácsony ma is sokaknál nagy ünnep. Egy kedves ismerősöm írja: "Munkaidő után kell járjam az üzleteket, mert jönnek az ünnepek. Unokáink vannak és náluk nagy ünnep a karácsony, sokat kell rá készülődni...." _ T Nagy Abraham "Krisztus Urunknak áldott születése" Iván Sándor, felesége és unokái körében A Karácsony, a béke és a szeretet ünnepe, csodálatos erőt és összetartást varázsol az emberi szívekbe. Talán ötven - hatvan évvel ezelőtt e szent napoknak még nagyobb volt a hatása az emberek egymás iránti viselkedésére, hiszen akkor még nem a vagyon, a démon uralta az emberek lelkét. A rozsnyói járás Jablonca község - szülőfalum - a világ legszebb és legvonzóbb települése, tiszta erkölcsű, mindenkit tisztelő, becsületes lakosaival. Amikor hóval volt beborítva a házak kéményeiből osonó füstfelhők, petróleumlámpák tompa fényei, a kályhákban égő és világító bükk és tölgyfák lángjai, pattogó tüze melege árasztásá- val kellemes előjelzése volt a közelgő várva-várt ünnepeknek. Bátyámmal - most Ha- miltonban él - kézi szánnal igyekeztünk minél több tüzelőt készíteni a kemény télre, a szomszédos Zsuzsi néni ezt a hátán hordta. A gerendás, földes házakba, a fehérnép az ablakok közötti résekbe erre a célra készített párnákat rakott, hogy a fagyos hidegből minél kevesebb jusson a ház belsejébe. Házunkban, ahogy a magyarlakta falvakban tipikus, a karácsonyfa a padlásra volt akasztva, erre aranyozott dió, alma, szaloncukor helyett a papírokba bobajka (doboska), papírdíszek, néhány gyertya és fényszóró, a fa alatt ici-pici, de annál kedvesebb szerény ajándék mindenkinek. Én 28 hónapos voltam, a- mikor édesapám a tengerentúlra ment szerencsét próbálni, majd tíz éves koromban Csécsre kerültem a nagybátyámhoz, de Karácsonyra rendszeresen hazajártam é- desanyámhoz és testvéreimhez. Ez volt az igazi öröm, a szeretet találkozása. A ház padlásán nassoltunk az a- szaltszilvából, cseresznyéből, almából és körtéből, nagyon ízlett a káposztában levő birsalma, szinte vártuk az ünnepek előestjén a mákoskukoricát - amit sajnos, most már nem csinálunk. Külön élvezet volt a fiatalság számára a szánkózás a Gocso-kertben, a fináncok segítségével hóból ló, kályha és ember készítése a Gecs kertben. A holdvilágos esteken nagy lovasszánt húztunk ki a község elején levő parti hídra, ahonnan fiúk és lányok zsivajogva ereszkedtünk le a község közepére. S ha ezen szeretet ünnepek előtt a rokonok és jó ismerősök sertést vágtak, akkor bizony este mentünk az ablak alá tepsit verni, amelyre aztán a háziak egy kis "disznóságot" adtak. Említettem a fináncokat, akik az államhatár védelmére voltak hivatva, s a községben felépült laktanyában laktak. Többnyire csehek voltak, de volt közöttük szlovák és egy magyar is. Velük kapcsolatban készült ez a megható karácsonyi történet. Akkor a községben - most is - csak magyarok laktak, közöttük a pár cseh és szlovák fianánc. Nem volt nézeteltérés sem közöttük, sem közöttünk, nagy barátságban viseltettünk egymás iránt. Mint most - lent nincsen az egyszerű emberek között semmi vita, ezt csak fent a politikusok csinálják. A fináncok szinte elvárták, hogy a tavasz közeledtével vigyünk feleségeiknek hóvirágot, később ibolyát, amit mindig édességgel jutalmaztak. Ezek a határőrök a karácsonyt külön előkészülettel várták. Módjukba volt, nem voltak pénz hiányában. Nagy karácsonyfát állítottak a földtől a padlásig, teli cukorral és csokoládéval, alattuk rengeteg ajándékkal. Persze nem ingyen! A lányokat és fiúkat már előre "agitálták", ugye eljöttök kántálni? Engem valahogyan a Zófali finánc különösen kedvelt s magukhoz hívott, tanítsam meg őt és családját a karácsonyi énekre: "Krisztus U- runlőiak áldott születésén" és az "Istennek szent angyala". Ugyanis az "Ó néma éj, szentséges éj" éneket szlovákul tudták. Amikor a szent estén elmentünk hozzájuk kántálni, minden lakás előtt az éneket külön kellett énekelni. Aztán csak megkérdezték - hányán vagytok? S már hoztak annyi darab kalácsot, süteményt, pipíst, csokoládét. Az én csapatomat - öten voltunk - Zófali finánc behívott a lakásába leültetett, szembeültek a család tagjai, kezeikben az ének szövege s azt mondja a családfő - most pedig veletek együtt mi is el szeretnénk énekelni a Krisztus Urunknak áldott születésén. Igaz. akkoriban még nem volt nyelvtörvény az államnyelvről, mint - sajnos - most nálunk van. Háromszor is elismételtük s talán akkor mint gyerekek még nem is érzékeltük a meghatódást, az emberiség együvé tartozását - Krisztus által. Persze az ajándékoknak nagyon örültünk. Vajon eljön-e egyszer az idő arra, hogy a világ minden népe és minden embere együtt érezzen és együvé tartozzon békességben és szeretetben - Krisztus által? Sajnos 1944 karácsonyán nem voltam itthon, akkor Jablonca a román hadsereg katonai megszállása alatt volt. Mint édesanyám mesélte, a harcok karácsonykor elnémultak s egy román katona a református templom orgonáján játszotta az "Ó néma éj, szentséges éj" című éneket. Azt hiszem ez is megható volt. Iván Sándor Kassa Kellemes ünnepeket Boldog 1998-at kíván MAUTNER MIMI (Snáiujjr 3L. I Kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván jSßp Dr. Salamon Tibor- 225 E 79 St. New York, N.Y. 212-737-3586 - „
