Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-12-11 / 46. szám
Amerikai Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Mit vártunk volna a Világ magyarságának összefogásában? Nem sokat. Azoktól akik idegen zsoldba szegődtek, és összefogtak a még el nem fogyott magyar nép ellen, azoktól valóban nem várhattuk a magyarság összefogását. Nem mintha ez egy új tünet lenne a világban, de még így is furcsa, hogy azok akiknek a lelkén szárad a magyarság egy részének kiüldöztetése saját hazájából, éppen azok akarják rátenni a bűnbilincset azokra az emberekre akiknek, - normális emberi felfogás szerint -, akkor nem lehetett mást tenni, mint önként, de még így sem veszélytelenül, nyakukba venni a világot. Gyökértele- nül, kevés reménnyel csupán, de ki kellett térniük ezen mesterkélten felbőszült percemberkék útjából. A menekültek százezrei otthagyták szegénységüket, ebek har- mincadjára, sokszor közvetlen üldöző, csaholó ellenségeiknek. Ezeknek más érdemük nem volt, mint visszaállítani az idegen hódítást, és a folyamatban megtömni zsebeiket. Kiszolgáltatták a magyarság érdekeit, hogy saját maguknak ezáltal előnyt szerezzenek. Persze változtak az idők, ezért, - és nem másért -, változott a taktika is. Most már nem nyílt kinyilatkozásokkal folyik a kirekesztés. Már újabb keletű kirekesztésre, újabb megosztásra nincs is szükség, most már csak meg kell tartani azt amit akkor olyan jól megalkottak, "deviza külföldi", "elhagyta az országot", "jól megy neki; hazajönnek prédikálni; hazajönnek dicsekedni; miért mentek el?" Megy ez így is, bizalmatlanság, lejáratás, méltatlanság keltésével. Talán úgy lehet otthon legjobban felismerni, hogy a régi rendszer kiszolgálója volt-e valaki, hogy gyűlölettel viselkedik-e az illető a volt áldozatokkal szemben. Ugyanis, - szintén nem új dolog -, ha valaki rosszat tesz másnak, a fonák érvelés úgy megy: gyűlöld az illetőt, annál az oknál fogva, hogy az áldozatnak úgyis elég oka van gyűlölni téged. így jobb ha már előre visszagyűlölöd a sértettet. Nem mi, - volt menekültek -, vagyunk akik nem tudunk felejteni. Felejteni? Felejteni sohasem lehet, de megbocsátani igen. Azonban hogy lehet megbocsájtani azoknak akikben nincs megbánás? A kengyelfutóknak, akik, volt mestereik halála után, a kengyelfutás után, lóra ültek, és egy képtelen metamorfózissal megpróbálnak a magyarság közvetlen mesterei lenni. Ilyesmi még az angyaloknak is irritáció és provokáció lenne. (Gondoljunk csak Lucifer kiűzetésére). Nem lehet őket lekaparni a színpadról, kilenc életük van, és ez még csak a második. Mi már első időktől meg- bocsátóan látogattunk haza, még azt is lenyeltük, amikor vízumot kértünk, hogy a "cu- cilizmusról" az írástudatlanok kioktassanak bennünket. Legtöbben valamilyen formában folytonosan támogatjuk nemcsak hozzátartozóinkat, barátainkat, hanem ezáltal és más úton Magyarországot is. Hiába, minden hiábavaló! Ránk kiabálták, verd meg Sztálin. Mi azóta is kaszton aluliak vagyunk, u- gyanúgy ahogy - akármi történjen is -, ők kaszton felüliek maradtak. (Az élet és főleg a halál urai). Egyszer és mindenkorra kijelentjük: ő miattuk jöttünk el. Kínzókamrákat jártunk meg, vagy éveken át kényszermunkán épp hogy éhen nem haltunk. Mi akik "disszidáltunk", mert ezrek igenis éhenhaltak, és más okokból emberek ezrei haltak országszerte. Azok is eljöttek akiknek a jövőjükben ilyen kilátások voltak, elmondhatjuk ennek dacára szinte minden külföldön élő magyar akárhogyan is megy itt vagy ott a dolga, inkább Magyarországon élne, mint bárhol is a világban. Ez a vágyvalameny- nyiünkben él valahol mélyen, a szivünk táján. Ideje lenne végre rendezni közös dolgainkat. Mi a sértettek, már rég megtettük az első lépést. Azoknak akik ártottak nekünk már sokszor alkalmat adtunk a bocsánatkérésre, sőt, túlontúl nagylelkűen, megelőlegeztük őket. Bocsánatkérés nélkül is, - eddig tartóztattuk magunkat, mialatt a másik fél egyre szemérmedé nebbül és fokozatosan kihívóbban viselkedik. A kihívó viselkedést mi nem feltétlenül a velünk szembeni viselkedéssel mérjük, de, inkább, a magyar nép jövőjének elherdálásával. Ha már nekünk ezek ilyen sorsot szántak is, azt viszont nem nézzük tétlenül, hogy a magyarnépnek is, általuk, ilyen sors jusson osztályrészről. Sem kapzsiságból, sem tudatlanságukból kifolyólag. Nem tudják befejezni, nem tudják letenni a tógát. Sőt a bárdot sem, az "eszméletlen" kombinációkat sem. Jól megjátsszék, hogy nem róluk van szó, és mesterien el tudnak vegyülni egymás között. Csupán a magyar nép javára képtelenek működni. A kisebbségi magyarság is egy kénytelen - kelletlen teher volt számukra. Agyukat, lelkűket soha nem é- rintette a magyar szolidaritás érzése, így elhatározták, hogy rövid úton "meg is oldják", az egészet. Sőt egy lehetetlen fintorral még elismerést is vártak volna ezért, holott egész tevékenységük a magyarság összefogása anti- tézise volt. Minden lépésük a külföldi magyarság külföldie- sítésének véglegesítése, a kisebbségi magyarság magára hagyása volt. Az ártalomnak ez a terve aktualitásában az ártalomnak egy globális terve volt a magyarság jövőjének lehetetlenné tevésére. Nehéz elhinni, hogy mindez a tudatlanságnak köszönhető csupán. Az egyik szereplőjük mondta: Mi baj van azzal, ha fogy a magyar? Hadd fogyjon! Hat millió elég erre a területre, sőt ideális is. Ha Erdélybe látogatunk, látjuk, hogy országnyi területen élik megnyomorított, természetellenes körülmények között,életüket a székelyek. Ha elegyedünk velük, megtudjuk, sokan szerencsét próbáltak már Magyarországon, és kiábrándultán tértek vissza. Tény az, hogy a románok a mai Magyarországon nagyobb sikerrel egzisztálnak, mint a székelyek és az erdélyi, vagy más kisebbségi magyarok. Lehet ez közöny, érzéketlenség, részvétlenség csupán, de az biztos, hogy a rendszer tevékenysége minden porcikájával ellenséges nézeteket és környezetet teremt a kisebbségi magyarsággal szemben. Mindez igaz a felvidéki magyarokra is. Ezt könnyen megtudhatjuk itt New Yorkban is, ahol sok az illegális felvidéki magyar, mert nem tudják megszerezni az üldözött, menekült státuszt. Pedig egy tömbben élő közel egy millió magyarra és az ott élő szórványmagyarságra okkal érvényesnek kellene lennie a menedékjognak. Mit tett a magyar kormány a megkülönböztetések és üldözések felfedéséért? Vagy egy ilyen hullámverés sértené Meciár érző, rokonlelkét? Vagy csak egyszerre szégyenlőssé váltunk? Hol van a itt a régi vitézség? Kárpátalján emberi körülményekre alkalmatlan helyzetben él a magyarság. Milyen tevékenység folyik az érdekükben a kormány ré- . széről? Szegények eleget szenvedtek már 1945 óta az elhurcoltatásokban és a gyilkolásokban. A délvidéken pedig háború, rátelepülések, kiszorítások folynak. Vette-e a kormány a fáradságot, vagy bátorságot, hogy csak legalább felmérje a károkat? Vagy felemelje szavát a folyamatos elnyomások ellen. Pedig a szerbek vitathatatlanul újkori jövevények a Délvidéken. Hazájuk 400 km-rel délre volt. Ahelyett hogy túladunk a magyarok millióin, ideje lenne számot vetni róluk, és folyamatosam számontartani sorsukat. Ki van velük, ha még mi is ellenük vagyunk? Nem kötelessége ez a mindenkori magyar kormánynak? Álljunk ki a magyarság jogaiért, a kiállás nem azonos az ellenségeskedéssel. Sőt ha nem állunk ki ma. holnap majd ellenségeskedni leszünk kénytelenek. Egyoldalú dolgokat sohasem lehet megengedni, azok kivétel nélkül fokozatosan rosszabbodnak, és sohasem működőképesek. Ha ilyen gyönge legények vagyunk, és nem bírjuk a konyha melegét, ne menjünk szakácsnak, ne vállaljuk a megbízatást. Folyamatosan, állhatatosan, fáradhatatlanul egy olyan környezetet kellett volna a kormánynak teremtenie, hogy azok az atrocitások melyek jelenleg mindennaposak a kisebbségi magyarság életében, eleve fel sem merülhetnének. Ebbe. persze az össz- magyarságot is bele kellene vonni. Valahogy nincs rendjén, hogy ezt az utolsó mondatot feltételes módban kellett írnunk. Péterváry Miklós Boszniai szerb választás Több meglepetést is hoztak november végén megrendezett boszniai szerb parlamenti választások: a kedvezőtlen előjelek ellenére a voksolás menetét egyetlen incidens sem zavarta meg, s a nemzetközi közösség támogatását élvező szerb elnök, Biljana Plavsics pártja, a Szerb Nemzeti Szövetség a vártnál több szavazatot kapott. A kétnapos választáson a mintegy 1,48 millió választópolgár hetven százaléka vett részt. A Szerb Demokrata Párt elvesztette eddigi abszolút többségét, a voksok 33 százalékát kapta, az erősen nacionalista Szerb Radikális Párt 19 százalékos támogatottságot szerzett. Megfigyelők szerint a feltűnő megváltozást az okozta, hogy Plavsics asszonynak sikerült elhitetni a választók jelentős részével, hogy a boszniai szerb állam azért nem indulhatott meg eddig a gazdasági fejlődés utján, mert az előző kormány korrupt és önző vezetése hátterébe a még mindig döntő befolyással bíró volt elnök Karadzsics kiszívja a pént a boszniai szerb gazdaságból. A Ara: 75 cent VOL. LI. No. 46. Thursday. Dec. 11, 1997 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584
