Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-11-27 / 44. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Mit vártunk volna a külpolitikában? Semmi esetre nem jött és jön számításba az, hogy Szlovákiától elfogadja-e a magyar kormány, a kisebbségi magyarság nevében, vagy "érdekében" a 10 százalékát azoknak a jogoknak, melyeknek egésze egy kulturált országban, és a NATO és EU tagországokban, azok alkotmányában és gyakorlatában is jelen vannak. Ez a kormány csak ment a maga fejetlensége után. Tel* jesen figyelmen kívül hagyta még a legelemibb elővigyázatosságokat is, mint például az elvet, hogy gyönge pozícióból ne írjunk alá szerződést, semmilyent. Aztán, könnyen se írjunk alá fontos iratokat, (még a trianonit sem kellett volna aláírni, még akkor sem, ha ez bármilyen következménnyel járt volna is). Aztán meg egy válogatott csapatra lett volna szükség, nem pedig csapatra válogatás nélkül. A diplomácia tízparancsolatának egyike, hogy * gyönge játékosokkal nem szabad alapszerzősdit játszani. Aztán többször meggondolandó, hogy jogunk van-e elajándékozni másokat, vagy mások területeit, amikor nem mi szereztük ezeket, vagy nem is a mieink. Szintén, a buktatókat feltétlen ki kellett volna zárni, még akkor is, ha ez megtorpedózta volna az egészet. Aztán, mire jó, vagy egyáltalán érvé- nyes-e egy szerződés, ha az egyik fél előre kitervelt kijátszási céllal írja ezt alá? (Itt Amerikában határozottan nem érvényes). A történelmi példa sem volt intő ennek a magyar "szerződő" félnek. A két régi "Alapszerződés", 1402-ben Habsburg Alberttal, és 1866- ban Ferenc Józseffel is tragédiával végződött. Még a mai napig is predestinálják a magyarság sorsát. Sőt Trianon is egyike a következményeknek. A szerződés óta a szlovák kormány például csak egy durva, megalázó, kegyetlen, cinikus játékot űz az egészből, és a miniszterelnökkel. (A miniszterelnök lehet, hogy ezeken könnyen túlteszi magát, de mi magyarok ezeket nem vesszük szívesen). Ha megkaparjuk a románok sem jobbak, csupán a magyar kormány reményei velük azok. Kárpátalján pedig ahogy egy ottani magyar kifejezte: "csak az változott, hogy eddig az ukránok külső jövevénynek érezték magukat, az alapszerződés óta viszont mi érzünk így, és ők vannak itthon". Normális felfogással ez az egész egyenlő az abszurddal, ha nem tudunk semmi okosat, érdemeset tenni, ne tegyünk semmit. Talán mások, utódaink, gyerekeink, vagy az ő gyerekeik jobban csinálják majd azt, amire mi, vagy a kormány nem képes. A kontárkodásból viszont elég. Ideje lenne ha ez az elfuserált generáció kitisztulna a magyar nép felemelkedésének útjából. Ha egy utolsó, egyetlenegy nagyvonalú gesztussal csak feladnák a boldo- gítást és elvonulnának a feledésbe. (Csak ne lenne ez a kérelem ilyen reménytelenül naív!) A több mint 70 éves csörte- tései a szomszédos országok felelős és felelőtlen politikusainak elégséges figyelmeztetésnek kellett volna lennie, hogy a szerződéseket úgy kell megírni, (ha egyáltalán, de csak így), hogy az ott élő magyarság kisebbségi és emberi sorsa, világosabban önrendelkezési és önkormányzati joga, abszolút értelemben biztosítva lehessen. Ezt vártuk volna a kormánytól, és nem kevesebbet. Még azt is, hogy a "demokráciát" ne lehessen csupán szójátékként értelmezni és művelni. Még ha demokrácia is lenne ezekben az országokban, minden kisebbséggel rendelkező országban, és ha a demokrácia csak szavakban létezik és nincs hosszú hagyománya, (mint ezekben az országokban nincs, sőt hagyományaik vannak a kitelepítésekben, a rátelepülésekben,üldözésekben és ezek csupán az enyhébbek), úgy még a szimpla többségi demokrácia sem demokrácia. Ez csak paródiája a demokráciának. Egy ilyen demokrácia csupán a kisebbségek cinikus kijátszására alkalmas, önrendelkezés és saját önkormányzat nélkül. 30 kisebbségi képviselő egy 400 fős parlamentben, igazi demokrácia nélkül célpont, eszköz, vagy nevetség tárgya. Minden magyar szeretne egy békés megoldást, hogy 77 év után normalizálhat- nánk végre viszonyainkat, sőt, hogy barátságban, megértésben élhetnénk környezetünkben. Ezek az alapszerződések nem fogják ezt meghozni. A kisebbségi magyarság elpárologtatásához pedig sem a kisebbségi magyarok maguk, sem mi soha nem fogunk asszisztálni, és hozzájárulni. Jobb ha ezt most, így félreérthetetlenül tudják. Legtöbb magyar szeretné ha az ország bekerülne az Európai Unióba, de ehhez az alapszerződéseknek semmi közük. Soha nem is volt. Ha lesz, akkor az lesz, hogy ezek a szerződések és a velejáró viták, visszaélések, manipulációk és csinnadratták megakadályozzák a tagsági jog elnyerését. Ez a lehetetlen társítás a kisebbségi magyarság sorsával csak új alkalmat ajánl a magyarság, (és a kormány) újabb és újabb megaláztatásához. Ezzel csak egy másik ütőkártyát adtak ezen országok szemfüles, már macska-egér játékhoz is hozzászokott kis politikusai kezébe az alap- szerződések. A nyugati politikusok először nem is tudták, hogy mik is ezek az alapszerződések. Ez a kormány lenyomta a torkukon a mutált kreációjukat. Végül is a szerződés már is vedlett teherré változott, és idővel mégjobban azzá fog válni: Teherré minden előny nélkül. Ez nem volt más mint egy borzalmas fiaskó. Most aztán velünk az áldozattal etetnek piszkot, amikor több mint 70 év után odatartatják velünk sokszor nyalt sebeinket, hogy azokat mi magunk is meggyalázzuk, mialatt ők, az igazságtalanság második dokumentumát, az alapszerződéseket, sebeinkbe dörzsölik. Történt ez akkor, amikor mi magyarok hittük, hogy további öncsonkításra nem leszünk kaphatóak. A szerződés nem tett mást, mint látszólag most már szabad akaratból, egy újabb beleegyezéssel megerősítve, újra lepecsételtük sorsunk trianoni dokumentumát. Az alapszerződéseket úgy fogalmazták, hogy elkobozhassák opcióinkat. Velünk, magunkkal kérették meg a jogerőre emelést, és mindez úgy történt, hogy mi magyarok gyakorlatban sem mit sem kaptunk cserébe. Péterváry Miklós IRAKI ERŐPRÓBA "Önkéntes" családok százai jelentkeztek Irakban, hogy élő pajzsként védjék meg az elnöki palotát és a fontosabb katonai támaszpontokat egy esetleges katonai csapástól, amelyet Washington arra az esetre helyezett kilátásba ha az iraki légvédelem megtámadja az ENSZ ellenőrző bizottság munkáját segítő repülőgépeit. Szaddam Húszéin iraki elnök felszólította ugyanis a fegyverzet leszerelését ellenőrző ENSZ- bizottság (UNSCOM) amerikai tagjait az ország elhagyására, egyúttal követelte a nemzetközi szervezettől a bizottság összetételének megváltoztatását, valamint kilátásba helyezte: lelövi az amerikai U-2 kémrepülőgépeket. A fenyegetés ellenére az iraki légvédelem nem nyitott tűzet az ország légterébe behatolt U-2 -esekre, amely az ENSZ számára végzett felderítést. Az ENSZ-ellenőrök feltételezése szerint olyan raktárra bukkantak Irakban, ahol az idegméreghez hasonló VX típusú gáz gyártásához használatos, 750 tonnányi vegyi anyagot őriznek. Ám ennek ellenőrzését Bagdad nem teszi lehetővé, követeli viszont az ENSZ-től az ellene érvényben levő embargó enyhítését. A Biztonsági Tanácsban egyelőre nem született megállapodás: az USA és Nagy Britannia a szankciók szigorítását és esetleges katonai csapást szorgalmaz, míg Franciaország, Kína, Oroszország és Egyiptom ellenzi a fegyveres beavatkozást, s hajlanak az enyhítésre, ha Irak együttműködne az UNSCOM-mal. Múlt héten egyébként az ENSZ-bizottság -mivel amerikai tagjait nem engedték be egy katonai létesítményre - bizonytalan időre felfüggesztette az ellenőrzést Irakban. Szalay Lajos rajza AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003