Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-11-13 / 42. szám
Thursday, Nov. 13, 1997 3. AMERIKAI MAGYAR SZO United States Renate WASHINGTON, DC 20510-3002 Dear Dr. and Mrs. Nagy: As the Congress formulates the fiscal year 1998 foreign aid package, I wanted to share with you information about some funding issues of interest to the Hungarian-American community. As you know, Hungary has been invited to become a new member state of the North Atlantic Treaty Organization (NATO). I am pleased that the Senate’s foreign bill provides $60 million to help integrate Hungary, Poland, and the Czech Republic into NATO. America has a vital interest in extending the stabilizing influence of NATO, and this year’s foreign aid bill will help Hungary secure the resources it needs to become a contributing member of the alliance. As a member of the Senate Foreign Operations Subcommittee, I also worked to provide $485 million for the Support for East Europien Democracy (SEED) Fund President Clinton’s budget recommends that Hungary receive $7 million from this account. Hungary has already been very successful in establishing democratic institutions and a market economy. These funds will help Hungary build on that progress. Be assured that as a member of the conference committee that will meet resolve differences between the House and Senate spending bills, I will continue to work a strong foreign assistance package for Hungary. United States Senator A fenti levelet dr. Nagy Károly professzor küldte be, közérdeklődésre való tekintettel Fiatal magyar zenész sikere Boldoczki Gábor 21 éves magyar trombitás nyerte a 3. Mauruce André nemzetközi verseny nagydíját Párizsban. Dr. Bán Ervin Két parancsuralom között Korunk történészei, politológusai úgy vélik, hogy a diktatúra ellen fellázadni, a diktatúrával szemben forradalmat végighajtani nem lehet. A diktátort elsöprő felkelések akkor törnek ki, amikor a parancsuralom meggyöngül, jószántából vagy kényszerből engedményeket tesz. Megdöntheti a diktátort katonai vereség is, de akkor külső erő avatkozik be. Szekfű Gyula írja a Magyar történetben Metternich uralmáról: a mindenható kancellár az 1840-es évek közepén liberális reformokról kezdett gondolkodni. Ez a gondolkodás, mint tudjuk, az 1848-as bécsi népfölkeléssel, a Met- ternich-uralom bukásával végződött. (Természetesen volt ebben szerepe a más országokban akkor kitört forradalmaknak, de például az 1830-as^árizsi forradalom nem gyújtott forradalmi tüzet Bécsben.) Tett hasonló értelmű kijelentést egy olyan ember is, akinek gondolkodása mind Szekfűétől, mind az enyémtől különbözik: Duray Miklós, a szlovákiai magyar Együttélés Mozgalom vezetője. - Németh László felhívja figyelmünket egyik tanulmányában, hogy az erdélyi Hora-Kloska-féle felkelés nem akkor tört ki, amikor a román jobbágyokat legjobban szorongatták, hanem, amikor Bécsből jelzést kaptak, hogy meg lehet indulni a földesurak ellen - II. József emberbarát, felvilágosult próbálkozásainak évtizedében. Alkalmazható-e a történelmi megfigyelés a magyar 1956-ra? Október 23-án Rákosi már több mint három hónapja Moszkvában volt. Itthon maradt alvezérei nem tudták, mihez kezdjenek. A Kremlben folyó hatalmi mérkőzés döntetlenre állt, nem lehetett biztosan tudni, ki lesz végül a gazda. Minden bomlott, az erők szétestek, a pártarisztokrácia szinte már csak a székházában volt úr. Sokak szerint az utolsó útakadályt Münnich Ferenc beszéde robbantotta fel, amely Rajk László újratemetésén hangzott el. A felkelés egy szétrohadt diktatúrát söpört félre. A forró idők vége felé beszélgettem egyszer diákjaimmal, fiúkkal, lányokkal mind egyszerű emberek gyerekei, úri csemete nem akadt köztük -, osztályfőnökük voltam. Még lobogott bennük a forradalmi lelkesedés. Pedagógiai szempontból azt tartottam . aggályosnak,hogy gondolkodásukban nem mutatkozott önállóság, saját meglátás, azt mondták, amit a rádióban hallottak, amit az utca hirdetett. Az utóbbi szűrte a tömegtájékoztatást, hiszen Németh László is beszélt a rádióban, de az ő visszhangját tanítványaimtól nem hallottam, másoktól sem. Megkérdeztem tőlük: miért nem lázadtak föl az előző év tavaszán, amikor Rákosi visszaültette magát a trónra. "Mert akkor nem lehetett" - felelték. Tizenhét évesen kimondták azt az i- gazságot, amelyet a felelős "nagyok" nem tudtak vagy elhallgattak. Engem azonban inkább az emberi anomália foglalkoztatott: rideg diktatúrát türelmesen elviselték - nemcsak ők! - , az erőtlen hatalom ellen még akkor is mondták a jelszavakat, amikor az nem is volt már hatalom. Engem nagyon felháborított és elkeserített Harmadik Mátyás másodszori trónralé- pése. Nagy Imre 1955. áprilisi bukásában a remény végét láttam. 1956 utolsó negyedében viszont a hatalmi vákuumban támadt reményt túlzottnak éreztem, és féltem az újabb keményedéstől, amely jobbról is, kommunista oldalról is végbemehetett. Az utóbbi történt meg. A gondolkodók véleménye igazolódott az új irányban is. 1957 kora tavaszán megalakult a KISZ, a Kommunista (folytatás a 4. oldalon) JEiMZ! EZT KERESTEM]
