Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-11-06 / 41. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ara: 75 cent Mit vártunk volna az ipar privatizációi ától egy határozott elképzelés kialakítását. Egy cél kitűzését, mennyi pénznek kell befolyni; Miből, hogyan, milyen ütemben. Meghatározását annak, hogy az általános elképzelésen kívül mi lesz a kormány további tevékenysége az aktuális árusításban. Megjelölését azoknak a termelési ágaknak, melyek legjobban beleillenek az elképzelés modelljébe. Egy kalkulációt, hogy mennyi és milyen fajta költségek várhatóak a privatizációval kapcsolatosan. Egy független, abszolút integritással rendelkező, képzett és erre a célra alkalmas kormánybiztos kinevezését, aki közvetve a magyar népnek, közvetlen az országgyűlésnek lett volna felelős. A kormánybiztos kötelezettségei meghatározását; hogy képes legyen a külföldi ipari kamarákat, a külföldi követségek segítségével összehívni, azokat szakszerűen informálni, garanciákról biztosítani és Magyarország iránt bizalmat gerjeszteni. Elvártuk volna hogy a kormány megnevezi a módokat, hogy hogyan tervezi a korrupció teljes kirekesztését, hogyan kölcsönöz majd tekintélyt és feddhetetlen törvényességeket a kormánybiztosnak a befektetők felé és hogyan garantál védelmi biztonságot a magyar népnek, arra, hogy vagyonát nem kótyavetyélik el vagy vágják zsebre azok, akik élősdiként tapadnak a folyamatra, vagy azok, akik magára a privatizációra vannak kijelölve. Mivel a korábbi időszakban a két kormányzat elmulasztotta a magyarság érdekeit messzemenően képviselni, - bár akkor még ez aránylag könnyen lehetséges lett volna, - és nem kérte az adósság redukálását vagy, és moratóriumot a kamatok fizetésére, elvártuk volna, hogy a kormányzat meghatározza százalékban, hogy a bevételekből milyen ütemű adósságcsökkentés lehetséges úgy, hogy a magyar ipar nem sínyli meg később a mértéket. Az értékesítésnél az akármit, akármennyiért, akárhogyan elvet ki kellett volna zárni és a korrupció árnyékának még a lehetőségét is el kellett volna kerülni. Hiszen a magyar nép szegénységéről volt itt szó! A szabályoknak szigorúaknak, a büntetéseknek drákóiaknak és ezeknek alkalmazása alól nem lett volna szabad kivételnek lenAz új, kialakítandó, magyar ipar igényeit fel kellett volna vázolni és a támogatási terveket el kellett volna készíteni, hogy a privatizációnak milyen támogatást tud a kormány nyújtani, milyen prioritásban, rövid -távban, közép-távban, hosszú-távon. El kellett volna dönteni, hogy mit érdemes az értékesítésig is karbantartani. A volt vezetők spekulációs és kijátszási manővereit pedig lehetetlenné kellett volna tenni, mert ahogy valójában történt, a volt, bukott gazdasági és politikai vezérek voltak az elsődleges haszonélvezői a privatizációnak és nem a magyar nép - sőt nagyon sokan a zavarosban mesés vagyonra tettek szert az értékesítések ideje alatt. A pusztán piacvásárlási célú külföldi befektetési formát szintén meg kellett volna akadályozni és mindenképpen a termelési célú vásárlásokat kellett volna előnyben részesíteni. A privatizációból a minisztériumi rendeleti tevékenységeket ki kellett volna iktatni, így a minisztériumok nem befolyásolhatták volna az értékesítési tevékenységeket. Még a kisebb privatizációs kiárusításoknak is bele kellett volna illenie a nagy elképzelésekbe, hogy például a jövőben a hazai nehézipar is megmaradhasson, és egy fejlődő könnyű, gép -és élelmiszeripar támogatásával egyidő- ben lehetőséget kellett volna adni a nehézipar fennmaradására is. Még akkor is, ha ez csak külföldi cégek bevonásával lett volna lehetséges^ vagy adóked- kedvezmények juttatása lett volna szükséges hozzá. Egyébként az adókedvezmények elajándékozásai is mindenféle, hozzá nem értő, a másik fél részéről semmit, vagy keveset ajánló megfontolásokból, vagy egyenesen korrupciós elhatározásokból történtek. A legfontosabb feladat pedig az ipari parkok létesítése lett volna, (melyet e sorok írója már 1990 januárjában erősen szorgalmazott). Ezeket létesítendő, fel kellett volna térképezni az országot. Ki kellett volna jelölni az erre a célra alkalmas zónákat, és ezek a zónák semmilyen más célt nem szolgálhattak volna. Az önkormányzatok bevonásával szorgalmazni kellett volna ezeknek a területeknek a közművesítését és utakkal való összekapcsolását. (Gyakran ezek az infrastrukturális tulajdonságok eleve meg is voltak, részben vagy egészben). Ezeken az új ipari telkeken, az új üzemek, nemcsak termelő munkaalkalmat új termékeket, de a legújabb technológiát is behozták volna az országba. Ilyen létesítményekkel, jobban mint bármilyen meglévő gyárak vásárlása esetében Magyarországhoz kötötte volna ezeket a vállalatokat, egymás között is kialakíthattak volna nemzetközi, de lényegében mégis magyar hozzájárulással egy-egy ipari közösséget. Elvárhattuk volna, hogy a becsületes, leleményes, szorgalmas, hozzáértő hazai magyar befektetők több segítséget kapjanak, ehelyett még hitelekhez sem juthattak. A külföldi magyarságtól pedig a kormány igyekezett elzárkózni. így maradtak csupán a szokásos opportunisták a manipulációikkal, háborítatlanul. Céltalanul folytak és folynak a privatizációk, majdnem teljesen, szimplán pénzbeszedési céllal, koncepció nélkül, kbki a maga kasszájába. Az egyedüli igazi siker az autó és alkatrész gyártó, főleg japán befektetések, de ezek nem privatizációs tevékenységek. A hivatali réteg úgyszintén egy elavult, rosszul fizetett, nehézkesen, visszatartóan, reménytelenül bürokratikusán működő, megörökölt apparátus, amely néha úgy tűnik, hogy szívességből dolgozik. Egyrészük viszont jól él félkorrupcióból, mások fényűzően egész korrupcióból. Viszont az utóbbiakon múlnak a dolgok. így történik aztán, hogy Magyarországon nem sok késztermék kel életre, de a külföldi termékek árusítása jó üzlet. így van aztán, hogy az államnak a jövedelmi bevételei alacsonyak, de a vámjövedelmek és a forgalmi adók magasak. (Ez egyébként egymagában is antiszociális és sok más szempontból nagyon egészségtelen állapot.) Még a legmagyarabb terméken is külföldi cimke van, így a verseny inkább a piacért, mintsem a hazai gyártásért folyik. Pedig a hazai gyártás nélkül, a hazai piac a vásárlóerővel arányosan fog zsugorodni. Péterváry Miklós Tőzsdei árfolyamesés világszerte Október 27-én a nemzetközi pénzpiacokon főleg Hongkongban pánik tört ki. New Yorkban is a Dow Jones index zátonyra futott, s mindenki a válság hosszú távú következményeit elemezte. Csak Hongkongban (vagyis Kínában) mondhatták ki teljes meggyőződéssel, hogy problémáik belátható időn belül megoldódnak, hiszen "a legjobb orvosság erre a kínai gazdaság folytatódó, stabil növekedése" Vannak, akik a Wall Street megrendülésében az amerikai részvénypiac hosszantartó száguldásának megtorpanását látják. Magyarországot a Budapesti Értéktőzsdét is érintette a válság. Medgyesi Péter pénzügyminiszter úgy vélte, hogy a Tőzsde is megnyugszik. Reményei szerint a kínai elnök amerikai látogatása is hozzájárul majd a hongkongi valuta körül kialakult válság enyhüléséhez. Evárakozást megerősítették a Magyarországon beruházó 15 legnagyobb amerikai cég képviselői is. Medgyesi úgy vélekedett, - november 13-ig a tőzsdei árak már közelébe kerülhetnek az előző szintnek. A N.Y.-i Marathon NEW YORK. N.Y. Szemerkélő esőben november 2-án indult el 30 500 futó a Verrazano Hídtól 26.385 mérföldes útjára a híres N.Y.-i Marathon. A férfiak közül John Kagwe kenyai lett az első, a nők köréből Franziska Roshat-Moser svájci került ki győztesen. VOL. LI. No. 41. Thursday, Nov. 6, 1997 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Az ózdi kohászati üzemek________
