Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-03-27 / 12. szám
Thursday, March 27, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. MAGYAR GONDOLKODÓK Asbóth János (i84s-i»ii) A Krassó-Szörény megyei Szatumikon született, katonacsalád* ból származott. ’48-as szerepet vállalt apjával együtt, 1863-ban a Klapka-légió tagja, ám pályája az öntudatos Habsburg-hűség példája is. A pesti műegyetemi tanulmányokat Zürichben folyatja. 1867 után különböző hivatalokban dogozott. 1872 után a sajtó területén aktív, a Kelet Népénél, majd a Magyarországnál tevékenykedett. Afrikai és boszniai utazásairól szépirodalmi igényű könyveket adott ki. Sokan a modern magyar regény egyik megteremtőjé- nektartják. 1881-től a külügyminisztérium tisztviselője, de volt Krassó-Szörény főjegyzője és a kolozsvári Ébredés című lap munkatársa is. A Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben levelező taggá választotta. Az 1867 utáni Magyarországon abban látta a fő ellentmondást, hogy konzervatív célokat liberális eszközökkel és módon kellett szolgálni. Mivel azonban az ő felfogása szerint a liberalizmus lényege tulajdonképpen az antikonzervativizmus, így állandóak a feszültségek. Asbóth János igen kemény kritikusa a magyar vezető rétegeknek, akikről röviden csak ennyit írt: "Az államjavak nagy következetességgel olyan emberekre bízattak, akik saját javaikat tönkre kezelték." Asbóth Jánosban sok tradicionalizmus is élt, erkölcsi következetessége azonban zökkenő nélkül vezette át a "modern konzervativizmus" gondolatkörébe. Az ő példája meggyőzően mutatja a dualizmus korának szerves politikai lehetőségeit, vagyis azt; hogy - többféle módon - nem másolással, hanem szellemi integrálással is el lehet jutni az "európai léptékekhez". Tőkéczki László A magyar anyanyelvről dióhéjban A pesti taxisofőr esete a nyelvészettel. Még egyetemista koromban történt Budapesten, hogy egy taxisofőr megkérdezte tőlem, mi a különbség a veres és a piros között. Ha ezt meg tudnám magyarázni neki, mondta kihivóan, akkor tényleg jó valamire a nyelvészet!. Ugyan Kapásból fogalmam sem volt a Fagyai Zsuzsa helyes válaszról, mégis megmentettem jövendő szakmám becsületét, mert az alábbi magyarázat később helyesnek bizonyult. A veres és a vörös szavak egyet jelentenek: a piros szó által jelölt alapszínnek ugyanazt a sötét árnyalatát írják le. Ezért is mondjuk a téglára, hogy ’piros’, a királyi palástra azonban, hogy ’bíborvörös’. Azaz, hogy stílustól vagy nyelvjárástól függően ki azt mondja vörös, ki pedig azt, hogy veres. A vörös a hivatalos alak, de népies formája, a veres is elfogadott. Tehát ha vörös a bor, ha veres, nem ez teszi a minőségét! Az - ö - / - e - hangváltozás azonban néha olyan messzire elmegy a magyarban, hogy akár magának a szónak az eredeti jelentését is meghamisíthatja. így a tejfölből lett - nekem nagyon tudálékosan hangzó - tejfel egyenesen hibás! A tejnek ugyanis nem a ’felét’, hanem a ’fölét’ esszük, amely a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az "alvadó tej színén (azaz ’fölén’) összegyűlő folyós,zsíros, savanykás tejterméket" jelent. Az -ö- /-e- váltakozásának másik jellegzetessége nyelvjáráshoz kötött: gondoljunk csak a ’szögediesen’ beszélő szegediek szép tájszólására. Nem tudom ugyan, hogy a taxisofőrben végül milyen vélemény alakult ki a nyelvészetről, de arra emlékszem, hogy az út további részében a szögedi nagymamájáról szóló meséjét hallgattam. Ja! Hogy a legkellemesebb részt ne felejtsem: a taxis elengedte a víteldíjat.... Erre mindenesetre jó volt a nyelvészet! Fagyai Zsuzsa Gróf Széchenyi és Vásárhelyi Pál kezdték a munkát A Tisza megszelídítése 151 éve, hogy Széchenyi István és Vásárhelyi Pál tervei és elgondolásai alapján elkezdődött a leghosszabb magyar folyó a Tisza szabályozása. A munkálatok elkezdése előtt a folyó ártere majdnem 10 000 négyzetkilométer volt, az űrterek szélessége néhány helyen elérte a 70 kilométert. A tavasztól őszig tartó állandó áradások folyamatos veszélyt jelentettek a folyóparti nagyvárosokra, a kiöntött víz pedig mocsarakat képezve ellehetetlenítette a földek megművelését. 1833-ban a helytartó tanács elrendelte a Tisza műszaki feltételét, amely Lányi Sámuel igazgató mérnök vezetése alatt meg is történt. A munkálatok akkor gyorsultak fel, amikor 1845-ben Széchenyi Istvánt nevezték ki a helytartótanács közlekedési osztályának főnökévé, a tervezésre pedig Vásárhelyi Pál kapott megbízást. A legfontosabb feladat az árvizek gyors lefolyatása volt, amely a kis esésű Tisza esetében igen nehéz feladat volt. Vásárhelyi ezért 101 átvágást alkalmazott a folyó teljes hosszán, a munkák folyamán azonban ez a szám 120-ra módosult. így a folyót, mintegy eredeti hosszának egy- harmadával rövidítették meg. A terveket elfogadták és Széchenyi 1846 január 20-án megalakította a Tiszavölgyi Társulatot, amely a munkákat ellenőrizte és valósította meg. A tervek leghevesebb ellenHajókikötő és hajóhíd a XIX. század elején Példa a Közép-Tisza hosszabb átvágásaira zője Paleocapa Péter, lom- bard-velencei császári-királyi építési főigazgató volt. Paleocapa csak 15 majd később 21 átvágást tartott célszerűnek. 1847 márciusában a társaság elfogadta a Paleocapa terveit, s Vásárhelyi, aki úgy gondolta, hogy ezzel elrontják a szabályozást, szélütést kapott, s meghalt. A munkák teljesen 1888- ban fejeződtek be, nagyrészt Vásárhelyi tervei alapján, de ez nem jelentette azonban azt, hogy az árvizek veszélye teljesen megszűnt. Négy évtized, 300 ezer kivándorlás 1955-től négy évtizeden keresztül 320 ezernél több kivándorló hagyta el Magyar- országot, ugyanakkor 178 ezer ember telepedett le az országban. Bár a népesség vándorlása az ország lélek- száma alakulásának csak a harmadik tényezője, hatását semmiképpen sem lehet elhanyagolni. A tanulmány kimutatja, és kiszámították, hogy a kivándorlók továbbélőiből, valamint a kivándorlás utáni gyermekszületésekből negyven esztendő alatt 383 ezres tömeg keletkezett - ennyivel lett volna nagyobb Magyar- ország népessége 1995-ben, ha senki sem hagyja el az országot. A számítás azonban nem volna teljes, ha figyelmen kívül hagyná a bevándorlásokat. 1955-től négy évtizeden keresztül 178 ezer ember telepedett le Magyar- országon. A bevándorlók azonban korosabbak, mint a kivándorlók, ezért lakosságnövelő hatásuk - a születésekkel együtt - csupán 185 ezer fő, A nyolcvanas években mindenképpen megindult volna a népességcsökkenés a belső termékenységi és halandósági szintek romlása miatt. így nem állítható teljesen, hogy elsősorban az 1956- utáni tömeges "disszidálások" o- kozták volna a lakosság megfogyatkozását. Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKR1NOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, ptyzs mirigy problémák és egyéb honnonzavarok diagnózisa és kezdése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 tcmmc (212) 428-5626 Appointment csak előzetes bejdentéssei
