Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)

1997-03-20 / 11. szám

Thursday, March 20, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZO 3. A kormányzó ingatlanjai A kormány munkáját ellenőrző csoportok erősen kritizálják George E. Patakit, hogy | jövedelmének 40%-a le van kötve kölcsönei törlesztésére. 1 Az egykori levélkihordó fiának j nem csak politikai, de ingatla- I nai révén gadasági karrierje is I igen sikeresnek mondható, I hiszen tulajdonában van egy 24 ] szobás kastély a Hudson part­iján, Garrisonban, van egy 152 [acre területű erdője a Lake [George mellett és egy Town- jhouse-a Saratoga Spring-ben, [no meg a zöldség farm Peeks- kill-ben, összértékben körülbelül $2 millió. Mint majd minden amerikai Mr. Pataki kölcsönök felvételével vásárolta meg ezeket az ingatlanokat, melyek összege $1 millió körül van. Törlesztésük így megköveteli, hogy kormányzói fizetésén kívül más jövedelemforrással is rendelkezzen, melyek közül a darabonként $15 ezerért tartott négy beszédét kifogásolják tartott négy beszédét kifogásolják. Budapest vendége volt New York volt főkapitánya Demszky Gábor főpolgármester vendégeként Magyarorszá­gon tartózkodott William J. Bratton, New Yorkvolt rendőrfő­nöke, akinek munkásságát az egész világon arról ismerik, hogy két év alatt a világváros bűnözését a felére tudta visszaszoríta­ni. A vendéget fogadta Berta Attila dandártábornok, Budapest főkapitánya, akivel meglátogattak lőtér gyakorlatokat, megfi­gyelhette a razziát egy vendéglátóhelyen. A volt főkapitány elmondta: anyagi befektetés nélkül csupán a rendőrség átszervezésével és a lakossággal összefogva sikerült elérnie a kedvező eredményt a metropolisban. A vendég elismerte: az egy főre jutó bűnesetek számát tekintve Budapest még mindig sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint New York. Funar már nem pártelnök Bár Romániában már régóta rebesget­ték, mégis mindenkit meglepett, hogy a Román Nemzeti Egységpárt felfüg­gesztette pártelnöki tisztségéből Gheorge Funart, helyébe pedig Vale- riu Tabarát nevezte ki. Ő a párt Temes megyei parlamenti képviselője. Politikai irányultságát tekintve nem sokkal mérsékeltebb Funarnál, gesztusaiban, szavaiban azonban megfontoltabb. Vezetése alatt az Egység­párt várhatóan folytatja magyarellenes politikáját. A végleges döntést a konvenció március 22-én hozza. HÚSVÉTI ELŐZETES * Uj nemzetközi cigánykirály BUKAREST. loan Cioaba, a romák nemzetközi királya egy bukaresti kórházban szívroham következtében elhunyt. Nagyszebenben temették el. A halottaskocsit 86 luxuskocsiból álló konvoj kisérte. Cioabát a Máltai Lovagrend köpenyével leterírve temették, ugyanis tagja volt a szervezetnek. A koporsó értéke két és fél millió lej volt. A piski fehér már­ványból készült kripta költségei pedig meghaladták a 70 millió lejt, felépítéséhez több mint hat tonna márványt használtak. A sír körüli térre a család tízmillió lejt fordított. A többezres gyászoló tömeg már a koporsó mellett megvá­lasztotta az új királyt, Cioaba fia, Florin személyében, miköz­ben a tömeg skandálta: meghalt a király, éljen a király! Az új király egyébként a cigányok császára. Háromnapos gyászt hirdetett a cigánycsászár valamennyi kelet-európai cigány számára. Florin trónörököst szeptember 8-án koronázzák meg. "Ostobák! Jutott nékem is egy nap, vad s drága nap: hangok lengtek fülem körül s pálmák a lábam alatt" G.K.Chesterton: A szamár (Sárközi György fordítása) Az evangéliumi eseménye­ket a hagyatékban kegyes történetek, a képzelet kedves leleményei egészítik ki. A második évezred végen azon­ban jogos és szükséges, hogy az időt átívelni próbáló kép­zelet szembesüljön a tudo­mány feltételezéseivel. A tudomány nem fosztja meg sem a hívőt, sem a költőt a hagyaték érzelmi értékeitől, de kiegészíti azokat a magya­rázat világosságával. Virágvasárnap Jézus sza­márháton vonult be Jeruzsá­lembe, népének szent váro­sába. Ezt többnyire úgy ér­telmezik, mint az alázatosság vallomását. Az értelmezés látszólag megfelelne Jézus önjellemzésének, de a nyuga­ti ember gondolkodásátvetíti rá a keleti eseményre. A sza­már ugyanis Keleten nem volt megvetett állat. Chester­ton verse elragadó poézis, de nincs történelmi vagy nép­rajzi hitele. Az éljenző tömeg nem is az Úr alázatos szolgáját látta a szamárhátön közeledő emberben, hanem a lehetséges népvezért. A mi nyugati stílusérzékünk szerint a ló illett volna bele a képbe. Ám a ló tartását, ami egyéb­ként is drága és körülmé­nyes, a rómaiak tiltották a zsidóknak. Érthető: harci állat volt, olyan katonai esz­köz, mint ma a páncélautó. A tanítványok legfeljebb úgy juthattak volna lóhoz, hogy a római helyőrségtől kérnek kölcsön - őrült gondolat lett volna. Makkai Sándornak van egy novellája, amely Jézus életé­nek utolsó óráit mondja el. Kajafás, a főpap, öszvérhá­ton jár-kel a városban. Szép, erős, kövér állat - de mégis: szamárivadék! (A tevét álta- lában málhásállatnak használták.) A szamár tehát feltehetően nem jelképes, hanem termé­szetes szereplője volt az első virágvasárnapnak. Egy másik kiigazítást vagy további kutatást igénylő ügy: a keresztét. Az útvonalat, amelyen Jézus a vesztőhelyre ment, ma is mutatják Jeru­zsálemben, egyházi szertartá­sok céljára is használják. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy Pilátus az Antonia- erődben ítélkezett. Az erőd biztonságos hely volt, de, mint katonai szállás, kényel­metlen. Számításba vehetjük, hogy a procurator esetleg Heródes fényűző palotájában szállt meg jeruzsálemi vendé­geskedése idején. Ezt fogad-' ta el Jézus életrajzában (Jé­zus király) Robert Graves angol író is. Ha igaza van, akkor a vesztőhelyre vezető út nem azonos a Via Dolo­rosa néven ismert sikátorral. Még az a gyanú is felmerült, hogy a Koponyák Hegye nem ott volt, ahol ma a bazi­lika áll, hanem pár száz mé­terrel arrébb, s az a domb ma is megvan. Ezek a bizonytalanságok bizonyosságokat érnek. A Megváltó nem akart olyan nyomokat hagyni, amelyek létének teljesen emberi olda­lát örökítették volna meg, a teológia nyelvén: amelyek nem részei az üdvtörténet­nek. Ráhagyta az autonóm emberi értelemre: kutasson, tévedjen, s amit megtalál, bizonyítsa a saját erejéből. Nem akart segíteni a kétezer évvel későbbi újságíróknak, filmproducereknek, idegen- vezetőknek, s az egyháznak sem segített abban, hogy az imádságnak kivételezett hely­színei legyenekA Szentföldre nem mehet el minden ke­resztény, az átlagnál legalább egy kicsit jobb anyagi helyzet kell hozzá, s mert délszaki területen fekszik, megfelelő egészségi állapot is. Ám mégis megragadó emberi élmény azokon a helyeken járni, ahol valamikor O járt. Ebben az élményben, ha az egyén művelt és fogékony, nincs különbség hívő és nem hívő között Dr. Bán Ervin Az ötven évvel ezelőtt le­zajlott vérengzésről, a csuro- gi magyarok kiirtásáról írt visszaemlékezést egy túlélő: Teleki Júlia. Ez a hányatott sorsú asszony nem a történé­szek kutatómódszerével dol­gozta fel a népirtást, hanem emlékezetéből kitörölhetet­len élményeire és túlélőtár­sainak vallomására támasz­kodva. Bátor vállalkozás volt, hiszen a vallomástévőkben még mindig görcsös a féle­lem, amit annak idején átél­tek. A vajdasági Csurognak az 1910-es népszámlálás adatai szerint 10 180 lakosa volt. Ebből 2730 a magyar. Az 1948-as adatok szerint mindössze 193 magyar maradt a községben. Akiket nem végeztek ki, azo­kat büntetőtáborba hajtották, és szabadulásuk után megtil­tották nekik, hogy valaha is visszatérjenek szülőfalujukba, őseik házába. Kiirtásuk után a katolikus templomot is lerombolták, a magyar teme­tőt pedig felszántották. Ala­pos munkát végeztek. A vajdasági magyarok által megszenvedett népirtásnak Csurog volt az egyik legvé­resebb állomása. Az itt el­pusztított mag; ság tragédi­ájáról hozcv' 1 Teleki Jú­lia. Megszólaltatta az áldoza­tok hozzátartozóit is, akik ötven esztendőn át őrizték magukba fojtva a véres napok kegyetlen szörnyűsé­geit. A könyvben megszólaló tanúk egy része eddig még gyermekeinek sem mert be­szélni az átélt borzalmakról, s az se adatott meg számára, hogy jeltelen tömegsírjánál, kifejezve a kegyeletet, virá got vigyen vagy gyertyát gyújtson emlékükre. Mert ezt is tiltották. A szerző érdeme, hogy összegyűjtötte az áldozatok nevét, és közreadta a könyv függelékeként. Négyszáz név szerepel a listán. (Teleki Júlia: Visszatekintés a múltba. Napló Kiadó, Új­vidék, 1996.) Adja « barátjának a Magyar Szó-t! jpKÖNYV SZEMLE^! I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom