Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)

1997-04-17 / 15. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZC) Thursday, April 17, 1997 CLAIRE KENNETH: A legenda végétért... Jolié Gábor, a Gábor lá­nyok örökifjú mamája meg* halt. Valahogy olyan hihetet­lennek tűnt ez a hír, mind­nyájunknak, akik szerettük. És ki ne szerette volna ezt a ragyogóan szép, szellemes, okos asszonyt, aki még 100 évesen is tudott sikkes és elegáns lenni?... Próbálok visszaemlékezni, egy harminc év előtti party- jára, mikor telefonon meghí­vott. Még itt lakott New York­ban, a 75.-dik Streeten, egy vadonatúj felhőkarcolóban, mely az East Riverre nézett,- Csak hírességek lesznek nálam, te sem hiányozhatsz!- Kik lesznek? Zsazsa és Éva is?- Persze! Zsazsa már hol­nap megjön Londonból, aho­vá valami szerződés ügyben ment, Éva pedig Hollywood­ból, két napra szünetel a "Green Acre" forgatása. Kiváncsi voltam rájuk, mert eddig csak filmen és TV-n láttam őket. Magdát többször láttam Pesten, a háború utolsó évében. A Duna-korzón sétált barátjá­val, a portugál nagykövettel. Érdekes látvány volt, a magas, gyönyörű vöröshajú Magda, balján az őszhajú, középkorú követ és jobbke­zén a szíj, mellyel egy rakon­cátlan kis kutyát vezetett. Később beültek a Ritz tera­szára. Mikor Szálasi átvette a ha­talmat, a portugál követség nyaralója nyújtott menedéket Magdának, ahová természe­tesen Jolié is odaköltözött és Gábor Vilmos papa és egy kis 14 éves unokahug, Anet­te, kinek apját,Tilleman Se­bestyén ékszerészt, a nyila­sok meggyilkolták. Anette most Tom Lantos congressman felesége. Zsazsa és Éva már nem voltak Magyarországon, Zsa zsa New Yorkban Conrad Hilton felesége volt. Első férjét a török sajtófőnököt otthagyta Ankarában, mikor 1938-ban Kemal Atatürk, a diktátor meghalt. Kemal pa­sával a szerelmi ügye nagy port vert fel Ankarában. Éva is elvált az első számú férjtől, egy svéd orvostól, ' •'vei a Gellértben ismerke­dett meg. Már Hollywood­ján volt, ahol felfigyeltek szépségére. De elkalandoztam Jolié tartyjától Nagy csalódás ért, mert akik miatt elmentem, se Zsazsa, se Éva nem volt ott. De egy másik világhiresség igen^Eggerth Márta, a német CLAIRE KENNETH filmek éneklő sztárja, bájos, szőke, törékeny, elragadó. Ezüst csengetyühöz hasonló hangján elénekelte a "Csak egy kislány van a világon!" A kislány, persze Jolié volt., (Már akkor is hetven éves lehetett.) A zongoránál Márta fia ült, ő kisérte. Sza­kasztott édesapja, Jan Kiepu- ra, a lengyel operaénekes, aki ugyanúgy megdobogtatta egész Európában a női szíve­ket, mint mostanában Julio Iglesia, a "latin lover". A lányok nem voltak ott, de a falon hatalmas festmé­nyeken, Fried Pál mestermű­vein mosolyogtak ránk. Mind a négyen, mert Jolié is velük volt és úgy hatott, mintha testvérük lenne. A hófehér, hatalmas zongo­rán is képek, ezüst keretek­ben, érdemes volt itt körül» nézni. A lakás olyan volt, mint egy színpadi díszlet a pesti Vigszinházban. Süppe­dő keleti szőnyegek, antik bútorok, piros frakkos pin­cér, aki kis aranyozott kosár­kákban szolgálta fel a ma - gyár rántott csirke combokat és a francia pezsgőt. Karády nem volt ott, - le­het, hogy éppen haragban voltak?... Két nappal később, a Ma­dison Avenuen leparkoltam a kocsimat, hogy beugorjak Jolié boltjába, megköszönni a partyt. Ez az elegáns üzlet, a világ közepe volt! Minden­ki benézett, hogy kicsit plety- kázzon Joliéval, még ha nem is vásárolt tenyésztett gyön­gyöket. Lehet, hogy korán volt még, de se Jolié, se férje Szigethy nem volt bent. Egy szigorú arcú, őszes, fekete hajú nő állt a pult mögött. Szörnyű accenttel beszélt angolul.- Joliet keresem, kérem mondja meg neki, hogy Clai­re Kenneth volt itt! A szigorú, öreg arc, egy­szerre barátságossáváltozott.- Oh! Olvastam a könyvét a "Love Riddle"-t mely Athén­ben játszódik! Nekem na­gyon érdekes volt, én athéni vagyok. Be is mutatkozom, Evangeline Callas! Mária Callas anyja vagyok.... Kissé zavarba jöttem. Ebben az időben Mária Cal­las volt a leghíresebb opera diva és a világ leggazdagabb görög krőzusának, Onassis- nek a barátnője. (Ez még jóval előbb volt, mielőtt Ja­ckie Kennedyt elvette), Hát nem csoda, hogy cso­dálkoztam.... Másnap Jolié elmondta, hogy Mária egyet len drachmával sem segíti a mamáját, hát ő odavette az üzletbe, kiszolgálónőnek. Ebből láthatjuk, hogy Jolié nemcsak szép volt, de végte­lenül jószívű. Néhány héttel később, mégis sikerült megismerked­nem Zsazsával. A Broad- wayn bemutatták a "Fourty Carat" című vígjátékot, fő­szerepben Zsazsával. Óriás betűs plakátok hirdették a szenzációt, Zsazsa Gábor a Broadwayn. Ide jegyet kapni kész lehetetlenség lett volna. Na, de itt volt barátnőm, Marion Preminger, aki Otto Premingernek, a világhírű rendezőnek volt az ex-felesé- ge és még Hollywoodban összebarátkozott Zsazsával. Pár szót kell szólnom Ma­rionról, aki bámulatos terem­tés volt.- Hogy lehet elválni egy ilyen híres rendezőtől, mint Preminger?- Van fogalmad, mi az vele élni? Nincs az a húszéves starlet, aki ne feküdne le vele egy szerepért. Ezt már megszoktam, de mikor kide­rült, hogy Gipsy Rose Léé­től, a striptease startól van egy fia, Erik nevű - akkor elegem volt. Otthagytam Ot­tót, és a hollywoodi hazug csillogást és egyenesen Afri­kába mentem Gabonba dr. Schweitzer Albert lepratele­pére.- Hát ez elég nagy kont­raszt volt.... szóltam közbe.- Igen. Amit ott láttam, arról könyvet írtam, ezért a francia Becsületrendet tűzte a mellemre De Gaulle és jelenleg Gabon állam tiszte­letbeli követe vagyok az ENSZ-ben. Ott ültünk az első sorban. Zsazsa remek volt, ezt a sze­repet neki kreálták. A felvo­nás végén gátlás nélkül inte­getett Marionnak, hogy jöj­jünk be az öltözőbe. Nekem ez külön élmény volt. Zsazsa közelről még szebb volt, mint a TV-n, olyan üde, hamvas bőre volt, mint egy 18 éves lánynak. Az öltöző tele virágokkal és egy kis japán pincsi is ugrándo- - zott ott. Hozzám angolul beszélt, én magyarul vála­szoltam. Most, hogy Éva is meghalt és Jolié is, gyakran gondolok rá, hiszen imádta az anyját és Évát is, bár vele gyakran rivalizáltak, kinek van nagyobb sikere és több férje?... Most eszembe jut még egy emlék Joliéról. A Waldorf Astoriában volt a George Washington Award, melyre minden évben meghívtak. Közös asztalhoz kerültünk Joliéval. Meglepve láttam, hogy nem férjével Edmund Szigethyvel jött el, hanem egy nagyon elegáns, szmo- kingos úr kisérte.- Odi, sajnos beteg, hát kölcsönkértem Patricia Mun- sel férjét. (Patricia ebben az idényben a Metropolitan Operaház legnagyobb éne­kesnője volt)» Vacsora után, még hosszú szónoklatok voltak, majd elkezdődött a tánc. Jolié rá­nézett a férjemre: - Gyere te szép gárdakapitány, felkérlek erre a keringőre! (Férjem egykor Horthy kormányzó mellett volt testőr-százados.) Ahogy keringőztek, Jolié piros muszlin ruhája libegett körülötte, olyan volt mint Honthy Hanna fénykorában. Igen, primadonna volt ezen az estén,a többi táncoló fél­reállt és tapsoltak neki. És most, hogy elment, én így emlékezem rá... éttermek Minden nagyobb újságnak van ínyenc rovata, ahol az étterme­ket ajánlják részletes leírással az ott fogyasztható különleges­ségekről és a szervizről. Most én is közreadom a saját tapasz­talataimat, főleg a manhattani vendéglőkről. Még amerikai álmom kezdetén megfordultam egy-két jobb helyen, ahol csodákat vártak tőlem, holott én csodálkoztam, amikor tiszteletdíjamat kézhez kaptam. Ami nem, hogy csodatételhez, de még egy gyémántgyűrű vásárlásához sem lett volna elég. Szóval Manhattanben háromféle étterem létezik. Olasz, francia és a többi. Az olaszok főleg tésztákat kínálnak, makarónit, spagettit, etc. Ezt leöntik konzerv paradicsom szósszal egy-két szál petrezselyemzöldjével díszítik és kész. Előállítási ára 50 cent egy adag. A számla $32.- adagonként. Vannak aztán még kagylók és tengeriherkentyük, szintén paradicsom szószban, ami azért jó, mert mindegy ki mit eszik, ugyanaz az íze mindennek. Másnapi hasmenés garantálva. A franciáknál már több a hús és a majonéz. íze itt se nagyon van az ételeknek, de mindent jó puhára főznek. Saláta van bőven, természetesen olasz salátaöntettel fölszolgálva. Ezek­ben az éttermekben a legfinomabb különlegesség a steak sűltkrumplival, ára $90.- A többi étterem, amelyet etc. alatt értettem, nyújtja mind az előbbit kb. $5-8 áron. Pincér ma már mindenki lehet, aki kétlábon képes állni nyolc órát és látott már húslevest. A legtöbb étteremben vita nincs, azt kell fogyasztani és azzal a körettel, ami az étlapon van. A vízesfiú percenként jön tölteni a pohárba, valószínűleg azért, nehogy valaki nyugodtan tudjon beszélgetni. Jobb helyeken kenyeres fiút is alkalmaznak feltehetően ugyan ebből az okból. Poharas bort nem szabad rendelni, mert akkor az öt literes üvegből töltik a kocsisbort, számlázási ár $6.- Ha a pincér professzori hajlamú és ideje is van tanítani, akkor szép előadásokat hallhatunk tőle az ételek neveinek helyes kiejtésé­ről. Ezzel is eltelik vagy 15 perc éhen. Ami mindegyik étteremben közös,az a konyhai személyzet. Ők mindnyájan dél-amerikaiak, kb. 130 cm. magasak, kis kerekféjű emberkék. Mosogatnak, krumplit pucolnak, előkészítik az ételeket, sőt meg is főznek, ha véletlenül a chef beteg vagy fölmondott. Ilyen helyeken aztán már nem is alkalmaznak többé chefet, hiszen a forgalom legalább 10%-kal emelkedett. Munka után ugyanezek ki is takarítanak, kifényesítik a réztáblát a bejárat­nál majd elmennek autót szerelni stb. A kézmosásról még csak nem is hallottak. Szóval ha valamelyik vendég meglátná őket, infarktusban pusztulna el a helyszínen. Természetesen a higiéniát a városi szervek ellenőrzik, de ezt nem kell nagyon komolyan venni. Mindig hagynak elég időt, hogy a konyha megfeleljen, legyen kitakarítva és az illegálisok helyett rokonaik jöjjenek be arra a napra. Van azonban olyan is, ahol az ellenőr megelégszik az ingyen kaja elfogyasztásával és mindent aláír. Ha nincs szerencséje másnap hasmenést kap ő is. De nem akarom elvenni az étvágyukat, fogyasszák egészség­gel jólmegérdemelt vacsorájukat valamelyik étteremben. Deák Pál N.Y.-i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom