Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-09-05 / 33. szám
4. Thursday, Sep. 5, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO Enyém a vár - tiéd a sár Berczeller Imre Homokbuckán - szemétdomb tetején kiáltoztuk diadalmasan ezt a kihívást ádáz ellenségeinknek, akik aztán elkeseredett dulakodással igyekeztek a hadiszerencse kerekét megfordítani, hogy most ők rikkanthassák ugyanezt a szólamot. A két nagy párt cirkuszi csinnadrattás összejövetelén hordószónoklók jövőidőben ugyanezt rikkantják, csak sokkal hosszabban és cifrábban, mint mi azt annakidején. Bevallom, ismeretlenségem bástyái mögül, hogy a Dole-Kemp tábor handabandázását egyszer sem néztem sem a TV-én, sem az újságok rikító hasábjain. Nekem elegem volt a Reagan-Bush vudu-gazdaságából: csökkenteni az adózást, emelni a kiadást, (főleg a hadseregre) és egyensúlyba hozni a költségvetést. Az eredmény egekbe röppent államadósság, (Isten bocsá....) a marxi tételt bizonyító tőkcakkumuláció eleddig nem látott orgiája, és ezzel párhuzamosan az alsó rétegek rohamos elszegényedése. A hadikikötőkben ott rozsdásodnak a milliárdos soha sem használt, mert használhatatlan hadihajók. A radar-búvó százmilliós repülőgépek, melyeket a radar igen jól elfedez és amelyek semmivel sem jobbak a régieknél, csak gyártóik számára, (L. a Golf háború eredményeit), bizonyítják ennek a vudu-gazdagságnak a kiváló eredményeit. Dole még vagy 31 ilyen csodamadarat kíván ajándékozni játékszerül a katonabácsiknak. Mindkét párt felfedezte az egészségügy varázskövét az Egészség-Fenntartó Szervezetek (EFSZ), kiterjesztésében. (Health maintenance Organizations). Ezek a nagyszerű emberbaráti intézmények haszonra dolgoznak. Minéikevesebb a kiadás, minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb a haszon. Minél több beteget lát egy orvos, minél kevesebb, költséges, de szükséges vizsgálatot rendel el, annál nagyobb az intézmény haszna, és annál jobban jutalmazza, (dollárral), a vele együttműködő orvost, akinek a magánprakszísa, hála az EFSz elburjánzásának, lassan a nullára csökkent. Évtizedeken át mást sem hallottunk, mint hőbörgést a szocializált egészség- ügyi ellátás ellen. Helyette megkaptuk az EFSz-t. Jó ez nekünk? Tegnap (aug. 27-én) este megnéztem a Demokratikus Kongresszus keretében megrendezett Jackson családi összejövetelt, gyerekestül, feleségestül együtt. Az ifjú Jackson kongresszusi képviselő vezette be apukája beszédét, mintha, nem Clinton, hanem Jesse Jackson indulna elnöknek, és akinek kétségtelen szónoki tehetsége kizárólag fiú és nőtestvéreihez , intézett beszédben merült ki. Mellékesen megemlítette Clintont is, akit jogosan bírált a republikánusok által szorgalmazott, a jóléti intézmény, (welfare), megreformálását célzó törvény aláírásáért. Az est kétségtelen fénypontja az Első Hölgy, (First Lady), mennybemenetele volt. Ezt az igen tehetséges, de nem 'gészen átlagos szeretetnek örvendő asszonyt ünnepelte jól hangszerelt hallgatósága. A New York Times alcímével. Mrs. Clinton a családról és nem politikáról beszélt.... Jupiteri távolságban van a valóságtól. Éz a legfurfangosabb, hogy ne mondjam ravaszabb politikai szónoklat volt, amit valaha is hallottam. Igaz, a család nélkülözhetetlen szerepéről a nevelésben volt a témája igen hathatós nyugodt hangon, érthetően előadott beszédének, amelynek egyetlen mondatát sem lehet megtámadni, vagy elhanyagolhatónak bélyegezni. Ugyanakkor az e téren elért eredményekért férjét tette felelőssé. De ő maradt, vagy került ismét a rivaldafény központjába, újraszületve, megüdvözűlve Az ellene felhozott vádak között a legkiemelkedőbb az, hogy túlságosan nagy a befolyása egyénileg és a férjén keresztül Amerika bel-és külpolitikájára. Rosalyn Carter nem egyszer résztvett a kabinet megbeszélésein. Nancy Reagan nemcsak a (nem)hiva- talos súgó szerepét töltötte be, az akkor még nyilvánosságra nem hozott betegség kezdődő fázisában szenvedő férje mellett. Nekem tetszik Hillary bátor, habár néha botor kiállása elvei mellett. Ennek az asszonynak vannak jó gondolatai, ha sokszor rossz csomagolásban is. Clinton és a demokraták elgondolása ebben a politikai kiimában olyan, mint a demokrácia rendszere, nem tökéletes, de mégis jobb az alternatívánál. 1996-8-28 Érdekli mi történik az Óhazában? Olvassa a Magyar Szó-t! Keserű kenyér A legújabb fogyasztóvédelmi vizsgálat eredménye szerint Magyarországon egy kiló kényér átlagára kilencven forint. Ha hozzátesszük: tegnap ennyi volt, az gazdasági közállapotaink ismeretében már nem tűnik cinikus megjegyzésnek. Humorosnak meg még kevésbé. Annak, hogy vizsgálat indult kenyérügyben, nyilvánvalóan az volt az oka, hogy néhány héttel ezelőtt felröppent a százforintos kenyér (rém)híre. Ez annyira sokkolt mindenkit, hogy rögtön nyilatkozatra bírták az illetékes minisztert, aki tisztéből következően rutinszerűen cáfolta ezt a képtelenséget. Majd eltelt néhány hét, és a kenyér ára - ugyancsak"rutinszerűen - átlépte a bűvös százforintos határt. (Az, hogy az átlagár száz forint alatt van, ne tévesszen meg senkit: aki valamennyire is járatos a számok világában, az ilyen hír hallatán azonnal kapcsol. Ez ugyanis éppen azt jelenti, hogy létezik ennél drágább kenyér is, hiszen csak így jön ki az átlag.) Jobb tehát, ha szembenézünk a keserű kenyér keserű tényével: egy kiló kenyér száz forint, ha nem több. Úgy tűnik, ez a szembenézés már meg is történt, hiszen senki sem nyújtott át petíciót, nem vonult az utcára, nem adott fel fizetett hirdetést a lapokban felháborodása vagy tiltakozása jeléül. Csend van. Mint ahogyan szép csendesen tudomásul vettük a száz- forintos benzint, az évente duplájára emelkedő tankönyv- és több tucat százalékkal felmenő gyógyszerárakat. Némán asszisztálunk az utóbbi időben ugyancsak menetrendszerű rendszerességgel felröppenő többi költői kérdéshez is. Az olyanokhoz, mint például: "Lesz-e ezerforintos hús?", avagy: "Valóban hetven százalékkal nő-e ősztől az energia ára?" Költői kérdésnek ugyanis azt nevezik, amelyre senki sem vár választ. És valóban: egy olyan országban, ahol az év elején bejelentik, hogy legfeljebb húsz százalék lehet az infláció, mára azonban világos, hogy 24- 25 százalék "magasságban" járunk, igazán nincs mit válaszolni az ilyen kérdésekre. Varga Zsuzsa (Magyar Nemzet) Peták István a MTV új elnöke BUDAPEST. Peták Istvánt választották a Magyar Televízió új elnökének. A kuratórium ötórás vajúdás után döntött Peták mellett. A 29 tagú kuratórium 26 jelen» lévő tagja a törvényben előírt kétharmados többséggel 18:8 szavazati aránnyal döntött az MTV új vezetőjének személyéről. A megbízatás négy évre szól. Az új elnök székét majd csak az MTV részvény- társasággá alakulása után foglalhatja el. Peták háromórás meghallgatásának köszönheti megválasztását, higgadt válaszaival maga mögé utasítva másokat. Peták István a megválasztását követő percekben elmondta: véleménye szerint személye nem politikai alku eredménye. ílj tandíj: 1998 januárjától BUDAPEST. Több fontos kérdésben sikerült megállapodni a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége és a művelődési minisztérium képviselőinek. Sikerült különválasztani az állam által finanszírozott tandíjat fizető hallgatói réteget az államilag nem támogatott, költségtérítést fizető hallgatók csoportjától. Az előbbi katégóriába az első diplomájukat szerzőkön kívül a szakirányú, illetve doktori képzésben részt vevők tartoznak. Vitatott kérdés, mekkora legyen a különbség a tandíj mértéke és a költségtérítés között. Az új tandíjrendelet 1997 szeptemberében lépne életbe. Mindazok, akik 1996ban vagy előbb kezdték meg tanulmányaikat, a korábbi kormányrendelet szerint kétezer forintot fizetnek továbbra is. Az 1997-ben egyetemi tanulmányaikat megkezdők szintén kétezer forintot fizetnek az első félévben, mível még nincs tanulmányi átlaguk. Az új tandíjat 1998 januártól fizetik, mértékét az intézmények a tanulmányi átlagtól és a szociális helyzettől függően differenciáltan állapíthatják meg. Az új 1998 januárjában bevezetendő tandíjak maximális mértékében nem sikerült megállapodniuk a művelődési tárcával. Aug. 20-i emlékezés Amerikában WASHINGTON, D.C. Bensőséges szerény ünnepségen emlékezett meg augusztus 20-áról az észak-karolinai Camp Lejeuhe-ban a NATO békepartnerségi gyakorlatán résztvevő ; magyar alakulat. A napi foglalkozás befejeztével tartott kis ünnepségre meghívták a szakasz mellé segítőként beosztott magyar származású amerikai katonákat is. A magyar katonák augusztus 11-én érkeztek Camp Lejeune-i tengerészgyalogos kiképző bázisra, hogy másik 15 partnerország és három NATO-tagállam katonáival együtt békefenntartó és humanitárius feladatok ellátását gyakorolják.
