Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-08-20 / 31. szám
10. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 20, 1996 „Hol vagy, István király?” Dobos László (Pozsony) Beke György (Budapest) Szent István-i fordulat szükséges Egy gyermekkori történet jut eszembe augusztus 20- áról. A felső-bodrogközi Ki- rályhelmec, ahol születtem, 1942-ben Magyarországhoz tartozott. Az aranyvonattal akkor hordozták körbe Szent István jobbját, Budapest és Ungyár között jött és ment a szerelvény. 1942 Szent István napján láttam ezt a pompás vonatot és Szent István jobbjának kegytartóját. Ez volt az első ámulatom. Aztán pedig a középiskolában a történelemórák! Sajnos, a háború után Szent István szinte teljesen eltűnt a történelemtanításból. Lett helyette az aratás ünnepe. A Szent István-életmű a magyar történelem fordulóját jelenti. Le kellett sszállnia a magyarnak a lóról, és a kereszténységgel hasonulnia kellett Európához. Véget ért a pogányság korszaka, európai gondolkodású országot kellett megszervezni. Ezt tette Szent István. Igaz, az államalapítónak felróják, hogy túl nagy volt a Nyugathoz hasonulás ára. Eltűnt az ékírás, homályba veszett a magyarság előtörténete, a sámánokkal együtt. Szent István Magyarországa valóban nagy árat fizetett, de a történelmi fordulatot csak így lehetett megvalósítani. Mai helyzetünk hasonló az akkorihoz. Ismét az a nagy kérdés: Európához igazodni, de hogyan, s miként. A mai Európához való hasonulás szándéka kollektív felismerés eredménye. Magyarország szomszédainak is hasonló a sorsuk: európaivá lenni. De hogyan teljesedik ki a magyar függetlenség; A magyar államiság és függetlenség kiteljesülésének ára és egyben természetes feltétele a határon kívüli magyarok önrendelkezési joga és ebből következően az autonómiák különböző formáinak a megvalósulása. Ez nem kisebb feladat mint a Szent Istváné: volt. A Kárpát-medence helyzete merőben más valóság, mint amit eddig bármikor is megéltünk. Ezzel a más valósággal kell szembenéznie a magyarságnak önmaga helyzetét és a szomszédokkal való viszonyrendszerét illetően is. Új együttélési modellre van szükség a Kárpát-medencében. Kialakulásának csupán a kezdetén tartunk. Eltűntek a birodalmak, helyettük sajnos következett a többségi nemzetek fölénye Szlovákiában, Romániában és Szerbiában. Ezzel a valósággal kell szembenéznünk, előle kitérni nem lehet. A Kárpát-medence magyarságának Trianon óta tartó fogyása, veszteségei nem folytathatók. Különben megszámláltatott történelmi időnk. Most egy újabb nagy, Szent István-i méretű történelmi fordulatra van szükség. Egy másféle magyar államiságfelfogást, másféle függetlenségfelfogást, a népek kö- zöttmásféleviszonyrendszert kell kialakítani. Erre van szükségünk, ha viszonyítani akarjuk korunkat a Szent Istvánéhoz, önmagunk mai helyzetét az övéhez. Bukarest Szívünkben szitok szó szitál, hamis ígéretet: citál. Tettük a gyűlölet: maga, munkájuk a kénkő: szaga Kolozsvár román lett: bizony, a román és magyar: izom, egymásra villogó: kasza. Nyelvében élne a Haza .... ? sok bitófát fehérre: elfog a százlábú: sikál. iszony. Mikes Balázs Szent István Erdélyben Harccal, hittel és hűséggel váltotta meg történelmi jogát az erdélyi örökkévalósághoz. A nép szíve éppenúgy befogadta, mint a krónikák lapjai. A nép szeretetének "a- nyakönyvi kivonatai" a helyiségnevek. Kilenc erdélyi település viseli államalapító szent királyunk nevét. A székelységben négy jelentős szék faluja: Csíkszentkirály, Sepsiszentki- rály, Székelyszentkirály (Udvarhelyszék) és Marosszent király. István tiszteletére keresztelték el a hajdani székváros, Gyulafehérvár környékén Egyedszentkirályt. Istvánra emlékeztet Kolozs megyében Topaszentkirály, a Szilfa ágyáról nevet kapott tájon Szilágyszentkirály. Ady szülőföldjén - a partiumi tájon - Érszentkirály, és az a kalotaszegi falu, ahol a költő "pompás magyarok" vasárnapi vonulását látta, Kalota- szentkirály. Csíkszentkirály tőszomszédja: Csíkszentimre. A királyi apa-fiú emlékezete így, e- gyütt, egymást védelmezve. A tragikus sorsú királyfi jut eszünkbe Nyárádszentimrén és egy Maros-völgyi faluban, ahol Hunyadi János történelmi csatáját vívta a törökökkel: Marosszentimrén. Biharban találni egy községet, Szentjobb a neve, az első keresztény magyar király épségben maradt jobbja után: a falu kolostorában őrizték nemzeti ereklyénket. Ilyen eleven Erdélyben a történelem, talán más magyar tájaknál is mélyebb Szent István királyunk kultusza. Hiszen családi fészke volt Istvánnak Erdőelve, öreg Transylvánia. Édesanyja, Sarolt történészek vélekedése szerint talán a Tiszántúlon született, de gyermekéveit Gyulafehérváron töltötte, lévén Gyula vezér édes leánya. Fehérvárról vitték asszonynak az esztergomi fejedelmi palotába, Géza fejedelem feleségeként. Melyik édesanya nem mesél kicsi fiának a maga kedves tájairól, gyermekkori emlékeiről; István király az edős- hegyes erdélyi tájakat ismerte meg először az anyai mesékből. Az ország keleti végeit, ahol még nem győzött véglegesen a nyugati Krisztus a keleti hit fölött. Esztergomban sűrűn vitáztak a két keresztény irányzat, Róma és Bizánc ellentétéről. Már Géza fejedelem Róma felé fordította magyarjainak tekintetét, de a mű betetőzése Sarolt kedves fiára várt. Magyarország, a magyar nép lélekben egységes lett megint. István király karddal, harccal győzött a megosztottság fölött, de szelíd hittel kapcsolta hozzá hazáját Európához. Máig tartó kötéssel, amely nem szakadt el akkor sem, ha bizalmunkra nem bizalom volt a válasz. Ennek a kötésnek mintha a keleti végeken lenne nagyobb az ereje. Csíkszentkirálytól tíztizenöt kilométerre, Csík- somlyón, a pünkösdi búcsún, amely immáron minden erdélyi magyarok közös hagyománya, felhangzik a hívó ének: "Hol vagy István király"? Németh István (Újvidék) Segíts, István királyunk! Keresem magamban, emlékeimben az István-napi ünnepeket.' kétségbeesetten tekintek vissza, mert alig vagy egyáltalán nincsenek ilyen emlékeim. Most mégis, valahonnan mélyről felzeng bennem egy ének, minden torok ezt zengi, betölti szülőfalum templomát: "Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben Te előtted sírván"? Mióta hordjuk ezt a gyászos öltözetet? Épp akkorjában, amikor az idézett éneket talán még a templomainkban is újra elhallgattatták velünk, estünk át - nem csak mi, magyarok - egy új "keresztségen", amelyet - akárcsak első szent királyunk az "ő" igéit - tűzzel-vassal terjesztettek. (Úgy látszik, a nagy igék terjesztése csak erőszakkal, terrorral lehetséges.) Nem akkor, serdülő gyermekfővel, hanem most, őszbe csavarodott fejjel vélem hallani ezer év távlatából István király magyarjainak fogcsikorgatá- sát, amely valamiképpen összecseng a mai magyarok (és nem csak magyarok) még eleven élő jajjaival, fogcsi- korgatásaival. De szent királyunk új igéinek terjesztése közepette a kereszténység felvételén túl a fiára, azaz reánk hagyta azon intelmeit is, amelyekkel nem mindig sáfárkodtunk az ő nagyságához méltóan. Éppen országának megőrzése érdekében! ____ S most gyászos öltözetben ő előtte sírunk. Egykori országánakelszakí- tott részeibe rekedt magyarok már-már nem is tudjuk, miért. Pedig örvendeznünk kéne Szent István azon igéinek, amelyeket ezer év után hirdetett meg a mai Európa. Fogékonyak-e eme igére közvetlen szomszédaink? S ebben a jelenkori "ke- resztségben" mi magunk fo- gékonyakvagyunk-e irántuk? Méltó örökösei vagyunk-e Szent István intelmeinek? Képesek vagyunk-e letenni gyászos öltözetünket, és a sírás helyett a jövőt, mindnyájunk jövőjét fürkészni? Ebben légy segítségünkre, István királyunk! Szent István napjára Esvány jó kerál volt, a magyarnál első. Szerette a népe s a Hadúr: a Felső. Országa ünnepli augusztus havába’, körülviszi Jobbját s hírét a határba’, mert a magyar népnek rég rögös az útja s Esvány bölcsessége: erejének kútja. Mikes Balázs
