Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-21 / 12. szám

Thursday, March 21, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO Távol és közel A magyarság nem elsősorban földrajzi kategória. Élhet valaki sokezer kilométerre Magyarországtól, egy másik ország büszke és hasznos állampolgáraként, és vallhatja magát részben vagy egészben magyarnak is. Bárhol is élnek, a magyarság idén ünnepel. 1996. a Honfoglalás 1100 éves évfordulójának éve. Magyarország a Millecentenárium évében több mint 1100 rendezvénnyel várja magyar és nem magyar vendégeit, az országhatáron innen és túlról. Jöjjön el 1996-ban, hogy a lelki-szellemi összetartozás érzését néhány közös élmény is erősítse! TOURINFORM: 1052 Budapest,Sütő u.2. TeL:(361) 117-9800 Fax.:(361) 117-9578 Internet: E-MAIL ADDRESS: tourinform hungary.com Homepage: http:// www.hungary.com/tourinform/ te 9s .,\ s Újfajta nemzeti érzést a vadmagyar Mennyiben tudná előségíteni a külföldi magyarság a hazai átalakulást? - kérdeztük Marton Kati neves amerikai újságírónőt, az Újságírókat Védő Szervezet elnöknőjét, Richard Holbrooke leköszönő amerikai külügyminiszter-helyettes feleségét.- A külföldi magyarság igen nagy mértékben elő tudná segíteni a hazai átalakulást. Hiszen annyi tehetséges ma­gyar él mindenütt a világon, akik - lakjanak bárhol is - szenvedélyesen ragaszkodnak nemzetiségükhöz. Kulturális gyökereik, az azokhoz való kötődésük egészen egyedül­álló a világon. Bárhol, ha magyarral találkozom, a közös származás tudata a- zonnali kapcsolatot teremt. Külföldön élő nemzettár­saink nagyon is pozitív hatás­sal lehetnének Magyarország fejlődésére, hiszen közülük sokaknak igen átfogó képe van a világról, és ezt a szem­léletet haza tudnák hozni magukkal. Nem is szólva arról, hogy - Magyarország érdekében - az eddigieknél lényegesen nagyobb befolyást tudnának gyakorolni arra az országra, annak az országnak a politikájára, amelyben él­nek. Hogy rögtön magamat említsem, én - régi hazám iránti szeretetem által - már most befolyást gyakorolok a férjemre- Nem veszik ezt rossz néven öntől Amerikában?- Amerikában tudják, hogy Magyarországnak szüksége van az ilyenfajta segítségre, szüksége van arra, hogy tá­mogassák a modernizáció útján. Hiszen szerencsétlen sorsú ország volt, mintegy foglya földrajzi helyzetének. Hogy ebből kikerüljön, azt minden magyarnak elő kell segítenie, éljen bárhol is. Ez olyan lehetőség, amellyel a magyar állam az eddigieknél sokkal jobban élhetne. Úgy tudom, hogy a lengyelek, a szlovákok és a románok e tekintetben előbbre tartanak. És azt hiszem, hogy az ame­rikai magyarság szerepét az Egyesült Államok hatóságai is alaposan alulértékelik. Pedig igen nagy mértékben hozzájárulunk az amerikai társadalom teljesítményei­hez. Sok magyart tudnék felsorolni, akik igen befolyá­sos állást töltenek be az E- gyesült Államokban, de nem magyarként tartják őket szá­mon. Nem alkotunk egységes politikai csoportot, szervezet­Marton Kati lenek vagyunk. A többi kelet- és közép-európai nép­csoport sokkal szervezettebb nálunk. Pedig a mostani helyzetben, amikor Magyar- ország a NATO kapujában áll, az amerikai és a nyugat­európai magyarság politikai befolyása igen hasznos lehet­ne az óhaza számára.- Konkrétan mível segíthet­né elő Budapest a külföldi nacionalizmus helyett magyarság nagyobb szerep- vállalását?- Például az ilyen konferen­ciákkal. A "Magyarország 2000" megrendezését rendkí­vül okos gondolatnak tartom. Gratulálok is hozzá a kor­mánynak, és remélem, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen rendezvény. Ez az együttlét és együtt gondolkodás segíti egy újfajta nemzeti érzés megteremtését, azt amely a korábbi "vadmagyar" nacio­nalizmus helyébe léphetne. A külföldi magyarság tehet­séges és befolyásos tagjai sokkal nagyobb számban lá­togathatnának haza és segít* hetnének az átalakulásban. Ne értsen félre, nem azt mondom, hogy nekik kellene megmondaniuk, mit csinálja­nak a hazai magyarok. Azok ugyanis ezt sokkal jobban tudják. De az eszmék és né­zetek cseréje rendkívül hasz­nos lenne - számunkra, kül­földön élők számára is.- Engedjen meg egy szemé­lyes, pontosabban szólva egy családi vonatkozású kérdést. Férje, Richard Holbrooke, a boszniai béketeremtő igen sikeres politikus. Miért mon­dott le mégis külügyminisz­ter-helyettesi tisztségéről?- A válasz egyszerű: azért, mert akkor, amikor itt Buda­pesten megházasodtunk, nekem megígérte, hogy egy éven belül lemond. Ahogy mi élünk, az ugyanis nem igazi családi élet: nekem New Yorkban kell lennem, mert a gyerekeim ott járnak iskolába, őt pedig politikusi tisztsége Washingtonhoz kö­tötte. Férjem már nem olyan fiatal ember, s ezért a család, a magánélet igen fontos szá­mára.- Holbrooke teljesen fel­hagy a politikával?- Szó sincs róla! Férjem, amikor bejelentette lemon­dását, megígérte Clinton el­nöknek, hogy ha a világon újra kialakulna egy, a boszni­aihoz hasonló válság, akkor kész lesz arra, hogy amerikai tárgyalóként újra akcióba lépjen. Most vasárnap is visszamegy Szarajevóba, ho­lott ez már nem az ő dolga lenne.- Vagyis nemzetközi sze­repvállalása egyáltalán nem ér véget. Richard már na­gyon elkötelezte magát Kelet-Európa iránt, és ez a jövőre is kihat. Kepecs Ferenc Népszava Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom