Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-13 / 24. szám
Thursday, June 13, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Tovább, de hová? BUDAPEST. Nyolcvanezer vén diák ballagot "tovább, tovább". Siratják az iskolaéveket a virágcsokrokat szorongató fehér blúzos lányok, s egy pillanatra elérzékenyülnek a nyakkendőt talán most először kötő fiúk. Szerenádok, ünnepélyes szónoklatok.... iskolátok visszavár... kézfogások, ajándékok, gratulációk. Gaudeamus: az öröm és a vidámság diákünnepe. Ám a ballagás napja talán az első olyan alkalom, amikor az ifjú emberek ráeszmélnek az itjúság múlandóságára. Aztán az első elérzékenyűlés után az idei nyolcvanezer tovább-ballag. Azaz ballagna, csak tudná, hová? Az idei ballagás, inkább mint bármikor sok-sok év óta, az elbizonytalanodás napja. Vezet-e út vagy csak ösvény a boldogulás, a karrier felé? A statisztikák nem nagyon nyugtathatják meg a ballagókat. Az idén márciusban negyvenhétezer fiatal érettségizett és diplomás munkanélkülit regisztráltak a hatóságok. Az állástalan fiatalok tetemes része az érettségi mellé a középiskolákban szakképzettségre is szert tett, de az sem elegendő az elhelyezkedéshez. A lézengésre ítélt érettségizettek és fiatal diplomások még sokkal többen vannak, mint a számon tartottak, mert a segély most is meghatározott időre szól. Az egyetemek, főiskolák kapuja ellenben mintha inkább kitárúlna azok előtt, akik céltudatosak, s tudják, vagy legalább tudni vélik, merre vezet a "további" útja. Az idén megváltozni látszik a több mint három évtizedes tendencia. A hatvanas évektől mindig átlag három jelentkező jutott egy-egy felsőisko- lai helyre. Kétszer annyian voltak tehát a kapun kívül rekedtek, mint a befogadottak. így maradt ez folyamatosan, hiába gyarapodtak számban a főiskolák és az egyetemek. Most azonban egyik évről a másikra hirtelen változik a helyzet. Tíz százalékkal kevesebben jelentkeznek felvételire, mint tavaly, s közben csekély mértékben még gyarapszik is a betölthető helyek száma. A továbbtanulási esélyek látszólag tehát növekszenek. Ez azonban inkább az érdeklődés lanyhu-- lását jelenti. Újabb válságjelenséggel találjuk szemben magunkat. Emlékek, virágok, búcsú. Az okok? Először is: a megcsappanó érdeklődés az egyetemek és a főiskolák iránt a bizalom fogyatkozását demonstrálja. Másodszor: bizalomvesztés önbizalomvesztést is jelent. Harmadszor a továbbtanulás drágulása. A negyedik és talán a leginkább elkedvetlenítő tényező: megszűnt a feltétlen hit a diploma varázsszerepében. Kiábrándult nemzedék ballag tovább, tovább. Fiatalok lévén még nem veszítették el teljesen reményüket. De igen-igen bizonytalanok. A már egyetemre járóknak is ingatag az óralátogatási moráljuk, laza a fegyelmük és csökken az érdeklődésük. A munkanélküliség és a továbbtanulási érdektelenség elgondolkodásra késztet. Ez ismét arra inti a kormányzatot: hiába tervezi az egyetemi kapuk tágra nyitását, a mennyiségi fejlesztést, ha a tanulás célja, a munka, az elhelyezkedés távlata nem lesz napsugarasabb. _____________________ N. Sándor László Budapest Ötvenéves az UNICEF A világ legnagyobb gyermekvédő szervezete,az UNICEF már jócskán kinőtt az ifjúkorból. Az ENSZ eme gyermekalapja, amely létrejötte, 1946 óta a legvédtelenebb helyzetben, lévőknek, az utcán csatangolóknak, az elhagyatottaknak,^ gyermekmunkásoknak és a háború vagy más erőszak kicsiny kárvallottainak nyújt segítséget, ünnepelte ötvenéves évfordulóját. A népesség csökkenésének drasztikus növekedése Még van esély a fordulatra Immár több mint másfél évszázada kisért bennünket a nemzethalál riasztó víziója. Nagy költőink szörnyű álmaiban rémlett fel a borzasztó lehetőség, kiváló államférfi- aink próbálták kimódolni ellenszerét, és botcsinálta hordószónokok igyekeztek politikai tőkét kovácsolni a tényből, ami valóban vitathatatlan: évszázada egyre romlik a magyar népesség nagyobbik részének esélye arra, hogy tisztes kort jómódban megélve lelki, szellemi és anyagi kincseket hagyjon utódaira. Magyarországon évente négy-ötezer sikeres öngyilkosság történik, és vagy hatszor ennyi a befejezetlen öngyilkossági kísérlet. Majdnem egymillió alkoholistát, három és fél millió dohányost, százezernyi drogost tartanak számon. Az ország lakosságának egészségi állapotában döbbenetes elmaradottság érzékelhető s csupán hatszázezerre tehető azok száma, akik valóban egészségesen élnek. Alig több mint tíz százalék. Ezekkel a keserű statisztikai adatokkal szinte valamennyi európai ország mögött kullogunk. S így már az sem meglepő, ha a lélékszám, növekedés helyett csökkenő tendenciát mutat. Kevesen vállalkoznak gyermekszülésre, és sokan halnak meg idő előtt. Volt idő, amikor milliós nagyságrendű kivándorlással kereste a túlélést a magyarság, volt, amikor véres háborúkba szédülve próbált megoldást találni, hallgatva kereste a szebb jövőt, üldözte a fényes szeleket. Tartós sikereket azonban egyik kísérlet sem hozott, nem is hozhatott. A népességcsökkenés feszítő bánata tovább nyomasztja azokat, akik felelősnek érzik magukat közös sorsunkért, hiába múltak el borgőzös, ábrándos idők. Meglehet, nincs megoldás.... Meglehet, tehetetlenek vagyunk... Akadnak azonban jó né hányán, akik hinni tudnak abban, hogy mégis van megoldás. És akadnak olyanok is, akik a nemzethalál felett érzett borongás helyett arra keresik a választ, vajon mi lehet az oka a feltűnő fogyatkozásnak. Ők úgy vélik, ha az eredetét megértettük, talán orvosolni is tudjuk a bajt. Optimista vagyok, annak ellenére is, hogy úgy érzem, mélypontra jutottunk. Hiszek abban, hogy a kedvezőtlen folyamatok megfordulnak egyszer,- 1100 éves történelmünk bizonyítja, hogy a legnehezebb helyzetben is fenn tudunk maradni. Idős koromnál fogva is arra biztatom a fiatalságot, bár nem könnyű az élet, de hol vagyunk ahhoz a nehézséghez képest, amikor a második világháború végén feljöttünk a pincéből (halász) Budapest / Kétszázezer látogató Opusztaszeren A tavaly augusztus óta nyitva tartó Feszty-körkép kétszázezredik látogatóját köszöntötték a múlt héten az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A parkot működtető közhasznú társaság súlyos anyagi gondokkal küzd, ajánlják, hogy a bizottság kérje a kormánytól, az emlékpark idei rendezvényei kapjanak anyagi támogatást. A ísmmmIlii i_ L\l" 32 éVe a magyarság szolgálatában, április he óta a magyarság ÜGJ/ÉA/EXszolgálatában! 1990. április 1-én New) í/ork és környékének legrégebbi, legmegbízhatóbb magyar utazási irodája, a DUNA UTAZÁSI IRODA, a 20 éve működő, Neu) \/ork-i székhelyű MAGj/AR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁN]! (HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION) tulajdonába került. A Duna Utazási Iroda minden bevételét az Alapítvány munkásságára, a kisebbségi sorsban élő magyarság ügyének jobbítására fordítjuk. Kérjük, forduljon bizalommal tapasztalt ügykezelőinkhez: Latkőczy Ételhez és Ladányi Ernához. Duna Travel, Inc. 215 East 82 Street New \!ork, N\! 10028 Phone: (212) 737-0150 Fax: (212) 861-6829 E-mait: duna @ hhrf.org A természetes fogyás értéke az élve születések és a halálozások különbsége A magyarországi népesség lélekszáma (kerekítve) 1980. január 1-jén: 10 709 000 fő 1990. január 1-jén: 10 375 000 fő 1996. január 1-jén: 10 214 000 fő
