Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-10-05 / 37. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 5,1995 Tisztelt Szerkesztőség! Pataki György, New York állam kormányzója látogatóban volt Magyarországon. Remélem, hogy az otthoni vendéglátó közegeknek alkalmuk volt rámutatni a magyar nép szerepére a nyugati civilizáció védelmében, amikor a 15. és 16. században megakadályozták a terjeszkedő ottomán birodalmat Nyugat-Európa meghódítását célzó terveikben. Erről írt annakidején a nagy angol történész, Thomas Babington Macauley: "A magyarok tették lehetővé azt, hogy ma nem török nyelven folyik a tanítás Oxfordban és Cambridge-ben." Tudni kell Pataki kormányzónak arról is, hogy másfél évszázaddal ezelőtt a magyar nép egymaga küzdött az akkori Európa két legnagyobb katonai hatalmával: Ausztriával és Oroszországgal, hogy megakadályozzák a reakció hatalomra jutását minden európai országban, ama reakcióét, amely a 20. században két világháborút robbantott ki, amelyekben 100 miliő ember vesztette életét. Erről a küzdelemről írta a legnagyobb lengyel költő, Mickievic Adam: "Magyarok! A ti kezeitekben van a világ jövője!... Előre! Magatokért, a szlávokért, a németekért, az olaszokért! Előre! a nemzet hálája kisér benneteket, reményeik mutatják nektek az utat!" És végül hívják fel Pataki figyelmét Theodore Roosevelt elnökünk ama kijelentésére, amelyet a magyar Parlamentben tett 1910 április 2-án: "Történelmi tetteiért az egész civilizált világ adósa Magyarországnak!" Deák Zoltán "Egy gondolat bánt engemet..." "Hozzád megy szívem, Itt szavam dadog Hazámért reszketek Magyar vagyok" (Szép Ernő) Visszaemlékezve gyermekkoromra, minden év márciusában lázasan készültünk - úgy otthon, mint az iskolában - március 15 megünneplésére. A magyar nép szabadságvágyát nem lehetett elnyomni, ezért 1956 október 23-án újabb szabadságharccal elértük, hogy a demokráciához vezető útra lépjünk. így március 15. mint október 23. a magyar nép nemzeti ünnepe, amit úgy az óhazában, mint itt az emigrációban megünnepelünk. A külföldön született magyar származású gyermekeknek nehezebb megérteni és ünnepelni ezeket a napokat, mivel itt nem tanítják az iskolában. Szerencsére a magyar egyházak, és egyesületek rendeznek ünnepélyeket, hogy ismertessék és fenntartsák a magyar tradíciót. Különbség az, hogy itt fizetni :ell érte. Keserű szájízt ad, amikor olvasom, hogy mit kell fizetni az ünnepélyen résztvevőknek. Még nehezebb azoknak a gyermekeknek a sorsa, kiknek szüleik munkanélküliek, betegek vagy más oknál fogva nem tudják fizetni a belépőt. Az egyik apa megkérdezte három gyermekétől: "El akartok menni a magyar ünnepélyre vagy ebédelni akartok jövő héten?" Gondolom, hogy ezeket az ünnepélyeket jobban megtudnák őrizni az utókor számára (és előkelőbb is lenne), ha önkéntes adományokból - mindenki szíve és képessége szerint - úgyszintén sponzorokból, helyi szónokokkal, és színészekkel megrendezni. Távol áll tőlem, hogy bárkit is kritizáljak - különösen azokat, akik e nemes ünnepély sikerén fáradoznak, csak felhívom szíves figyelmüket egy másik megoldásra. Gondolom, hogy így nagyobb számban jelennének meg, és érősítenék a magyar egységet. Honfitársi szeretettel Sándor László Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném újból megrendelni az Amerikai Magyar Szót egy évre. Itt mellékelek 50 dolláros csekket, 20 dollárt küldök az újság fenntartására. Nagyon szeretem az újságot, alig várom, hogy megkapjam. Az orvosi tanácsadó páratlan, minden sorát nagy figyelemmel olvasom el, nagyon érdekel a száraz bőr ápolása. Imádom Claire Kenneth írását, amiből mi újságolvasók sok mindent megtudunk. De minden sor aranyat ér. A szerkesztőség minden munkatársának sok egészséget és jó munkát kívánok Tisztelettel Szügyi Erzsébet Okos ember tanul a kárán... "Könnyű a gyógyítás a baj elején, noha nehéz a felismerés, míg idő múltán, ha nem ismerik fel és nem gyógyítják, könnyű lesz a bajt megállapítani, de sokkalta nehezebb az egészséget helyreállítani. Az állam ügyeiben is így van ez: messziről felismerve, ami csak eszes embereknek adatik meg, a születő bajok hamar nyernek orvoslást, de ha idejében fel nem ismered, s már mindenki tud róluk, nincsen többé orvoslásuk" - írja Niccolo Machiavelli. Ebben az évben Magyarország bruttó adósságállománya elérte a 31 milliárd dollárt, az éves 1,3-1,5 milliárd dolláros kamatterhek az országgazdaságát megbénítják. Ez a hatalmas adósságteher egy mindössze 3’5 milliárd(!) dolláros nettó forrásbevonás "eredménye", ami 1974 és 1979 között ment végbe. Az eladósodás elkerülhető lett volna, mint ahogy a hasonló cserearány-veszteséget szenvedő Csehszlovákia el is kerülte. Magyarország azért adósodott el, és néz ma szembe a szinte megoldhatatlan fizetési problémákkal, mert 1974-ben a Magyar Nemzeti Bank vezetői és a gazdaságpolitikát ténylegesen befolyásoló "reformközgazdászok" az eladósodást támogatták. A nyolcvanas évek második felében, a kilencvenes évek fordulóján vita folyt az import liberalizálásáról. Voltak - kevesen -, akik figyelmeztettek, hogy a gyorsan végrehajtott liberalizálás tönkreteheti a hazai ipart, és jelentősen tovább ronthatja az e- gyébként is feszült külkereskedelmi egyensúlyt. Ugyancsak voltak, akik felhívták a figyelmet, hogy ostoba dolog az ország fontos értékeit potom áron nyugati cégeknek eladni. Ma már a külkereskedelmi mérleg hatalmasra nőtt hiánya nyomán sokan látják a meggondolatlan liberalizálás és privatizáció káros hatásait, de nehéz ellene tenni bármit is. A kormány a szakmai és állampolgári közvélemény, a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottsága, továbbá a saját (eltávolított) minisztere ellenére döntést hozott a villamosenergia-ipar külföldieknek történő eladásáról. 1974-ben mindössze néhány közgazdász emelte fel a szavát az ország eladósításával szemben, ma a hatásában valószínűleg hasonló lépés ellen tiltakoznak az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, a volt ipari miniszter, az ország közvéleménye, sőt a nagyobbik kormánypárt tagjainak többsége is! De ha a kormány semmiféle olyan számítási anyag birtokában nincs, ami bizonyítaná, hogy az ország a villa- mosenergia-ipar külföldieknek való értékesítésével jobban jár, akkor miért erőltetik a dolgot. A válasz az, hogy a privatizáció mögött jelentős csoportérdekek állnak: itt hatalmas vagyon privatizálásáról van szó, amely után csak a különböző címeken kifizetett jutalékok is milliár- dokra rúgnak. A privatizációról egyet s mást eddig is tudtunk, de soha nem volt ennyire világos, hogy a nemzeti érdeket a csoportérdekeknek rendelik alá. Miért és miért? A privatizációt erőltető lobbyt nyilván bátoríthatja, hogy a múltban elkövetett gazdaságpolitikai hibákért - amelyekért az ország lakossága már eddig is hatalmas életszínvonal-áldozattal fizetett - senkinek sem kellett felelnie. Lóránt Károly közgazdász Eladók a MÁV ingatlanjai A MÁV Rt. kezelésében lévő építmények összértéke 173.5 milliárd forint, amelyből a nagyobbik rész, mintegy 156.7 millárd forint kincstári tulajdon. Ezt kell leválasztani a közeljövőben a MÁV vagyonáról. Csaknem 46 millárd forintot ér a társaság kezelésében lévő mintegy 28 ezer hektár földterület, ebből mintegy 32.4 milliárd forint érték a MÁV tulajdona. Mindebből szeretné eladni a társaság azt, amire nincs szüksége. Ilyen ingatlanértékesítési akciót még senki nem kezdeményezett Magyarországon. Hegyeshalomnál október 1- től egyelőre csak a kifelé tartó autósokat terelik három külön sávba, ellenkező irányban az osztrákok csak jövőre vezetik be az utasforgalomszétválasztását. Táblák jelzik, hogy kilépéskor melyik sávba kell sorolniuk az Európai Unió állampolgárainak, a magyaroknak és a vízummenteseknek, valamint a vizumköteleseknek. Fordítás Hivatalos okmányok (anyakönyi kivonatok, keresztlevelek, bírósági döntések); levelek, szerződések, leckekönyvek stb. Szükség szerinti hitelesítés Hungarian Language Center 74-12 62nd St. Glendale, N.Y, 11385 Tel: (718)381-3917 • Fax: (718)657-0956
