Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-07-20 / 29. szám
Thursday, July 20f 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Kínai elnök Magyarországon BUDAPEST, Három napra Finnországból Magyarországra érkezett Csiang Cö kínai elnök, aki az első napon a Keszthelyi Festetics kastélyt tekintette meg. Az elnök július 10-én találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel és Göncz Árpád államelnökkel is. A megbeszélések középpontjában a két ország közötti kereskedelmi mérleg egyensúlybahozatala állt. Magyarország Kínával szembeni kereskedelmi hiánya az 1993- as $18 millióról 94-re 87 millió dollárra emelkedett. A kínai fél vitatta az adatok pontosságát, mondván, hogy azok nem tartalmazzák a Hong Kong-i adatokat, de saját adatokat nem közöltek. A kinai fél bejelentette, hogy az év végéig kifizetik a korábban összegyűlt 20 milliónyi svájci frankra rugó adósságot. A megbeszélések eredményeképpen a Transelectro két egyenként 300 megavattos, többszázmillió dollár értékű erőművet szállít majd a kinai Jilin tartományba. Göncz Árpád kérte a kínai felet, hogy ne feledkezzenek el a magyar cégekről a sanghaji metró építésénél. Csiang Cö, aki Horn Gyulának tolmácsolata Li Peng kormányfő üdvözletét kinai látogatásra hívta meg őt. Az 1989-es rendszerváltás óta ez volt az első magasszintű kínai látogatás Magyarországon. A kinai elnök július 11-én hagyta el Budapestet, európai kőrútjának következő állomására Németországba utazott, ahol világméretekben is komoly gazdasági megegyezésekre került sor, melynek értelmében a Mercedes 50 millió dolláros megbízást kapott kínai autógyártásra. A megegyezés értelmében a Mercedes 45% tulajdonjog, míg a South China Automotive Corp. 55%- os tulajdonjoga mellett 60 ezer minivan és 100 ezer motort fognak gyártani Nanfeng városában, Dél-Kínában. Kínában az elmúlt évben, 1,5 millió gépkocsit adtak el, ami az elkövetkező öt évben valószínűleg meg fog duplázódni, s a potenciális autóvásárlók számát 100 millióra becsülik. Az amerikai autógyárak valószínűleg politikai okok miatt estek el az üzlettől, bár ezt a kínai fél tagadja. Az Egyesült Államok engedélyt adott a Tajvan-i vezetőnek az országba való belépésre, és folyamatosan bírálja Kínát az emberi jogok be nem tartása miatt. WASHINGTON Két teljes évtizeddel Saigon eleste után az Egyesült Államok felvette a diplomáciai kapcsolatot Vietnámmal. Az amerikai üzleti élet által régóta javasolt megbékélésre azért kellett ilyen sokáig várni, mert Vietnam nem tudott elszámolni az eltűnt ameriaki katonákról. magya r-a ngol-német-román fordítások- Munkahelyi életrajzok megírása- Kórházi zárójelentések, leletek- Bírósági végzések- Anyakönyvi kivonatok- Oklevelek, diplomák- Hivatalos nyomtatványok kitöltése- Gépelési szolgálat- Telefonon tolmácsolás Tel: 212-735-4358 MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, N.Y. 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia 4 Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás dfjtalan telefon-konzultáció Medicare-t £s Blue'Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk A történelmi megbékélés lehetősége Kevesen tudják, hogy az úgynevezett alapszerződést Magyarországgal legerőteljesebben szorgalmazó Románia ilyen okmányt mindeddig csupán Bulgáriával írt alá, illetve húsz évvel ezelőtt az egykori Szovjetúnióval - a- melyet természetesen érvénytelennek tekint -, végül van egy 1990-ben Gorbacsov és Iliescu által szignált alapdokumentum, amit mindmáig nem ratifikált a bukaresti parlament. Ugyanakkor a túlnyomóan román többségű Moldávia esetében hallani sem akarnak az alapszerződésről. A diplomáciatörténetben járatlanok nem is sejtik, hogy Kelet-Közép-Európában szinte refrénszerűen emlegetett alapszerződés Nyugaton alig ismeretes. Ez a fogalom a Willy Brandt által kezdeményezett NSZK-NDK megállapodások gyűjtőneve, s azóta a zsurnalizmus számos önkényes rövidítéseinekegyi- keként terjedt el. Maga az alapszerződés mint kifejezés, kelet-európai államszocialista találmány, erdetileg a néhai Varsói Szerződés pozitív garancia- rendszereinek köznapi megnevezése. Életre keltése a Grósz Károly-féle vezetés egyik kezdeményezése volt, majd a Németh-kormány kezdte szorgalmazni negatív biztosítékok (a szerződő felek egymás ellen nem követnek el agressziót, területüket ilyen célra másoknak sem engedik át stb.) rendszereként és hagyta Antall Józsefre örökül. Az újraélesztett elképzelés a határokon túli nemzetrészekre és a határok akár kölcsönösen elfogadható módosítására nézve, semmiféle elgondolást nem tartalmazott. Éppen ellenkezőleg: olyan ideákra épült, amelyek a határok sérthetetlenségét (sokadszor is) deklarálnák, és az úgynevezett "kisebbségeknek" - magyaroknak és más népcsoportok nak - legjobb esetben is csak személyiségi jogaikat garantálnák, ami egy demokráciában magától értetődő, illetve amelyek nélkül még formális demokráciáról sem beszélhetünk, és a nyugati integrációkhoz történő csatlakozás merő illúzió. Vagyis az efféle alapszerződés ellentételezés nélküli nyereség az egyik félnek, önfeladás a másiknak, ami a nemzetközi gyakorlatban teljességgel szokatlan, s diktátumként legfeljebb a totális háborús vereséggel és az elviselhetetlen gazdasági kényszerrel magyarázható. Az alapszerződés valójában nem más, mint újabb határgarancia, ami Magyarország esetében még csak kölcsönösnek sem nevezhető - eltekintve az olyan abszurd követelésektől, mint például a tiszai román-magyar határ. Az alapszerződés mellett érvelők leggyakrabban arra hivatkoznak, ellenkező esetben a kelet-közép-európai országok nem válhatnak az Európai Unió tagjaivá. Tényleg nem? Kétségtelen, hogy a Nyugat szívesebben tárgyal stabil politikai szerkezetű és konfliktusmentes országokkal, mint kváziellenséges viszonyban lévő államokkal, mert neki magának nincsenek - s reméljük, nem is lesznek - határgondjai. Becslések szerint Európában ma közel harmincmillió ember él anyaországa határain kívül. Ezek többsége orosz nemzetiségű, azaz egy világhatalomhoz kötődik. A problémát előbb-utóbb önmagában ez a tény is kiélezi. A helyzettel tehát stratégiai meggondolásokból is szembe kell nézni - vagyis nem csupán térségünkről és Európáról van szó. Az alapszerződés mellett kardoskodók örökké az Európai Unió erre irányuló zsarolásszerű követelését emlegetik. Ha létezne ilyen, éppen ellene kellene érvelniük (ingyen nem adnak semmit) hiszen a határkérdések annak idején Párizsban, Helsinkiben, majd ismét Párizsban rendeződtek, ám e- zekben az egyezményekben szó sincs például a nem anyaországaikban élő népcsoportok kollektív jogairól. Alapszerződésekkel vagy anélkül a szomszédainkkal történő kiegyezést illetően az 1989 óta tapasztalt leggátlástalanabb, a magyar sajtóban egyre gyakrabban olvasható kijelentés: külpolitikánk nem válhat a határon túli magyar szervezetek túszává. Kiagyalóik ezt azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a szerződéseket kormányok, és nem pártok kötik egymással, továbbá hogy más nagyságrendű az államok s megint más a kisebbségek felelőssége. Az ilyen vélekedés önmagában is gyanakvást kelt, és az a- lapszerződésekkel mint rágógumi-dokumentumokkal szembeni fellépést teszi szükségessé. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy a "mindenkori" magyar kormány az egyezségtől zárkózzék el. Kössön pénzügyi, gazdaság- fejlesztési, közlekedési, kulturális-művelődési, bűnüldözési megállapodásokat, a kisebbségi problémák megoldásába pedig igyekezzék bevonni a nemzetközi szervezeteket. Próbálja széles körben tudatosítani, hogy nem kizárólag Magyarország, hanem a térség általános gondjainak orvoslásáról van szó. Tárgyaljon és egyezkedjen, tartson mozgásban egy állandó közeledési folyamatot, ami az egymásra utalt szomszédos nemzetek elemi érdeke, és kormányaik jó szándékát igazolja. A határon túli magyarokról - nélkülük - az ország nehéz gazdasági helyzetében sem határozzon, inkább támogassa törekvéseiket, a majdani kiegyezéshez a bizalmat megalapozva. Nem egy nagy ugrás, az igazán senkit ki nem elégítő alapszerződés, hanem a kölcsönös előnyökön alapuló sok kis megegyezés vezethet el az áhított történelmi megbékéléshez. S az részünkről nem lehet kevesebb, mint a határainkon túli őshonos többmilliós magyarság alkotmányos egyenjogúsága. Nemessuri Zoltán nos Gyergyószentmiklós Vákár Tibor rajza
