Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-23 / 12. szám
Thursday, March 23, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink ítják Kedves Szerkesztőség! E kép és szöveg a romániai Magyar Szó című napilapban jelent meg tavaly márciusban. Egy éve tartogattam azzal a szándékkal, hogy önöknek elküldjem. íme ismét március van. Meggyőződésem, hogy sok kedves olvasónak szereznénk örömet, ha megjelentetnénk. Mint köztudomású, Petőfi a Fehéregyház-i csatatéren esett el Erdélyben Segesvár mellett, Maros megyében. Ugyancsak ott áll egy haldokló körtefa, melynek árnyéka alatt írt sok-sok gyönyörű verset. A körtefán egy tábla: Haldoklik az öreg tanú Petőfi vén körtefája. Azt beszélik, ő látta volt, Verset írni utoljára. A segesvári szobor talpazatán ez áll: Nem látta őt senki meghalni. De annyi bizonyos, hogy meghalt Hol és mi utón, melyik virágot táplálja porló hamvaival, nem tudja senki, elmúlt, elenyészett, mint a vihar, melyről nem tudni, honnan jött és hova lett Nem tudja senki más, nem is kérdezi más, csak az esti szellő, viharos lelkének szelidebb testvére, mely aljár a természet költőjének hamvaihoz, fülébe sugdosni:"Porladozzál porló szeretőddel!" Erdei János New Jersey (Szerk. üzenet: Köszönjük Mr. Erdei a beküldött idézeteket, a képet sajnos nem tudtuk közölni, mert a Fax-on átjött kép elmosódott.) HONFITÁRSAIMHOZ Honfitársaim, kik most itt éltek Ne felejtsétek el, honnan is jöttetek. Van egy kicsi ország Európában Minek az a neve a szívemben a "Szülőföldem" Hiszen ti is ott születtetek, s ott nevelkedtetek Ott tanítottak szüléitek, hogyan is éljetek A sok jó és szép, mit tőlük tanultatok Bármilyen távol is éltek, soha ne felejtsétek el! Hogy ez a magyar nyelvű újság híreket hozzon nektek, Kérlek titeket, kik most itt éltek Adományotok ebbe az íyságba fektessétek. NEW YORK. N.Y. Nem vagyok versíró, csak érzésekben gazdag ember, és remélem, hogy vannak hozzám hasonló érzésű emberek. Csak nem ébredtek még fel, bízom benne, hogy a soraim olvasása után átvizsgálják lelkűket és rádöbbennek arra, mit mélyen egyszer eltemettek a lelkűkben. Talán felszínre tőrnek a hazájukhoz fűződő emlékek, és segítőkezet nyújtanak ennek a nagyszerű lapnak, ami hozzánk szól, kik most itt élünk ebben az országban. Mivel összetartásban lenne az erő, bízom az eredményességben, hiszen bizalom és remény nélkül élni nem lehet. Sok sikert a munkájukhoz és a színvonalas újságot köszönöm. Tisztelettel hűséges olvasójuk Julia New Jersey. Gratulálunk a laphoz, anyagi lehetőségeim kicsik, fogadják e cseké'vséget szeretettel Valeria Mathe NEW YORK Mellékelten küldöm adományomat. További jó szerencsét, jó egészséget kívánva minden dolgozójuknak A.M. JÖN Következő számunk tartalmából: Az elsüllyedt Szent István csatahajó titka Egy székely festő - Attila 88 vonatot állítanak le Magyarországon ““ Téli portya a Görgényi-havasokban Azzal a jóakarata figyelmeztetéssel bocsátottak útra Szászrégenben ismerőseim, hogy majd’ öt évvel az 1990 márciusi marosvásárhelyi események után, nagy merészség bemennem magyar rendszámú gépkocsival a közeli Görgényhodákra és Li- bánfalvára. Akkor a két faluból autóbuszokkal, teherautókkal szállították be a felhecceit és pálinkával leitatott négyszáz román férfit a több mint ötven kilométerre fekvő Marosvásárhelyre, hogy ott vasdorongokkal, botokkal fejszékkel támadjanak a jogaikért tüntető magyarokra. A szikrázó napsütésben előttem keletre jól látszottak a Görgényi-havasok hósapkás csúcsai, az 1777 méter magas Mező-havas és az 1984 méternyi Fancsal-tető. Hamarosan befutottam a patak bal partján elnyúló, több mint tíz kilométer hosszú Libánfalvá- ra. Lényegében egyetlen utcából áll, mert a porták mögött már a hegyoldal kaszálói következnek. A patak másik partján Görgényhodák. Mindkét települést kizárólag románok lakják, de sok a nevében magyar eredetre valló család - Lukács, Fehér, Farkas, Laczkó -, akiknek felmenői a havasokon túlfek- vőGyergyóremetéről települtek át. Ebben a két faluban is az a szokás, hogy vasárnaponként az emberek, főleg az idősek, népviseletbe n kiülnek a házak elé beszélgetni a szoszédokkal. Kocsimmal lassan hajtva mentem végig a falun, dudálnom sem kellett időnként, mert a falu közepén hármas-négyes csoportokban igyekvő fiatalok illedelmesen letértek az út szélére. Végigértem a falun. Keleti végétől tovább vitt az űt, tovább a patak mentén majd húsz kilométerre már a havasokban fekvő Laposnyá- ig, ahol két vadászkastély áll. Innen a Kereszthegyen lehet átmenni a Görgényi-havasok túloldalára, a Gyergyói-me- dencébe. Visszafordultam a faluba. Alig néhány kilométerre a főutcán, az egyik takaros porta előtt üldögélő idős ember integetett, hogy álljak meg. Buna ziua! (Jó napot!) - köszöntöttem a népviseletbe öltözött, ráncos arcú, szíjas alkatú öreget, aki a kispadról felállva a kezét nyújtva közeledett. Adjon az isten magának is jó napot - mondta kifogástalan magyarsággal. - Györgye, vagyis György vagyok, román ember, de a vezetéknevemet nem mondom.-Miért?- Sokan szégyelljük ám azt a dolgot...- Mit?- Hát azt a vásárhelyi ügyet, amikor kilencven tavaszán a libánfalvaiak, meg ott a patakon túliak, a hodákiak bémentek a dorongokkal. Hát rászedtek bennünket. Telefon jött a városból, meg teherautókat küldtek, hogy segítség kell a magyarok ellen. Pálinkát is adtak a férfiaknak, de mint később kiderült, valamit kevertek bele. Attól bolondultak meg úgy, hogy verekedni kezdtek. Nem kellett volna, mi mindig jól megvoltunk itt a magyarokkal a Görgény-völgyében. Azt sem tudták, miért kellett nekik odamenni... Több millió forintnyi kárpótlás- Azóta nem próbálkoztak, hogy a Görgény-völgyben élő románokat a magyarok ellen uszítsák?- Dehogynem. Tavaly tavasszal kijött ide Zeno Ópris, valami orvosprofesszor Marosvásárhelyről a Vatrának a főnöke, propagandázni a magyarok ellen. Az itteni népet azonban már nem lehet többet becsapni. A magyar állam ugyani nem tett különbséget az észak-erdélyi román meg a magyar között. Sok románnal együtt a bécsi döntés után 1944-ig én is a magyar hadseregben szolgáltam. Ott tanultam meg jól magyarul, mint sokan a faluban. Én is kaptam vagy negyvenezer forint kárpótlást Magyarországtól. Libánfalván meg a többi román faluban ott szembe Hodákon,, aztán Kásván, Kincsesen, Orsován, Görgényszentimrén vagy nyolcvan idős román ember kapott kárpótlást Magyarországtól. Úgy beszélik, hogy több millió forintot osztottak szét. Tíz kilométerre innen van egy tiszta magyar falu, Görgény-üvegcsűr. Ismeretség által több ottani magyar hozta el megbízásból Budapestről a kárpótlási jegyeket egyes libánfalvi románoknak. A szoszéd falu, Görgény- szentimre, több mint háromezer lakosával a Görgény-völgye központja, ahol azonban ma már csak 382 magyar él a legutóbbi, 1991 -es népszámlálás szerint. A falu felett valaha Görgény vára állt egy dombon, amelyet a legenda szerint mesterségesen építettek. Valamikor székely várőrség volt, és nem lehet véletlen, hogy a település keleti végét ma is Székelyvárosnak hívják. Hosszú szerpentinen kapaszkodtunk fel a falu feletti dombra. Görgény várának a helyén ma kápolna van, bejárata fölött belül falfestménnyel, amelynek bal szélén látható II. Rákóczi Ferenc portréja. A várdomb alatt botanikus kert, amelynek szélén a vár köveiből vadászkastélyt építtetett a XVIII. század végén a Bornemissza család. Később Habsburg Rudolf trónörökös tulajdonába került, ma erdészeti szakiskola és Vadászati Múzeum. A kastély hatalmas parkjában találkoztunk a szokásos napi sétáját rovó Titus Foga- rasan román körzeti orvossal, aki 1944-ben végezte el az egyetemet Kolozsváron. A vékony, szikár alkatú doktor immár fél évszázada él Görgényszentimrén, és lelkes lokálpatrióta.- Szeretek Görgényszentimrén élni - kezdte Fogarasan doktor -, az egyik legszebb hely a vidéken. A környező falvakat közigazgatásilag hozzácsapták, és tízezer lakosú várost csináltak belőle. A múltját azonban így sem tudták eltakarni. Jómagam minden évben elmegyek Szlovákiába, Kassára, hogy p Szent Erzsébet dómban virá got tegyek a nagy fejedelem II. Rákóczi Ferenc kőkoporsójára. Fogarasan doktor megmutatta a park egyik híres < m- lékkövét, amelynek felir a: "Magyar királynénak, Er -é- betnek emlékére". A követ hat hatalmas cserfa veszi Körül, amelyeket a királynő ültetett. Aztán odavezetett egy másik emlékműhöz is, amely folytatás a 7. oldalon
