Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-09 / 10. szám

Thursday, March 9,1995 5. Toronto csillogása és ami mögötte van A festői környezetben, az Ontario-tó partján fekvő To­ronto Kanada második leg­nagyobb városa. Ontario tar­tomány székhelye, a Nagy- Tavak egyik legjelentősebb kikötője, s egyben forgalmas vasúti csomópont is. Vezető iparágai közé a mezőgazda- sági gépgyártás, a hajóépítés, az elektronikai ipar, valamint az autó-és repülőgyártás tar­toznak. A város legrégibb egyete­mét 1749-ben alapították. A kétmilliós metropolist hatal­mas erdőségek veszik körül, gazdag ásványkincs-lelőhe­lyek és vízerőművek találha­tók a közelben. Virágzik az idegenforgalom is: elsősor­ban a híres múzeumok, vala­mint a tópart zöldellő parkjai és sétányai vonzzák a turistá­kat. Mindennek ellenére To­ronto bizonyos fokig megő­rizte kisvárosi jellegét. Annak ellenére, hogy más észak-amerikai nagyvárosok­kal összehasonlítva Toronto még mindig biztonságos hely­nek számít. Utcái és parkjai tiszták és rendezettek. Több mint egy tucatnyi nemzetiségi lakosával valódi kozmopolita város. Los Angeles mellett ma itt kíván letelepedni a legtöbb bevándorló. Toronto egyben az üzleti élet egyik központja: vagyonok cserél­nek itt gazdát néhány óra leforgása alatt minden hájjal megkent üzletemberek ke­zén. Mindez szinte kisvárosi é- letvítellel párosul. Toronto valószínűleg azon kevés met­ropolisok egyike, ahol még nem uralkodott el az élet valamennyi területén a nagy­városi elidegenedettség. A rossz nyelvek szerint Toronto valójában nem más, mint egy svájciak által irányított New York. A város lakói azonban nem érzik degradálónak a jelzőt, sőt büszkék rá. Néhány dolog mégis némi szívfájda­lomra adhat okot számukra. Nem sikerűit például elérni­ük, hogy az 1996-ban meg­rendezésre kerülő olimpiá­nak és a 2000-ben sorra ke­rülő világkiállításnak is ők adhassanak otthont. A Time magazin a közel­múltban beszámolt arról, hogy a város polgárai számá­ra aggodalomra adhat okot a növekvő munkanélküliség, a különböző etnikumok között fellobbanó gyűlölködés para­zsa és a bűncselekmények növekvő száma. A kanadai gazdaság átmeneti gyengélke­dése kihatással van a városra is. A szociális helyzet romlá­sával egyre több a gyilkosság és más jellegű erőszakos bűncselekmény. Bár ilyen szempontból sok­kal jobb a helyzet, mint más metropolisokban, a torontoi lakosoknak még is ez is sok, hiszen nem ehhez vannak szokva. Az elmúlt évtizedben vég­bement gazdasági változás, az 1989-ben Washingtonnal kötött szabadkereskedelmi egyezmény hatására sok vál­lalkozás a déli szomszédhoz tette át székhelyét. Ennek kö.vetkeztében közel negyed- millió munkahely, köztük biztos megélhetést kínáló állások szűntek meg az ipar­ban. Sokan kerültek az utcá­ra a "kékgalléros" középosz­tály soraiból Olyan írámyú folyamat figyelhető meg, hogy a középrétegek mind jobban lecsúsznak, eközben kialakulóban van a két ellen­tétes pólus: egyre több a gaz­dag, viszont egyre több a munkanélküli és az otthonta­lanok száma is növekszik. A város különösen vonzó­nak számít a hongkongiak körében, akik megfelelő te­repnek tekintik Torontot arra, hogy még 1997 előtt ide menekítsék vagyonukat. To­ronto már ma is azon váro­sok közé tartozik, amlyek a legnagyobb kínai közösségek­nek adnak otthont. A torontóiaknak panaszra nincs semmi okuk. Bár min­den városnak csak ennyi problémája lenne! S még nem késő, hogy megállítsák a kedvezőtlen tendenciákat. Ne felejtse el bekapcsolni! HUNGÁRIA RÁDIÓ NEW YORK minden vasárnap déli 12 órakor a WKDM 1380 AM hullámhosszon a mikrofonnál: Apatini Gyula és Mária HÍREK - MAGYAR ZENE - HAZAI SPORT POLITIKA - NY MAGYAR GAZDASáGI ÉLETE AMERIKAI MAGYAR SZÓ SÜT& ANDRÁS: Hírünk és hamvunk Sütő András Magyarok Erdélyben? Kik voltak és mikor éltek, hiszen ma már se hírük, se hamvuk ezen a tájon. A nemzetállami becsvágy, még ha utópiszti­kus is, ilyen mondatokat fo­galmaz már egy régen megál­modott, ünnep alkalmára. Kisebbségi sorsunk tragikus fordulatai közelebbről szem­lélve azt kell mondanunk, hogy Erzdély magyartalanítá- sának kitervelői nem éppen ködevők, nem fellegjárók. Létezik felfogás, miszerint a szocializmusnak nevezett korszak idején végrehajtott államosítások egyszer s min­denkorra megtörték a romá­niai magyarság erejét, valaha is remélhető újbóli felemel­kedésének lehetőségét. Ha Moszkva és a marxizmus-le- ninizmus ezt nem teszi köte­lezővé: Romániában ki kel­lett volna találni. Hiszen a magantulajdon polgári viszo­nyai között, proletárdiktatú­rának nevezett rablási lehe­tőségek nélkül minden java­inkból száz év alatt Sjem tud­tak volna ily tökéletesen ki­forgatni. Földbirtokok, szé­kelyföldi erdőrengetegek, ipar, szövetkezet, kultúrális intézményhálózat, minden odalett. Ami pedig napjaink­ban így-amúgy visszanyerhe­tő: majdnem a semmivel egyenlő. Amit hordószám vittek el, egy pohárnak az alján is elfér a kártalanítás­nak nevezett komédiában. Ilyen volt természetesen a szellemi kisajátításunk is. Könyvtáraink ’44 őszén sok helyütt máglyára, későbben állami kézre jutottak, klasszi­kus művek ezrei anatéma alá estek; levéltárainkat belügyi tisztek vigyázzák mai napig is, múzeumainkból ellopták majdnem minden történelmi ereklyénket, elhordták temp­lomi kincseinket, zár alá he- lyeték egyházi anyakönyvein­ket. Isten a megmondhatója, hogy szellemi hagyományain­kat, európai ritkaságú értéke­inknek hányad része lett lán­gok martalékává, hogy mi minden puszult el az általá­nos magyartalanításban ott, ahol csupán a mezőségi kúri­ák, kastélyok könyvtárszobái­ban Kemény Zsigmond és Kossuth-kéziratokrabukkant a kutató. E röpke háttérvázlat köze­pébe szeretném állítani most azt az erdélyi asszonyt, aki a i marosvásárhelyi Színművé- I szeti Főiskola rendezői sza­KÖNYVSZEMLE Amit nem lehet elfelejteni A nyolcvanéves Illés Sándor huszonhatodik könyvében szülőfaluja történetének legtragikusabb fejezetét vetette papírra. A helybeliek akarata ellenére lejátszódott véres drámát dokumentumok, személyes beszélgetések alapján rekonstruálja. Szereplői határozott arcot öltenek. Az áldozatokról megindító portrékat fest, halálukban ki nem teljesedett életüket gyászolja s gyászoltatja az olvasóval, akinek személyes ismerőse lett Gussmann Marcsa és Ernő, Schlossberger Jólánka, a Clicer fiuk, az öreg Armin és a többiek. Mementó és figyelmeztetés a könyv: bármilyen szennyes áradat zúdul az emberiségre, ellen kell állni, nem szabad meginogni. Mindenki bűnös, aki fogaskerék a nagy szerkezetben (Ezekkel a szavakkal magyarázza meg az író a tizenkét év fegyház után szabadult temerini aljegyzőnek, miért nem léphetünk át a múlton.) A csendőr főhadnagy és társai a temeriniek akarata és érzelmei ellenében gyilkoltak, egy olyan falu életét dúlták fel, ahol a zsidó vallású polgárok a "mieink" voltak, ahol nem ismerték az antiszemitizmust. És olyan zsidókat pusztítottak el, akik otthonukbak érezték a bácskai földet. A tragédián, amellyel új fejezet kezdődött a történelemben, nem lehet túllépni. (osztovits) (Illés Sándor: Irgalom nélkül. Békéscsaba, Tevan Kiadó) kának végzettjeként figyelt föl múltunkra halálra ítélt értékeinkre, ahol kultúrális bizonyítékai fölbukkantak. Ezt az asszonyt Marosi Il­dikónak hívják. Évtizedeken» gyakorolt mestersége mellett az erdélyi magyar művelő­désnek, erdélyi, irodalmi és művészeti múltúnk búvárlója, elveszettnek hitt értékeink megmentője. Látván Erdély­ben az új kalifák uralmának siralmas következményeit, ő valóságos személyes intéz­ményként, magánhasznot, könnyű sikert, hivatalos elis- mrést megvetve hozta föl a mélyből múltúnk szellemi kincseit. Amikor tehát ez a konok munkában és üldöztetésben megőszűlt erdélyi asszony, Marosi Ildikó asztalunkra helyezi a könyveit; amikor az időnek omladékai alól újabb szellemi értékeinket menti ki, úgy illik fogadnunk őt, mi­ként a vízi mélységekből fel­bukkanó gyöngyhalászokat. Ne az legyen az első kérdé­sünk hozzá: hány kagykót hoztál nekünk, hanem a ke­zünket nyújtsuk mindeneke­lőtt, megsegítvén őt a partra- jutásban. Majd ezután, az együttérzés hatalmának tuda­tában kérdezzük tőle: fáj-e még a szemed, a szíved attól, amit odalent láttál? Mosolyával fogja eltitkolni fájdalmát. Nem panaszkodás­ra: mentő munkálatokra ter­mett Áldozatok voltak Halálkatlan tüze perzselt Sikoly, verte fel a csendet Rémült, könnyes tekintetek Segítségért könyörögtek Gázkamrába tömörültek Ott vesztették életüket Egymás testén feküdtek Vér festette a köveket Gyötrődtek az üldözöttek Fásultan megmerevedtek Szaddistáktól kíszenvedtek könnyek, sárrá kevredtek Ártatlanul megvert testek Szomorúan, némán mentek Kísérlettől gémberedtek Megfakultak, elterültek Gyilokméreg gyorsan végzett Meredt test a földre esett Akik akkor elgyengültek Tömegsírba bekerültek Elfeledni sohsem lehet, A lehullott vércseppeket Azt a rémes tekintetet, Mikor tombolt az őrület. Ferencz Amália

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom