Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-02 / 9. szám

Thursday, March 2, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Két szobor Miskolcon A csüggedt, rosszkedvű Széchenyi Az Erzsébet téren áll Kossuth szobra. A múlt század végén készült, elsőként az országban. Talpazaton áll, elkerítve, mindegy ki- és felemelve. Az ereje teljében lévő politikust ábrázolja, aki felszegett fejjel, lendülő karral szól a tömeghez, amely nyilván lelkesülten hallgatja. Hogyan is hallgathatná, hisz Kossuth apánkról ezt a képet rögzítette a hagyomány. Ez a Kossuth-kép volt ott már a múlt században minden tisztaszobában. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.... tudjuk üzengetett is Londonból, Amerikából, Turinból... Sőt idővel a képe mellé odakerült a házi ikonosztázba a nagy ellenfélé, Ferenc Józsefé is, amolyan nagyapaként, akiről majd korszakot neveznek el (boldog békeidők). Ez volt a XIX. század, a nagy hitek nagy gerjedések, nagy csalódások százada. De ne feledjük, ekkor gründolják a magyar kapitalizmust. Miskolc ekkor serdül "nagy jövőjű várossá". Nos, ebbe a képbe nem fér bele a pályatárs, a nemes ellenfél, a töprengésbe, felelősségtudatba már-már tényleg beleőrülő Széchenyi alakja. Aki nélkül nem lenne Kossuth sem, akivel mint Convex és Concav egészítik ki egymást. Másfélszáz éve folyik köztük és róluk a vita. Hol dühösen, acsarkodva, ökölrázva, hol halkabban, szelíden, meditálva. Kinek volt, kinek van igaza? A lelkesen a levegőbe markoló Kossuthnak, aki felráz, lelkesít, de csak ígérni tud, vagy a hidat, vasútat építő, a frázisoktól irtózó, de mindig hasznosan cselekvő Széchenyinek? A plebejus honfiszíveket mindenkor Kossuth dobogtatta meg. Ragyogó szónok volt. Ezzel szemben Széchenyi sucid hajlamú, zárkózott nehezen nyíló alkat. Huszonöt évesen tanul meg magyarul, de leveszi a fess huszártiszti mundért, odahagyja a katonai karriert, nyelveket tanul, szenvedélyesen tanulmányozza a magyar valóságot, gépeket hozat és mesterembereket, mérnököket hív meg és pénzeli őket, mert minthogy ő tényleg ismeri, mert bejárta Európát, be akarja hozni a lemaradást. Nem értik a kortársai (sokan ma sem), a hívei sem. legjobban talán még a bécsi udvar, amely fél tőle, az életére tör. Nos, Melocco Miklós ezt, a megtört, megkeseredett Széchenyit faragta meg, aki fáradtan, csüggedten néz valahová Diósgyőr, a XIX. századi ipar felé, ha valaki, akkor ő most kifejezi Miskolc állapotát és hangulatát, a depressziót, a jövőtlenséget. Benne van ebben a szoborban az elbukott 1956, az egész elfuserált ötven évünk, amely "vas és acél országává" akarta tenni ezt az energiában és nyersanyagban szegény országot. Az eredmény ismert, a következményeit most nyögjük. Ott kell folytatnunk, ahol Széchenyi, azaz kimenni, megtanulni Európát, idecsábítani a tőkét és a modern technikát, valamiféleképpen felnőtté válni végre, azaz leszokni a hurráoptimizmusról és a hurrápesszimizmusról, a magyarkodásról és a magyartalankodásról. Le kell szoknunk arról is, hogy a két alakot (szobrot) kijátszuk egymás ellen. Mert Széchenyi egy gazdag és művelt Magyarországról álmodott, ami nem ellentétes Kossuth eszméjével a szabad független Magyarországgal. Amely most szabad, független, de szegény, csüggedt, rosszkedvű, mint Melocco öreg Széchenyije a miskolci Városház téren. Horpácsi Sándor Miskolc Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentesse! CLAIRE KENNETH: Piarista Bál New Yorkban Balról jobbra: Nagy Ádám bálelnök és felesége Gladys, László Balázs New York-i főkonzul és felesége Ibolya, és Zichy Katalin grófnő Nagy Ádám né és Tadeo Soares portugál UN követ Ezidénnegyvenharmadszor tartották meg a magyar e- migráció legfényesebb ese­ményének számító bált, a Hotel Plaza káprázatosán elegáns termeiben. A Piarista Világszövetség amerikai elnöke Nagy Ádám és gyönyörű felesége Gladys vállalták a bál elnökségét és megrendezését. így aztán a siker elmaradhatatlan volt. Már tradíció, hogy a tiszte­letbeli fővédnök Habsburg Ottó, tragikus sorsú utolsó királyunk, IV. Károly fia. Új név is került a báli meg­hívóra, "Honorary Chair­man", New York állam most megválasztott kormányzója, a magyar származására büszke George Pataki. A vezetőség díszes névsorá­ból nem hiányzik László Ba­lázs, a newyorki magyar fő­konzul és felesége Ibolya, dr. Oláh György, Nobel-díjas professzor, Alberti Lili gróf­nő, báró Bálintitt Károlyné, dr. Pulváry Károly professzor és báró Bessenyey Ferencék. Ceremónia mester: Vállay Gyula. Nagykéri Péter miu­tán engedélyt kért a megnyi­tásra Nagy Ádám bálelnök­től, megkezdődik a meseszép bál. Először felvonultak dísz egyenruhájukban a - West Piont kadétjai. Majd az "el­nöki bevonulás" következik. Az élen a Washingtonból érkezett nagykövetünk dr. Bánlaki György, karján Nagy Ádámné, Bikkál Gyula fő­rendező, Zichy H. Katalin grófnővel, Felsőbüki Nagy Istvánná, báró Szentkereszti Zágon Istvánnal. A bál legromantikusabb jelenete, mikor bemutatják a debitánsokat. A fehér ruhás, tündéri fiatal lányok a West Point kadétok karján. Egyik lány bájosabb, mint a másik, nehéz lenne közülük kivá­lasztani, melyik a legszebb?... Nekem szívügyen a 18 éves, Berchtold Muzich Adrienne. Jó barátom volt, gróf Berch­told László, milyen szomorú, hogy nem érhette meg ezt a pillanatot, mikor unokája elsőbálos. Emlékszem, húsz- néhány éve, mikor leánya, Anne Marie Berchtold gróf­nő nyitotta a bált, milyen boldog volt. Hát ime, most már a harmadik generáció vesz részt a Piaristák Bálján. (Tehát lesz utánpótlás) Néz­tem a fiatalokat, milyen lel­kesen táncolják a csárdást, pedig ezek mind itt születtek az emigrációban. A megnyitó csárdás és ke­ringő után, most már táncra perdült mindenki. Roland Haas hírneves nagy zenekara, majd később a ma­gyar teremben a kiváló Zo- rándy Zoltán bravúros zon­gorajátéka bűvölte el a kö­zönséget. A kristály-csillárok ragyogó fényében, sokszáz vendég táncolt, frakkos úrak, pompás estélyi ruhákba öltö­zött hölgyek. Mindenkit fel­sorolni képtelenség lenne és ezúttal elnézést kérek a- zoktól, akik kimaradtak. Én báró Bálintitt Charlie és Éva asztalánál ültem, férjem Bárdossy Pál, dr. Élthes Csaba és Baba, Paul de Fe- yer, Boksay Istvánék társasá­gában. Ennél az asztalnál valóban csúcsforgalom volt. Az elegáns gróf Berchtold Lászlóné odaült hozzánk, majd báró Scheill Ferenc, a Máltai Lovagrend egyik ve­zetője. De nézzük a bálozók név­sorát. Kezdjük dr. Bánlaki György, Magyarország wa­shingtoni nagykövetével és elragadó feleségével Teréz- zel. Tadeu Soares, Portugália UN követével, Tárkány Szűcs Attila rendkívüli követ, Nemes Tibor és Mónika, kereskedelmi attasé. Wa­shingtonból érkezett vendé­gek: Bende András, gróf Ká­rolyi Antalék, gróf Teleki Istvánék, herceg Odescalchi Markék, Pásztory Balázsék, Tőre Christopherék, Arányi János, dr. Nonn Tamásék, fiuk Christopher, dr. Hanzely Zoltán, Marfíy Mantuanó Péterék, Murányi R. Erzsé­bet, Molnár Ágoston pro­fesszor és felesége, dr. Hil­berth Tamásék, Rév. Mustos István, Rév. Sümeghy György, báró Ullman Péter, dr. Hajdú Mihályék, Szundy Rudolfék, Gönye Ede, Benkő László, dr. Pota Kata­lin és ki ne hagyjam, az if- jabbik Charliet, báró Bálin- titték fiát, szőke szerelmével Lilivel. Nekem nagyon tet­szett egy magas, kékszemű, frakkos fiatalember, -Chris­topher, az unokám... Másik unokám Tomi, most éppen Tokióban van. A legutóbbi bált Esterházy Éva grófnő lányával nyitotta. Hát bizony elrepültek az évek. Ez volt a 36-ik Piarista Bál, amin résztvettem. Soha nem mu­lasztanám el, mert élmény, mindnyájunk számára, akik ott lehettünk. A bál hatalmas anyagi sike­re, a piarista iskolák fejlesz­tését és ösztöndíjak kiosztá­sát tartja fő céljának. A Piarista rendet 1616-ban alapította Rómában St. Jo­seph Callasanctius. A rendet most 22 országban reprezen­tálják. Az amerikai tagozatot 1951-ben hozták létre és az USA-ban és Canadában 800 aktiv tagja van. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom