Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-02 / 9. szám
Thursday, March 2, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Két szobor Miskolcon A csüggedt, rosszkedvű Széchenyi Az Erzsébet téren áll Kossuth szobra. A múlt század végén készült, elsőként az országban. Talpazaton áll, elkerítve, mindegy ki- és felemelve. Az ereje teljében lévő politikust ábrázolja, aki felszegett fejjel, lendülő karral szól a tömeghez, amely nyilván lelkesülten hallgatja. Hogyan is hallgathatná, hisz Kossuth apánkról ezt a képet rögzítette a hagyomány. Ez a Kossuth-kép volt ott már a múlt században minden tisztaszobában. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.... tudjuk üzengetett is Londonból, Amerikából, Turinból... Sőt idővel a képe mellé odakerült a házi ikonosztázba a nagy ellenfélé, Ferenc Józsefé is, amolyan nagyapaként, akiről majd korszakot neveznek el (boldog békeidők). Ez volt a XIX. század, a nagy hitek nagy gerjedések, nagy csalódások százada. De ne feledjük, ekkor gründolják a magyar kapitalizmust. Miskolc ekkor serdül "nagy jövőjű várossá". Nos, ebbe a képbe nem fér bele a pályatárs, a nemes ellenfél, a töprengésbe, felelősségtudatba már-már tényleg beleőrülő Széchenyi alakja. Aki nélkül nem lenne Kossuth sem, akivel mint Convex és Concav egészítik ki egymást. Másfélszáz éve folyik köztük és róluk a vita. Hol dühösen, acsarkodva, ökölrázva, hol halkabban, szelíden, meditálva. Kinek volt, kinek van igaza? A lelkesen a levegőbe markoló Kossuthnak, aki felráz, lelkesít, de csak ígérni tud, vagy a hidat, vasútat építő, a frázisoktól irtózó, de mindig hasznosan cselekvő Széchenyinek? A plebejus honfiszíveket mindenkor Kossuth dobogtatta meg. Ragyogó szónok volt. Ezzel szemben Széchenyi sucid hajlamú, zárkózott nehezen nyíló alkat. Huszonöt évesen tanul meg magyarul, de leveszi a fess huszártiszti mundért, odahagyja a katonai karriert, nyelveket tanul, szenvedélyesen tanulmányozza a magyar valóságot, gépeket hozat és mesterembereket, mérnököket hív meg és pénzeli őket, mert minthogy ő tényleg ismeri, mert bejárta Európát, be akarja hozni a lemaradást. Nem értik a kortársai (sokan ma sem), a hívei sem. legjobban talán még a bécsi udvar, amely fél tőle, az életére tör. Nos, Melocco Miklós ezt, a megtört, megkeseredett Széchenyit faragta meg, aki fáradtan, csüggedten néz valahová Diósgyőr, a XIX. századi ipar felé, ha valaki, akkor ő most kifejezi Miskolc állapotát és hangulatát, a depressziót, a jövőtlenséget. Benne van ebben a szoborban az elbukott 1956, az egész elfuserált ötven évünk, amely "vas és acél országává" akarta tenni ezt az energiában és nyersanyagban szegény országot. Az eredmény ismert, a következményeit most nyögjük. Ott kell folytatnunk, ahol Széchenyi, azaz kimenni, megtanulni Európát, idecsábítani a tőkét és a modern technikát, valamiféleképpen felnőtté válni végre, azaz leszokni a hurráoptimizmusról és a hurrápesszimizmusról, a magyarkodásról és a magyartalankodásról. Le kell szoknunk arról is, hogy a két alakot (szobrot) kijátszuk egymás ellen. Mert Széchenyi egy gazdag és művelt Magyarországról álmodott, ami nem ellentétes Kossuth eszméjével a szabad független Magyarországgal. Amely most szabad, független, de szegény, csüggedt, rosszkedvű, mint Melocco öreg Széchenyije a miskolci Városház téren. Horpácsi Sándor Miskolc Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentesse! CLAIRE KENNETH: Piarista Bál New Yorkban Balról jobbra: Nagy Ádám bálelnök és felesége Gladys, László Balázs New York-i főkonzul és felesége Ibolya, és Zichy Katalin grófnő Nagy Ádám né és Tadeo Soares portugál UN követ Ezidénnegyvenharmadszor tartották meg a magyar e- migráció legfényesebb eseményének számító bált, a Hotel Plaza káprázatosán elegáns termeiben. A Piarista Világszövetség amerikai elnöke Nagy Ádám és gyönyörű felesége Gladys vállalták a bál elnökségét és megrendezését. így aztán a siker elmaradhatatlan volt. Már tradíció, hogy a tiszteletbeli fővédnök Habsburg Ottó, tragikus sorsú utolsó királyunk, IV. Károly fia. Új név is került a báli meghívóra, "Honorary Chairman", New York állam most megválasztott kormányzója, a magyar származására büszke George Pataki. A vezetőség díszes névsorából nem hiányzik László Balázs, a newyorki magyar főkonzul és felesége Ibolya, dr. Oláh György, Nobel-díjas professzor, Alberti Lili grófnő, báró Bálintitt Károlyné, dr. Pulváry Károly professzor és báró Bessenyey Ferencék. Ceremónia mester: Vállay Gyula. Nagykéri Péter miután engedélyt kért a megnyitásra Nagy Ádám bálelnöktől, megkezdődik a meseszép bál. Először felvonultak dísz egyenruhájukban a - West Piont kadétjai. Majd az "elnöki bevonulás" következik. Az élen a Washingtonból érkezett nagykövetünk dr. Bánlaki György, karján Nagy Ádámné, Bikkál Gyula főrendező, Zichy H. Katalin grófnővel, Felsőbüki Nagy Istvánná, báró Szentkereszti Zágon Istvánnal. A bál legromantikusabb jelenete, mikor bemutatják a debitánsokat. A fehér ruhás, tündéri fiatal lányok a West Point kadétok karján. Egyik lány bájosabb, mint a másik, nehéz lenne közülük kiválasztani, melyik a legszebb?... Nekem szívügyen a 18 éves, Berchtold Muzich Adrienne. Jó barátom volt, gróf Berchtold László, milyen szomorú, hogy nem érhette meg ezt a pillanatot, mikor unokája elsőbálos. Emlékszem, húsz- néhány éve, mikor leánya, Anne Marie Berchtold grófnő nyitotta a bált, milyen boldog volt. Hát ime, most már a harmadik generáció vesz részt a Piaristák Bálján. (Tehát lesz utánpótlás) Néztem a fiatalokat, milyen lelkesen táncolják a csárdást, pedig ezek mind itt születtek az emigrációban. A megnyitó csárdás és keringő után, most már táncra perdült mindenki. Roland Haas hírneves nagy zenekara, majd később a magyar teremben a kiváló Zo- rándy Zoltán bravúros zongorajátéka bűvölte el a közönséget. A kristály-csillárok ragyogó fényében, sokszáz vendég táncolt, frakkos úrak, pompás estélyi ruhákba öltözött hölgyek. Mindenkit felsorolni képtelenség lenne és ezúttal elnézést kérek a- zoktól, akik kimaradtak. Én báró Bálintitt Charlie és Éva asztalánál ültem, férjem Bárdossy Pál, dr. Élthes Csaba és Baba, Paul de Fe- yer, Boksay Istvánék társaságában. Ennél az asztalnál valóban csúcsforgalom volt. Az elegáns gróf Berchtold Lászlóné odaült hozzánk, majd báró Scheill Ferenc, a Máltai Lovagrend egyik vezetője. De nézzük a bálozók névsorát. Kezdjük dr. Bánlaki György, Magyarország washingtoni nagykövetével és elragadó feleségével Teréz- zel. Tadeu Soares, Portugália UN követével, Tárkány Szűcs Attila rendkívüli követ, Nemes Tibor és Mónika, kereskedelmi attasé. Washingtonból érkezett vendégek: Bende András, gróf Károlyi Antalék, gróf Teleki Istvánék, herceg Odescalchi Markék, Pásztory Balázsék, Tőre Christopherék, Arányi János, dr. Nonn Tamásék, fiuk Christopher, dr. Hanzely Zoltán, Marfíy Mantuanó Péterék, Murányi R. Erzsébet, Molnár Ágoston professzor és felesége, dr. Hilberth Tamásék, Rév. Mustos István, Rév. Sümeghy György, báró Ullman Péter, dr. Hajdú Mihályék, Szundy Rudolfék, Gönye Ede, Benkő László, dr. Pota Katalin és ki ne hagyjam, az if- jabbik Charliet, báró Bálin- titték fiát, szőke szerelmével Lilivel. Nekem nagyon tetszett egy magas, kékszemű, frakkos fiatalember, -Christopher, az unokám... Másik unokám Tomi, most éppen Tokióban van. A legutóbbi bált Esterházy Éva grófnő lányával nyitotta. Hát bizony elrepültek az évek. Ez volt a 36-ik Piarista Bál, amin résztvettem. Soha nem mulasztanám el, mert élmény, mindnyájunk számára, akik ott lehettünk. A bál hatalmas anyagi sikere, a piarista iskolák fejlesztését és ösztöndíjak kiosztását tartja fő céljának. A Piarista rendet 1616-ban alapította Rómában St. Joseph Callasanctius. A rendet most 22 országban reprezentálják. Az amerikai tagozatot 1951-ben hozták létre és az USA-ban és Canadában 800 aktiv tagja van. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT
