Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-08 / 23. szám
s. AMERIKAI MAGYAR SZÓ ‘nwrsday, June 8,1995 I Dr. Strem Géza Egy fejezet életrajzomból Budapesttől - Amerikáig Párizs Este korán lefeküdtünk, mert kora hajnalban akartunk felkelni. Langyos, tavaszi este volt, de aznap éjjel se mi, se a ház többi lakója nem aludt egy szemernyit sem. Este 8 óra körül ugyanis a rádió bemondta a hírt, hogy a németek sokkal gyorsabban haladnak előre, mint amire számítottunk. Másnap reggel a parancs szerint elmentünk a Continentálba, hogy az archívumokkal elinduljunk. Akkorra azonban azoknak már híre-hamva sem volt. A kormány még az éjjel elhagyta a fővárost és mindent magával vitt. A mi kofferünk is eltűnt minden értékünkkel együtt és nem is került elő soha többé. Nem tehettünk mást, mi is elindultunk Turs felé. Szerencsére nálam volt az igazolványom, hogy a cenzúrán dolgozom, így felengedtek a vonatra. Mielőtt beszálltunk volna, találkoztunk egy német zsidó házaspárral. Menekülni akartak a közeledő németek elől, tudták, hogy életük forog veszélyben. De nem akarták felengedni őket a vonatra, nem volt hely. Én segíteni akartam rajtuk, s az igazolványom segítségével sikerült két helyet szorítani számukra. Mikor Toursba értünk, ott már az a hír várt bennünket, hogy a németek Párizs közelében vannak, s a kormánynak tovább kell mennie. A vonat készen állt, utaztunk tovább Bordeauxba. Ez már jóval délre van Párizstól, ott egyelőre biztonságban éreztük magunkat. Vártuk, hogy a béketárgyalások megkezdődnek, s rendezik a helyzetet. Nekem be kellett vonulnom egy táborba, amely a várostól kb. 10 km.-re volt. Minden barakk túlzsúfolt volt, kétszer annyi embert helyeztek el bennük, mint amennyire tervezve voltak. Találtam egy zugot magamnak, a hátizsákom volt a párnám. Reggelenként minden barakkban volt névsorolvasás, utána mindenki azt csinált, amit akart. Már két napja lehettem a táborban, mikor a parancsnok barakkjában, ahogy elsétáltam mellette, német katonákat láttam. Kényelmesen, lábukat egy pádon pihentetve beszélgettek a parancsnokkal. Rosszat sejtettem. Másnap reggel névsorolvasás után hátizsákommal együtt kisétáltam a nyitott kapun. Egy kocsi elvitt a legközelebbi faluba. Ott megdöbbenve olvastam a hírt az újságban, hogy a németek a következő nap meg fogják szállni a tábort, vagyis mindenki hadifogoly lesz. A hátizsákomban volt egy öltözet polgári ruhám, gondoltam, átöltözöm a közeli erdőben és megszököm. De eszembe jutott, hogy bármikor ellenőrizhetnek a franciák vagy a megszálló németek és ha nincsenek rendben a papírjaim, azonnal agyonlőhetnek. Gyorsan megfogant egy terv az agyamban. Felkéredzkedek egy Bordeuxba menő kocsira és megkeresem a cenzúra irodáját, melynek parancsnoka mindig jóindulattal viseltetett irántam. Meg fogom kérni, adjon egy igazolványt, mely szerint szüksége van rám mint német-francia tolmácsra. Az igazolványt meg is kaptam és vissztértem a táborba. A tábor parancsnoka aláírta, s elbocsájtottak hivatalosan. Bordeauxba mentem ismét és keresni kezdtem a családomat, de nem találtam meg őket. A cenzúra irodájában vártam rájuk, ahová két-három óra múlva be is léptek engem keresve. A feleségem angosan sírt az örömtől. Ő taxival elment a táborba, hogy megkeres engem, de persze nem tudsott megtalálni. Az emberek úgy össze voltak zsúfolódva ott, mint cukron a legyek. Elmeséltem neki, hogy mit olvastam az újságban és hogy hogyan szabadúltam meg. Szerencsére a lélekjelenlétem nem hagyott el a veszélyben. Egy pillanatnyi elhatározás életet vagy halált jelenthetett. Ha a táborból akkor nem szököm ki, mindhármunk élete teljesen másképpen alakult volna. A béketárgyalások értelmében kezdték a katonákat leszerelni. A katonának, aki bevitte a katonakönyveket a parancsnokhoz aláírás végett, 100 frankot adtam, hogy az én könyvemet tegye legfelülre. Különben napokig kellett volna várnom, amig az enyémre kerül a sor. Hozta is vissza hamarosan aláírva. Nagyon boldog voltam, hogy ismét együtt lehetek családommal. Nem akartunk a megszállt területre visszamenni, ezért úgy döntöttünk, hogy Nizzában telepedünk le. _______________________________folytatjuk_______ Segítsen terjeszteni lapunkat Deák Pák NOSZTALGIA Az ifjú Karinthy Frigyes ül gyerekszobájában a század- fordulón, és azon gondolkodik, hogy azon az este nem megy sehova. Otthon várja meg az e század elmúltát és lép be a XX. századba. Mi is az összefüggés a cím és az első két mondat között? Az hogy a New Yorki Magyar Színház évadzáró előadása ettől a pillanattól napjainkig kiséri végig az eseményeket. Nosztalgiázni annyi mint emlékezni, és nekünk van mire, az az évszázad amit nemsokára magunk mögött hagyunk bővelkedett eseményekben. Ezeknek a felelevenítésére vállalkoztak a művészek, természetesen sok zenével, humoros tréfával, dalokkal, viccekkel megtűzdelve. A tavaszi szezon ezen utolsó eseményére a színház ismét az elérhető legnagyobb neveket szerződtette, ahogyan ezt már Cserey Erzsi igazgatónktól megszoktuk. Színpadon üdvözölhetjük Fejér Györgyöt a közönség és a világhírű Kennedy család kedvenc zeneszerző-zongoraművészét. Pódiumra lép Kováts Nóra a budapesti Operaház Kossuth- díjas volt balett táncosa, a nagy hangulatteremtő, Louis Armstrong partner klarinétos, Joe Murányi. A Budapestről érkező vendégművész a kiváló táncos és énekes Florosz Zoe lesz. Ő először lép színpadra itt Amerikában, tehát az ő produkcióját fokozott érdeklődés előzi meg. A new yorkiak közül fellép a nagy- nevettető Nagy Lajos, a nótáiról híres Kátay Mihály. Természetesen ismét láthatjuk Cserey Erzsit akinek partnerei a kiváló fiatal művészek Berecz Kriszta, Gyu- kics Gábor, Toppány Ildikó lesznek. Nagy örömmel írom le Mutner Mimi és Roth Carol nevét mint a kabaré műsorokban már hagyományosan helyet kapó barátnő jelenetek ismert alakítóit. Bánffy Edit kiváló versmondó lírai művészetében gyönyörködhetünk majd. Nem hiányozhat a színpadról a szellemes Szabó Szilárd, csakúgy mint Póta Kati, Teicholcz Éva, Molnár Judit és a kis Bollok Márk sem. A zongoránál a kiváló zene- igazgató Siklós Tamást hallhatjuk majd. Ezekben a napokban egyébként a new yorkiak Magyar Színháza éppen Ma- gyarországonvendégeskedik. Május végé tői június közepéig zajlik az immár minden évben hagyományosan megrendezett színházi fesztivál. fN.y.-i MAGYAR SZÍNHÁZ és MŰVÉSZ EGYESÜLET Ezen az eseményen az USA keleti partjának képviseletében először vesz részt a new yorki Magyar Színház. Elmondhatjuk, hogy az előadást fokozott érdeklődés kisérte úgy az újságok, mint a televízió és a rádió részéről. A legnagyobb budapesti lapok, a Népszabadság és a Magyar Nemzet valamint a színházi élet más lapjai is méltatták a new yorki Magyar Színházat, annak tevékenységét és elismerően szóltak Cserey Erzsi igazgatónő áldozatos munkájáról. Ez a turné mindenesetre rendkívüli találkozása az óceántúli magyar kultúrának az óhazai maevar kultúrával. A bemutatásra kerülő darabok, természetesen egy volt new yorki Varga László drámája és egy egyfelvonásos monodráma lesz. A fellépő művészek Cserey Erzsi, Lendvay Gabriella, rendező Vas Zoltán Iván. Természetesen a június közepe táján visszérkező társulati tagok beszámolnak majd a végzett munkáról Addig is fogadják szívesen ezt az invitációt a soronkö- vetkező előadásra amely 1995. junius 25-én vasárnap délután 4 órakor lesz a Független Magyar Református Egyház léghűtéses dísztermében, 229 E. 82 St a 2. és 3. Ave. között Dr. SZABÓ ENDREI BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS $ v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzs mirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street I NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 I Appointment csak előzetes bejelentesse! I FEJÉR GYÖRGY > ' ^ S zeneszerző, zongo COVATS NORA % if agyar Állami Operaház Kowuth-dijas v. pr Imabalerinája > MURÁNYI JOE Bánffy Edit Molnár Judit P Berecz Kriszta Nagy Lajos Bollok Márk Póta Katalin Cserey Erzsi Roth Carole P Gyukícs Gábor Szabó Szilárd u Kátay Mihály Teicholcz Éva ■ Mautner Mimi Toppány Ildikó J
