Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-10-06 / 37. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1994. október 6, csütörtök Dr. Bán Ervin PESTI RIPORT % KINEK A "TRADICIÓF? A jeles irodalomtörténész, Pomogáts Béla nemrég cikket irt a Népszabadság részére a választáson leszavazott politikai irányzatról. Az irás megérdemli a figyelmes olvasást és a vitatkozó hozzászólást. A vélemény és ellenvélemény megfogalmazásának és a kettő szembesítésének a kulturáltsága tiszteletet érdemel. De ebből nem következik, hogy a szerző véleményét el kell fogadnunk. A cikk cime: "Lesz-e jobbközép", s arról szél, hogy a jelenlegi konzervatív partokra az ország érdekében szükség van. Erről a témáról el kellene mondani néhány keményebb szót. Azt olvashatjuk az első bekezdésben: "Magyarországon erősek a konzervatív, a nemzeti, a keresztény tradíciók." Kinek a nemzeti tradíciói"? A Horthy-korszak normaadó rendjének, az 1990-ben félhivatalos rangra jutott ideológiának rendi nem pedig nemzeti hagyományai voltak. A konzervatív tömb mindig szembeszállt az igazi nemzeti értékrend hiteles felmutatásával, jobb esetben hallgattak róla. A nemzeti Örökséget szelektálni próbálta. Ki ne tudna az Ady költészete, emléke, a Kodály zenéje, magyarságeszménye, sÓt személye elleni egykori hajszákról? A magyarságot érvényesen kifejező személyek és szellemi alkotások ellen a konzervatív tábor még 1945 után, vesztes pozícióból is próbálkozott gáncsoskodással, s ebben alkalmanként támogatást talált a Rákosi-Téle művelődéspolitikában (amely szintén konzervatív és szelektáló volt). Ez a tradíció még jó szándékkal sem névezhető nemzetinek. Pomogáts Béla hivatkozik a jobbközép "kereszténydemokrata jellegű doktrínájára, amely a német kereszténydemokrácia eszméit követte". Ebben a kijelentésben egyetlen szó van pontosan a helyén: az, hogy német. Lesz-e jobbközép? Ha ilyen jobbközép nem lesz, azt nem tarthatjuk nemzeti veszteségnek. PORT COLBORNE. Ont. A hozzám küldött levelet és az újságot megkaptam. Nagyon szépen köszönöm. JÓI esett olvasnom kedves testvérem Írását. Mivel pártolják öt, én is támogatni fogom lapjukat. Megrendelem egy évre és itt mellékelek érte 35.- dollárt. Bizony 45 év után jőlesett találkozni a testvéremmel és sógornőmmel. Hat hét alatt sok minden gyermekkori emlék felelevenedett bennünk és boldogok voltunk, csak az elválás volt igen nehéz, dehát ilyen az élet. Szerető üdvözlettel Ilona Beke Szerk megjegyzése: Mrs. Beke testvére, Iván Sándor Kassáról irt cikket^ lapunk szeptember 15 -i számának 6. oldalán közöltük. NEW JERSEY. A kertészek, Szerencsiék számára mellékelem az újság előfizetését. Ök nagyon sokat dolgoznak. Kapunk tőlük sok friss fó'zeléket, amit azután tárolunk a jégszekrényben. Ez a friss élelem a hosszú élet titka - mondja a mamám, aki 93 éves. Tehát kérem indítsák meg Szerencsiéknek a lapot. Horti Ibolya Pallagi Ferenc Keserű, cukros álmok Különös szereposztás kezd kialakulni a magyar kormányban: mig Békési pénzügy- miniszter a kémény szigorító intézkedések embereként szerepel, addig Horn miniszterelnök a szegények védelmezőjeként lép föl időről időre. Ha Békési azt mondja, hogy az ország lehetőségei fölött fogyaszt, Horn kiáll s bejelenti, hogy csak egyesek fogyasztanak sokat, a többség nagyon szerényen él. Ha Békési azt nyilatkozza, hogy nincs pénz a visszamenőleges, nyolc- százalékos nyugdíjemelésre, Horn kijelenti, hogy ő pártolja a nyugdijak egész évre történő kifizetését. Békési a beruházások és profit adózási kedvezményeiről beszel, Horn többszőr egymás után előáll a vagyonadó ötletével. A pénzügyminiszter a pótköltségvetésben érvényesíti a költekezés csökkentéséről szóló, a kormányprogramban is szereplő alapelvet, Horn azt nyilatkozza erre, hogy nem tesz a kormány semmi olyan szigorító intézkedést, amihez a szakszervezetek nem járulnak hozza. Az csak a kisebbik baj, hogy folytatódik a miniszterelnök és a pénzügyminiszter között még a választási kampányban megkezdett harc. A miniszterelnök azt mondta, hogy ő baloldali most is, hogy a kormányt vezeti, s szive a bérből, fizetésből élőkért dobog. Ezt a vallomást nyugodtan tekinthetnénk megbocsátható érzelgősségnek, afféle privát ellágyulásnak, ha az eddigiekben nem azt kellett volna tapasztalnunk, hogy ez, sót ennyi Horn Gyula politikai filozófiája. A magyar gazdaság súlyos válságban van. Tőkeszegény, eladósodott, korszerűtlen termelési struktúrákat cipel, magas az infláció nagy a munkanélküliség, meg mindig nem fejeződött be a piacvesztés, a teljesítmény állandó leértékelődese. Ha valaki megoldja ezt a válságot, ha mükodó gazdaságot teremt, az egyszerre segít a népnek, a bérből és fizetésből élőknek, a szegényeknek és a gazdagoknak. Horn ügy tesz, mintha nem tudná, nem lehet büntetlenül sokáig kettős játékot játszani: a minisztertanácson megszavazni az elvonásokat, a nyilvánosság előtt meg drazsét osztogatni. Ezt a válságot ( jó kormány nem tudja kezelni, csak kémény következetes kormány. Csak olyan politikai alakulat, amely saját politikai léténél is fontosabbnak tartja a feladat megoldását. Az elÓző kormány ezt nem vallalta- Az eredményt ismerjük. ( ( A bizalmi tőke még tart, bár a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok mutatják, hogy megindult a visszafordulás folyamata. Békési addig csinálhatja válságkezelő programját, amig a politika engedi. Horn addig ígérgethet a nagygyűléseken, amig a gazdaságban valami eredményt tud felmutatni. Egyedül, pláne egymás ellen nem megy. Ha a pénzügyminiszter jót akar, s az ország érdekében fáradozik. Horn is jót akar, miért nem mondanak egyformát? Kovács az alapszerződésről BUDAPEST. A szomszédos országokkal megkötendő alapszerződéseknek a határok sérthetetlenségét megerősítő passzusa nem jelenti azt, hogy Magyarország lemond a határok békés megváltoztatásának elvi lehetőségéről - jelentette ki Kovács László külügyminiszter. A külügyminiszter kifejtette: Magyarország nemzetközi fórumokon és szerződésekben vállalt kötelezettséget arra, hogy tiszteletben tartja a jelenlegi határokat. Nem éri tehát érdeksérelem Magyarországot, ha szomszédaink megnyugtatására ezt újra kinyilvánítjuk. Kovács László hozzátette viszont: a bécsi konvenció értelmében minden nemzetközi szerződés felülvizsgálható és mellőzhető, ha a körülményekben alapvető változás áll be. Amennyiben tehát később szóba jön - kizárólag mindkét fél egyöntetű akaratából - a határok békés megváltoztatása, ennek a kölcsönös szándéknak a készülő alapszerződés nem áll útjában. Magyarország ragaszkodik ahhoz, hangoztatta Kovács László, hogy az alapszerződések tételesen tartalmazzák a kisebbségi jogokat es azok megvalósulásának pontos garanciáit. Sajnos a kollektiv jogokat Europa országainak nagyobbik része nem ismeri el, igy e törekvéseinkben nincs velünk a többség. Áthidaló megoldásként a miniszter olyan formulát javasol, mely szerint "a kisebbségek tagjai jogaikat egyénileg és másokkal együtt gyakorolják." Útközben "Ötéves voltam, amikor apa egy sötét éjszaka a nyakában átvitt Ausztriába; 1956 decemberében történt. Először Bécsben egy iskolában helyeztek el bennünket. Semmi emlékem nem maradt Bécsról, mert hamarosan Angliába kerültünk. Onnan pedig egy év múlva Kanadába. Apa örökösen reménykedett. Ott majd jó dolgunk lesz, kislányom mondogatta. De a remények nem váltak be. Apa szobafestő volt, és odaat ezzel a mesterséggel nem ment semmire. Egyszer aztán híre jött, hogy északon favágókat keresnek, és jól is fizetik őket. Apa jelentkezett. Küldte a pénzt, és néha levél is jött tőle. Egy nap értesítés érkezett, hogy menjünk be a városházára Elmentünk. Egy mogorva ember kis csomagot adott át: "Mi ez?" - kérdezte anyám. "A férje meghalt, ez a holmija" - mondta az ember, és mi csak álltunk, nem tudtunk egy szót sem szólni. Nehéz napok szakadtak ránk. Anya betegeskedett és én takarítani jártam azért, hogy valahogy megéljünk. Akkor ismertem meg Antont. Anton azt ajánlotta, menjünk Bogotába, mert ott jó munka ígérkezik. En azonban nem akartam elhagyni anyát, nem mentem vele. Évek múlva férjhez mentem egy Özvegyemberhez. Ő tanított meg írni, olvasni is, mert bizony iskolába sem tudtam járni. Paul, igy hívják a férjemet, jó ember. Először életemben nyugodt a sorsom. Paul mondta azt is, vesz repülőjegyet, látogassak haza. Hát most itt vagyok. A rokonokat is felkerestem. Mindenki azt kérdi tőlem, hogy megy a sorsom odaát, és mennyi a pénzem. Mit mondhatok? Mi idehaza is szegények voltunk, apa éppen ezért akart elmenekülni. De a szegénység elől nem lehet elmenekülni, követ bennünket, mint az árnyék." Csatár Imre újítsa meg előfizetését
